Kelebiai gurulós fánk

Borbás Marcsi, Sűrűje című könyvébe  már egy ideje szemeztem a kelebiai gurulós fánkkal. Aztán nemrégiben a tv-ben is láttam, hogy miként készül, és úgy éreztem, a tettek mezejére kell lépnem. Elvégre farsang  van, illik valami fánk félét sütni. Soha remekebb alkalom a gurulós fánk sütésére. Persze nem csak farsangkor lehet sütni ezt a finomságot, én biztos nem csak akkor fogom, mert nagyon finom és ez a mostani remekül sikerült.  

Különösen vonzó volt  számomra az is, hogy 10 perc kelesztés után lehet sütni, az apró fánkokat. A "gurulóssággal" kapcsolatban a recept azt ígérte, hogy ha kellően bő olajban sütjük, akkor maguktól gurguláznak sütés közben. És így is történt, amikor az egyik oldaluk megsült maguktól megfordultak. Persze akadtak makacs kis gombócok, amelyeket villával kellett kényszeríteni a forgásra, de többségük teljesítette a feladatát. A recept ajánlójában az állt, hogy abbahagyhatatlanul finom, és ez is igaz. Ha eddig nem ismertétek ezt a receptet ajánlom figyelmetekbe, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

20 dkg simaliszt

20 dkg rétesliszt

2 tojássárgája

4 teás kanál olvasztott vaj

4 teás kanál porcukor

2 dl tej

2,5 dkg élesztő

0,5 dl szódavíz

csipet só

A langyos tejbe teszünk 1 teáskanál porcukrot és felfuttatjuk benne az elmorzsolt élesztőt. 

A liszthez adjuk a csipet sót, a maradék porcukrot, az olvasztott vajat, a tojások sárgáját, a megkelt élesztőt, és a szódavizet. Tésztát dagasztunk belőle. A tészta nem olyan lágy, mint a hagyományos fánk tésztája, de nem kell hozzá több folyadék! 10 percig pihentetjük, majd kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtjuk. 3 cm-es szaggatóval kiszúrjuk a fánkokat és bő, forró olajban kisütjük. 

Kicsit lecsepegtetjük, és még forrón porcukorba forgatjuk.

A porcukrot ízesíthetjük dióval, fahéjjal, vaníliával. Ha igazán gazdaggá szeretnénk tenni, finom, házi barakclekvárt, vagy vaníliamártást is kínáljunk hozzá.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Rakott túrós tészta (édesen)

Az ünnepek alatt annyira eltelítődtem a húsokkal, hogy mostanában jóformán csak tésztát és főzeléket kívánok. Persze a család férfi tagjai nem néznék túl jó szemmel, ha ez a "soványka" második féle kerülne mindig az asztalra, ezért készülnek a kiadós húsos fogások is, de ha tehetem, inkább a könnyebb ételeket részesítem előnybe.  Kaptam fél kiló házi túrót, és ez remek alkalmat szolgáltatott arra, hogy egyik kedvenc tészta ételemet, a rakott túrós tésztát készítsem el, ebből a finomságból. Hála Istennek, mindenkinek nagyon ízlett, ennek ékes bizonyítéka, hogy egy morzsa sem maradt másnapra. És érdekes módon senki sem hiányolta a húst, a borsóleves után. 

 

Hozzávalók:

40 dkg fodros kockatészta

50 dkg túró

3 tojás

15 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja 

6 evőkanál tejföl

10 dkg mazsola

A tésztát enyhén sós vízben kifőzzük. A tojások sárgáját kikeverjük a cukorral. Ízesítjük a reszelt citromhéjjal, és a vaníliás cukorral. A túrót áttörjük, belekeverjük a tejfölt, a mazsolát, a cukros tojássárgáját, majd óvatosan hozzáadjuk a tojások habját, legvégül a kifőtt, lehűtött tésztát. Egy tepsit vagy tűzálló edényt vékonyan kikenünk vajjal, és meghintjük zsemlemorzsával, majd  beleöntjük a tésztát. 170 fokos sütőben szép pirosra sütjük a tésztát. Langyosra hűtjük, kockára vágjuk, és porcukorral megszórva kínáljuk. Cukros tejföllel is kínálhatjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!