Elég régen sütöttem ezt a sütit. Jobban mondva mostanában nem csak ezt, hanem mást is alig sütöttem. A kertünk annyi gyümölcsöt adott, hogy az szinte teljesen kielégítette az édességek iránti igényünket. Azt hiszem nem is volt csoda, hogy a süteményeket nem nagyon kívántuk. Persze készültet sütik, de azok már mind szerepelnek a Blogon, így ezek már nem szolgáltak volna Nektek újdonságként. De lassan elfogynak a friss, kerti gyümölcsök, és én is egyre több időt töltök a konyhában, több időm és nagyobb kedvem van a sütögetéshez.
Most a nagy családi közös ebédhez sütöttem ezt az "őszies sütit". Hogy miért őszies?....... azért mert olyan hozzávalók vannak benne, amelyek már az őszt idézik..... alma, dió, lekvár.
A recept nagymamámtól maradt rám, és mint minden ilyen recept garancia arra, hogy finom süti lesz a végeredmény. Sütés közben azon töprengtem, hogy vajon miért Luxus rácsos a neve, amikor semmi "luxus" hozzávaló nincs benne. Azt hiszem rájöttem a titokra. Ez a recept az 1950-es években került bele Mama receptes füzetébe. Úgy vélem ezekben az években a dió, az alma, és a lekvár egy süteménybe történő felhasználása az átlagos családoknál már luxusnak számított. Aztán lehet, hogy egyáltalán nem ez a magyarázat, csak én gondolom túl a dolgot, és ez valóban csak egy egyszerű sütemény, nem egy nehéz idők ínyencsége. Bármi legyen is a név eredete, én hálás vagyok drága Mamámnak, hogy örökül hagyta nekem ezt a receptet, mert egy csodás sütemény receptjével vagyok gazdagabb. Remélem Nektek is tetszeni fog, ez az egyszerűségében nagyszerű sütemény.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg dió
17 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
2 tojás
4-5 alma
5-6 evőkanál lekvár
A lisztet összekeverjük a dióval, a porcukorral és a sütőporra, és elmorzsoljuk benne a margarint. Legutoljára beleütjük a tojásokat és tésztát gyúrunk belőle. A tészta 2/3 részét kinyújtjuk és kibélelünk vele egy alaposan kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tésztát jó vastagon megkenjük lekvárral. Az almákat meghámozzuk, vékony cikkekre vágjuk és kirakjuk velük a lekváros tészta tetejét. A maradék tésztát kinyújtjuk a sütemény ujjnyi vastagra nyújtjuk, ujjnyi széles csíkokat vágunk beőle és berácsozzuk vele a sütemény tejét. A sütőt 170 fokosra melegítjük és megütjük benne a sütit.
A tepsiben hűtjük ki, és amikor teljesen kihűlt kockára vágjuk.
Bármilyen lekvárral készíthetjük a sütit. Én most meggy lekvárt használtam, de maradék lekvárok keverékével is készíthetjük. Így a hűtőben várakozó, felbontott lekvárok a legjobb módon menekülnek meg az enyészettől.
Jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése