Töklecsó

Gondolom ez a bejegyzésem nem fog csúcsokat döngetni, mert sokan, ha meglátják, hogy egy receptben tök szerepel, meg sem nézik. Sokakban van ellenérzés ezzel a zöldséggel szemben, de csak azért, mert még soha nem kóstolták meg. Nálunk, gyerekkoromban is rendszeresen jelen voltak a különféle tökös ételek, főleg a nyári időszakban, és azóta is gyakran készítem ezeket az ételeket,  Szezonban  még gyakrabban kerül a család asztalára tökfőzelék, töklecsó, töltött vagy rántott tök. Hála a  mélyhűtőnek, már télen is ehetjük a tökös finomságokat. Persze, ma már a zöldséges pultokon télen is van tök, cukkini, de azt gondolom, hogy mindent a szezonjában érdemes enni, arról nem is beszélve, hogy a magyar zöldségnek nincs párja.

Az összes tökös étel közül a  töklecsó a legnagyobb kedvencem. Biztos, hogy ti is sokan készítitek ezt az ételt, de tudok olyan vidékről, ahol egyáltalán nem készítik, nem ismerik. Most nekik kedveskedek ezzel a recepttel. 

Erre az ételre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás ..... én paprikával és sok tojással szoktam főzni, de kóstoltam már krumplival, és hasonlóan a hagyományos lecsóhoz, paradicsommal is. Nemrégiben, egyik unokatestvéremtől, olyan változatot hallottam, amelyik ugyan úgy készül, ahogy én is szoktam, de a végén nem tojás kerül rá, hanem tejföl. Azt hiszem legközelebb ezt a változatot is ki fogom próbálni ......

Ráadásnak egy kis érdekesség a tökről: azonkívül, hogy finom, érdemes figyelembe venni, hogy sok A-, és C-vitamin, valamint nátrium található benne, valamint gyulladás-,  és vércukorszint csökkentő hatása is jelentős.  

Hozzávalók:

2 db zsenge tök (kb. 1-1,2 kg)

4-5 paprika

1 nagyobb fej hagyma

zsír vagy olaj

2 mokkáskanál fűszerpaprika

ízlés szerint só

4  tojás

A hagymát félfőre vágjuk, és a zsiradékon megdinszteljük. A tököt hosszában 4-6 darabra vágjuk, és kb. 2 mm vastagra szeleteljük. Ha nagyon magvasnak találjuk a közepét, akkor azt vágjuk ki. A felaprított tököt összekeverjük a dinsztelt hagymával, megsózzuk és elkezdjük párolni, néhány perc múlva, amikor egy kicsit összeesett hozzáadjuk a feldarabolt paprikát és készre főzzük.

Amikor minden puhára főtt, megszórjuk a fűszerpaprikával, ha szükséges megsózzuk, és összeforraljuk. A tojásokat elhabarjuk, ráöntjük a kész lecsóra, és megsütjük. 

Az, hogy ki mennyire süti át a tojást, ízlés dolga, lehet szaftosabb vagy jól átsütött is. Aki kedveli a csípős ízeket a lecsóba tehet bátran egy-két erős paprikát, vagy csípős fűszerpaprikát. 
Anyukám mindig lesózza a tököt, kicsavarja és úgy teszi a hagymára. Én nem szoktam előre lesózni, mert véleményem szerint az értékes levét  nem szabad kicsavarni, inkább fedő nélkül főzöm, hogy a folyadék egy része elfőljön.

Lehet, hogy csak én érzem úgy, de a lecsó finomabb, ha a habart tojásba is teszünk egy kicsi sót. Természetesen, akkor a lecsóhoz kevesebbet sót kell előzőleg tenni, különben jól el sózhatjuk az ételt.  Ez alól egy mentség van, ha szerelmes a szakács vagy a szakácsné, mert akkor ugye elnézik neki ha egy kicsit sós az étel ..... ☺  

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Mandulás gyümölcs pite

Tegnap volt a fiam névnapja. A nagy családi névnapozást már néhány nappal korábban  megtartottuk, de azért a mai napra is kellett egy kis meglepetés, a drágámnak. Úgyhogy, hirtelen ötlettől vezérelve, délután szétnéztem a kertben, és a hűtőszekrényben, hogy milyen gyümölcsök vannak itthon. Roland nem rajong a krémes, habos sütikért,a délutánba már nem fért volna bele egy pepecselős süti, így kézen fekvő volt, hogy egy kevert sütit fogok sütni, amit a nyári gyümölcsök íz-, és színkavalkádja tesz ellenállhatatlanná. 
A gyümölcsösség, már az alaptésztában is fellelhető, hiszen a tésztában lévő citromhéj és citromlé kellemesen kiérződik a tésztából. A tészta rakományát idény, és kedvünk szerint variálhatjuk. Én most, az itthon található gyümölcsöket használtam fel. Hála a folyton érő epernek, egész nyáron szemezgethetjük ezt a finom gyümölcsöt, így néhány szem ebből is került a sütibe. Még málna is akadt a kertben, és nyári alma is kínálta magát az öreg almafáról. A baracknak és a nektarinnak pedig igazi szezonja van. De ha nincsenek ezek a gyümölcsök, akkor sem kell kétségbe esni, hamarosan érik a szilva, az őszibarack és a szeder, amik szintén nagyon jól passzolnak egymáshoz. Télen sem kell lemondani a gyümölcsös finomságról, mert olyankor ott vannak az örök kedvencek, az alma, a körte, esetleg kivi, és talán  őszibarackbefőtt is akad a kamrában.

A gyümölcsösség megkoronázása a süti tetejére kent baracklekvár, amitől szép fényes lesz,  finom ízt ad neki, és nem utolsó sorban, remekül rátapad a pirított mandulaforgács.

Hozzávalók:

5 tojás

22 dkg kristálycukor

20 dkg vaj

2 evőkanál tejföl

fél citrom leve és héja

30 dkg liszt

1 csomag sütőport

csipet só

15-20 dkg gyümölcs 

4 evőkanál sárgabarack lekvár

4 evőkanál szeletelt mandula

A vajat a kristálycukorral kikeverjük, majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, utána
 a citrom levét és héját, valamint a tejfölt. A lisztet összekeverjük a sütőporral, a sóval és részletekben a tojásos masszához keverjük. 

Sütőpapírral kibélelünk egy közepes méretű (kb. 22x33 cm-es) tepsit, és belesimítjuk a tészta masszát. A megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket a pite tetejére szórjuk, és 170 fokosra előmelegített sütőben megsütjük a tésztát. Közben a mandulát egy serpenyőben megpirítjuk. A kész sütit kiborítjuk a tepsiből, és még forrón megkenjük a lekvárral és megszórjuk a pirított mandulával.

Ez el is maradhat, akkor is finom lesz a sütink, esetleg ilyenkor kevés porcukorral gazdagíthatjuk a tetejét.

Amikor kihűlt a sütemény, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Sárgabarackos kevert pite

A múlt hét végén megtörtént a nagy lekvárfőzés második felvonása. Két hete, a saját, kicsit beteges, öreg barackfánk adott 9 kg barackot, amit azon nyomban be is főztem. Aztán a múlt héten vettem újabb, nagy adagot, amiből készült befőtt és 20 kg felpucolt barackból lekvár. Amikor, ilyen sok finom barack van a háznál, akkor valami sütit is kell készíteni belőle. A választásom egy kevert sütire esett. A tésztája nagyon puha, szaftos, de nem szétázott. Érdemes kipróbálni, és utána ismételni, mert megunhatatlanul finom.

Hozzávalók:

6 tojás

25 dkg kristálycukor

1 csomag vaníliás cukor

20 dkg vaj

1 dl tejszín

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

10-12 sárgabarack

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Beletesszük a puha vajat és tovább keverjük. Amikor szép habos, beleszitáljuk a sóval és sütőporral elkevert lisztet, valamint a tejszínt és összekeverjük. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és kis adagonként, óvatosan a tésztához keverjük.

Egy 22x33 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral vagy alaposan kivajazunk és kilisztezünk, majd beleöntjük a tésztát. A barackokat félbevágjuk és egyenletesen, a magházukkal felfelé, kirakjuk a sütemény tetejét.

170 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük (kb. 35 perc).

A süteményt a tepsiben hűtjük ki, majd kiborítjuk, és tetszőleges formára felvágjuk.

Porcukorral leszórhatjuk a süti tetejét, de nélküle is elég édes.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Meggyleves (keszőce), ahogy Dédike készítette

Nem hiszem, hogy sok finomabb étel van, mint a hideg meggyleves. Amikor kislány voltam, anyai nagymamám és keresztanyám meggylevese volt a meghatározó számomra. A "Melegvölgyi" szőlőben volt egy meggyfájuk, amin hihetetlenül édes és szinte bordó volt a meggy.  Az ebből készült meggyleves - vagy, ahogy felénk hívták meggyszósz - olyan csodás ízű volt, amit azóta sem ettem. Az állaga, olyan se nem leves, se nem szósz, a színe egészen sötét bordó, az íze, pedig édes, ugyanakkor savanykás volt. Még most is a számban érzem, ha becsukom a szemem. 

Kezdő háziasszony koromban, amikor már önállóan bontogattam a szárnyamat, mondtam anyukámnak majd én főzök igazi finom, tejszínes meggylevest. Tényleg nagyon finom lett, de....... Ott volt az a fránya DE! Mert be kellett ismernem, hogy Dédike - miután megszülettek a gyerekeim, mi is így szólítottuk mamát -  egyszerű, olcsó meggylevese sokkal jobban ízlik a családnak. Keményítővel és pudingporral is próbálkoztam, de az elvette a csodás színét, és az igazat megvallva az íze sem lett olyan mint az övé volt.  A titok annyi, hogy a habaráshoz, egyszerűen hideg vízzel kell elkeverni a lisztet.  Nem kell sem tejszín, sem tejföl, de még tej sem a habarásba. Semmi fűszer csak némi cukor, mert a zamatos meggy megadja neki a csodás ízt. 

És a legfontosabb dolgot majdnem elfelejtettem, a hamisítatlan dédimama féle meggyleves csak szemes meggyből finom. Nem, ez nem igaz ..... fejtett meggyből is tökéletes, de nekem az emlékek miatt a szemes meggy társul ehhez a leveshez.

Hozzávalók:

kb. 1 kg meggy 

(ha egy kicsit több, az csak jót tesz neki) 

3 evőkanál liszt

ízlés szerint cukor (3-4 evőkanál)

kb. 1,5 l víz

A megtisztított meggyet egy fazékba tesszük, aláöntünk 2-3 evőkanál vizet és a cukrot. Lassú lángon elkezdjük dinsztelni a meggyet. Amikor kezd összeesni, felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk, majd felforraljuk. Néhány percig főzzük, hogy elfőjön a habja. Közben elkészítjük a habarást. A lisztet kevés vízzel csomómentesre keverjük, majd a leveshez öntjük. Egyet forralunk rajta, megkóstoljuk, és ha úgy érezzük, cukorral ízesítjük.

Alaposan lehűtve kínáljuk.

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Meggyes kókuszhabos linzer

Tanácstalan voltam a sütéssel kapcsolatban. Nem tudtam dönteni, hogy meggyes, málnás, vagy barackos sütit süssek. A bőség zavara ...... és ilyenkor fordul elő, hogy nem lesz semmi a sütésből. A családom mindig "nagy segítségemre" vannak a döntésben, mert az, amelyiket te szeretnéd, amelyik gyorsabban elkészül, nekem mindegy, bármelyiket, mindegyik finom ..... és még sorolhatnám a remek ötleteket. Szóval, néha ilyenkor adom fel, mert ezekhez a sütikhez nem ismerem.  Most is majdnem ilyen sanyarú sors várt volna a süti-imádóimra, de láttam, hogy a meggy már nem bírja sokáig a hűtőben való várakozást, ezért vele kell kezdenem valamit. Innentől fogva adott volt, hogy meggyes süti legyen. Aztán jöttek a remek ötletek és kétféle süti "egyvelegéből" megszületett a Meggyes kókuszhabos  linzer.
A kiválasztott alapreceptben, a tésztában dió van, a tetején pedig sima tojáshab. Diódarálással nem akartam bajlódni, így került kókusz a tésztába, és ha már a tésztában kókusz van, miért is ne kerülhetne a habba is. Az újításnak remek végeredménye lett és biztos, hogy máskor is el fogom készíteni.

A fiam azt mondta, ez a süti a "Kókuszos kosárka" tepsis változata. És tényleg. Igaz küllemre nem, de az íze határozottan emlékeztet a kosárkára.
És egy kis praktika: a felesleges tojásfehérjét le szoktam fagyasztani, és amikor szükség van rá, 1 óra alatt kiolvad, és ugyan úgy használom, mint a friss fehérjét.  Ezt azért mondom, mert amikor több tojásfehérje, mint sárgája kell a sütibe - mint jelen esetben is - remekül használható a lefagyasztott maradék.

Hozzávalók:

Tésztához:

40 dkg liszt

20 dkg vaj

10 dkg porcukor

10 dkg kókuszreszelék

4 tojássárgája

1 csomag sütőport

1 csipet só

szükség esetén 1-2 evőkanál tejföl

Töltelékhez: 

2-3 evőkanál meggylekvár

40 dkg meggy
2 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál zsemlemorzsa

Habhoz: 

5 tojásfehérje

csipet só

15 dkg porcukor

10 dkg kókuszreszelék

A lisztet összekeverjük a száraz hozzávalókkal (porcukorral, sóval, kókuszreszelékkel) és elmorzsoljuk benne a vajat, majd hozzátesszük a tojások sárgáját és szükség esetén 1-2 evőkanál tejfölt.

Egy közepes tepsit (kb. 25x35 cm) kikenünk vajjal és beletesszük a kinyújtott tésztát, villával megszurkáljuk, és félig megsütjük. Amikor kezd egy kis színt kapni, megkenjük lekvárral és rászórjuk a meggyet, amelyre ráhintjük a zsemlemorzsát és a kristálycukrot, majd befedjük a kókuszos habbal. A habhoz tojások fehérjét  egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük,  kis részletekbe belekeverjük a kristálycukrot, majd legvégül a kókuszreszeléket.
Visszatesszük a sütőbe és kis lángon megszárítjuk a habot.
A süteményt a tepsiben kihűtjük, majd hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó sütést és jó étvágyat kívánok!

Citromkrémleves

Már sokszor mondtam, hogy a mi családunkba az ebéd vagy vacsora elmaradhatatlan része a leves. Igyekszem is mindig valami finom levest főzni.  A leves a magyar konyhában igen fontos szerepet tölt be. Tekinthetünk rá előételként, étvágygerjesztőként, de egy tartalmas leves akár az egytálétel szerepét is betöltheti.
Minden évszaknak megvannak a szezonális, illetve évszakhoz igazodó levesei.  Télen a nehezebb, tartalmasabb levesekre vágyunk, amelyek átjárja minden porcikánkat átmelegítenek, megnyugtatnak, ellazítanak. Nyáron viszont nem azt várjuk a levestől, hogy felmelegítsen, hanem, hogy lehűtsön.Tombol a nyár, és ilyenkor jólesik egy frissítő, hideg gyümölcsleves. Persze a könnyű zöldség levesek, a zsenge borsóból, karalábéból, és vajbabból főzött leves ilyenkor is jól esik. De igazi felüdülést a hideg gyümölcslevesek hoznak. 
Annak idején nagymamám isteni citromlevest készített, de sajnos, az elkészítés pontos fortélyait nem tanultuk meg tőle, sem anyukám, sem én. Ezért nem volt más hátra, minthogy kikísérletezzek egy saját citromkrémlevest. 
A saját recept alapján készült levesem nem olyan, mint Mamáé, de egyre jobban elő jön a régi íz. 
Most megosztom veletek, hogy én hogyan készítem ezt a hűsítő finomságot.

Hozzávalók:

4 citrom 

5-6 ág citromfű

3 dl tejszín

ízlés szerint cukor (vagy méz)

fél cm friss gyömbér  

2 evőkanál étkezési keményítő

csipet só

citromfű vagy menta

Felforralunk 1,5 l vizet, beletesszük a sót, 1 citrom reszelt héját, a citromfüvet, a finomra reszelt gyömbért és a cukrot. Amikor a főzet felforrt, és feloldódott benne  a cukor, kiszedjük belőle a citromfüvet, és beleöntjük a citromok kifacsart levét. A keményítőt elkeverjük a tejszínnel, és a forró leveshez öntjük. Kis lángon, kevergetve újraforraljuk.

Alaposan lehűtjük, menta vagy citromfű levelekkel és citrom karikákkal tálaljuk.

Tejszín helyett krém joghurttal is készíthetjük, de így még savanykásabb.

Jó étvágyat kívánok hozzá!