Köszöntő

Kedves Olvasóm!

Nagy szeretettel köszöntelek oldalamon. Már régen tervezem, hogy elkezdem a sütős - főzős blogot, de mindig volt valami, ami miatt nem tettem meg.....de most gyermekeim "segítségével"végre elkezdem.

A konyhai ténykedés nem fáradtság számomra, hanem igazi kikapcsolódás. Szívesen kísérletezek az új ízekkel, de a magyaros, házias ételek állnak a igazán közel a szívemhez.

Remélem tetszeni fognak a receptek, amelyek közül jó néhány igazi "családi kincs". Igyekszem minél több receptet közzétenni, hogy sokan találjatok kedvetekre süti-főzni valót.

Jó nézelődést kívánok!

Gizus :)

2021. szeptember 20., hétfő

Szüreti pecsenye

Hétvégén lezajlott nálunk a szüret. Na, nem kell hatalmas "szőlő birtokra", gondolni. Fiam egyedül, bő másfél óra alatt leszedte a termést. A veteményes kert egy részét apukám ültette be szőlővel, majd féltő szeretettel gondozta a tőkéket, amelyek mindig bő terméssel örvendeztették meg.  Néhány éve, egyre inkább nehezére esett ez a tevékenység. Megvallom, én szívem szerint kivágtam volna a tőkéket, de Apu annyira ragaszkodott hozzá... És nem csak ő, de a fiam is, aki egészen kicsi korától fogva ott sertepertélt Papa körül, és szép lassan eltanulta tőle a szőlő gondozását, és a borkészítés fortélyait. Úgyhogy a szőlő maradt. Tavaly Papa, már csak asszisztált a borkészítésnél, de csodás emlék, ahogy együtt szemezték, darálták a szőlőt. Családunk legifjabb "férfi" tagja, az akkor 5 hónapos Venci unokám is részt vett ebben a nagy munkában, hiszen apró lábacskáival jól megtaposta a szőlőt. Ez az idén is megtörtént, de sajnos Dédi papa már fentről figyelte, ahogy a dédunokája a dézsában tapicskolja a szőlőt. 
Bármennyire is fáj Apu hiánya, el kell fogadnunk, és a szép dolgokra, vidám percekre kell emlékeznünk, és tovább vinni mind azt, a sok jót, amit örökül hagyott. Ezért vidáman, tele szép emlékekkel készül az új bor, csipegetjük a sok finom szőlőt, és készítjük belőle a sok finomságot.
A szüreti hangulatot erősítve, egy szőlős pecsenyét készítettem vasárnap. Nagyon finom lett, bátran ajánlom, főleg azoknak, akik kedvelik az édes és a sós ízek együttesét.


Hozzávalók:
6 szelet comb (karaj vagy tarja)
2 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb szem paradicsom
3-4 szelet bacon
30 dkg szőlő 
csipet őrölt kömény
csipet majoranna
1 kis ág rozmaring
bors
1 dl fehérbor
zsiradék


A hús szeleteket enyhén klopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, és rövid ideig pihentetjük, majd kevés zsiradékon mind két oldalukat világosra sütjük. A sütésből visszamarad zsírban megdinszteljük a vékonyra szeletelt hagymát és fokhagymát. Rátesszük a csíkokra vágott bacont, a felkockázott paradicsomot. Ízesítjük köménnyel,  majorannával, rozmaringgal,  kevés borssal, sóval és felöntjük  borral.


Beletesszük a húsokat és fedő alatt puhára pároljuk. Párolás alatt a folyadékot kevés vízzel vagy húslevessel pótoljuk. Amikor puha a hús kivesszük a szaftból, amelybe beletesszük a leszemezett szőlőt, és még 2-3 percig főzzük. Visszatesszük a húsokat a szőlős raguba.
A körethez meghámozzuk a krumplit, apró darabokra vágjuk (kiváló hozzá, az apró parázsburgonya is). Egy tepsit alaposan kikenünk zsírral és beletesszük a krumplit. Megsózzuk, és megszórjuk apróra vágott zöldfűszerekkel (majorannával, rozmaringgal és kakukkfűvel). 


Alufóliával letakarjuk a tepsit, és puhára pároljuk a krumplit, majd levesszük a fóliát és megpirítjuk.
Jó étvágyat kívánok hozzá!


(A képeken a tavalyi "családi" bor látható.)