Aszalt szilvával töltött csirkemell

Minden családnak meg vannak, a hagyományos karácsonyi ételei. Nálunk a Szenteste elmaradhatatlan része a halászlé, a rántott hal, valamilyen finom csirkemell, például aszalt szilvával töltve, a töltött káposzta,  és valamilyen krémleves. A dupla, sőt tripla menünek több oka is van. Az egyik, hogy a kis unokák még nem eszik a halat, én pedig nem szeretem, a másik, hogy a gyerekeim és unokáim a másik nagyszülőknél ebédelnek, ahol rendszerint szintén van valami halas étel. Azért, hogy este ne ugyan az legyen a menü, mit délben, valami más finomsággal is várom őket. Aztán amikor mindenki haza érkezik, itthon, közösen várjuk a Jézuskát és esszük a finom szentestei vacsorát. Ki a halat, ki a csirkét, ki a káposztát, vagy akár mind a hármat.

 

Hozzávalók:

2 nagyobb csirkemell felszeletelve

 10-15 szem aszalt szilva

8-10 szelet gépsonka

8-10 szelet sajt (trappista, lapka stb.)

só

fehérbors

A panírozáshoz és a sütéshez:

 tojás

liszt

zsemlemorzsa

étolaj

A csirkemellből szép nap szeleteket vágunk (Lehetőleg úgy, hogy négyzet alakúak legyenek. Ha szükséges, két kisebb szeletet is "összetoldhatunk".) 

A szeleteket kissé megklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és rövid időre félre tesszük.  Minden szelet húsra ráfektetünk egy szelet sonkát, erre a sajtot, majd a hús nagyságától függően 1-2 szem szilvát. A sonkából, a sajtból és a szilvából kis csomagot készítünk, és ezt burkoljuk bele a húsba, majd a szokásos módon, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába panírozzuk. Mérsékelten forró olajban, közepes lángon megsütjük a húscsomagokat. Vigyázzunk, hogy ne legyen se túl forró, se langyos az olaj, mert vagy  megég a panír, a hús viszont nem sül át, vagy  magába szívja az olajat.

Bármilyen körettel nagyon finom ünnepi ételt varázsolhatunk az asztalra.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Zserbó (nagymamám receptje alapján)

Anyukámnál lapozgattam a régi süteményes füzetet és rátaláltam egy zserbó receptre, nagymamám receptjére. Láttam, hogy ez nem az a recept, amit Anyukámtól tanultam. Állítom Anyu zserbójának nincs pára, de elhatároztam, hogy idén karácsonykor mégis, kipróbálom Gizi mama receptjét, és ez alapján  fogom süti a zserbót. Főleg azért,  mert drága mamám minden süteménye egy csoda volt,  Annak idején Ő volt az, aki bevezetett a sütik csodás világába. A sütés alapjait tőle tanultam. Aztán hirtelen itt maradtunk nélküle.... De nem maradtam tanító nélkül, mert a csodásan sütő és főző anyukám átvette a stafétát, és tőle tanultam tovább. A másik ok, amiért erre a receptre esett a választásom,  mert nem margarinnal, hanem zsírral készül a tészta. Ha lehet választani én inkább a zsírt használom, mint a margarint. Sokkal omlósabbak vele a tészták. És talán mégsem olyan egészségtelen az a fránya zsír...

És valóban finom lett a zserbóm, örülök, hogy kipróbáltam ezt a régi receptet. Persze a másik sem merül feledésbe, mert az is nagyon finom. Majd váltakozva sütöm, egyszer ezt, máskor azt.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

10 dkg porcukor

20 dkg zsír

1 mokkáskanál sütőpor

2 dkg élesztő

1 dl tej

1-2 evőkanál tejföl

1 egész tojás

2 tojássárgája

csipet só

Töltelékhez:

fél üveg baracklekvár

35 dkg dió

25 dkg kristálycukor

Tetejére:

10 dkg étcsoki

A langyos tejben elkeverünk 1 kanál cukrot és felfuttatjuk az élesztőt. A liszthez hozzáadjuk a maradék porcukrot, a csipet sót és a sütőport, majd elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, a tejfölt, a tojásokat és rugalmas tésztává gyúrjuk.

A darált diót összekeverjük a cukorral, és két részre osztjuk. A tésztából 3 cipót készítünk.

Egy 28x35 cm-es tepsit alaposan kizsírozunk, és a tészta 1/3 részét akkora lappá nyújtjuk, amely befedi a tepsit. A lapra kenünk 6-7 evőkanál lekvárt és rászórjuk a cukrozott dió felét. Befedjük a második lappal megtöltjük, majd betakarjuk a harmadik lappal. 

Egy órán keresztül langyos helyen pihentetjük. A sütőt 170 fokosra előmelegítjük. A megkelt tésztát néhány helyen hústűvel jó mélyen megszurkáljuk, és az előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Ha kihűlt a tészta csokimázzal bevonjuk a tetejét.

Jó sütést kívánok!

Karfiolkrémleves

Tudom, hogy sok családnál a karácsony nem múlhat el halászlé és húsleves nélkül. Általában nálunk is az ünnepi asztalra kerülnek ezek a levesek, de mert nem mindenki szereti a halászlét, Szentestére valami finom krémlevessel is szoktam készülni. Úgy tervezem, hogy az idén karfiolkrémlevest fogok készíteni. Gondolom máshol is vannak olyan elvetemültek, akik nem eszik a halászlét, nekik küldöm sok szeretettel ezt a receptet. És természetesen a halászlé imádóknak is, hogy ők majd egy másik alkalommal készítsék el ezt a finom, selymesen krémes levest.

Hozzávalók:

50 dkg karfiol

1 nagyobb krumpli

5 dkg vaj

1 csapott evőkanál liszt

fél mokkáskanál fehérbors

1 gerezd fokhagyma

1 csipet kakukkfű

1 csipet szerecsendió
ízlés szerint só

2 dl tejszín

 

 

A karfiolt rózsáira szedjük, a krumplit meghámozzuk, és apró kockára vágjuk.   A vajat felolvasztjuk, beletesszük a karfiolt és a krumplit, ízesítjük a fokhagymával, sóval, őrölt fehérborssal, és szerecsendióval, a csipetnyi kakukkfűvel, és megdinszteljük. 

Amikor már kellően puhák a zöldségek meghintjük a liszttel és felengedjük kevés vízzel (vagy hús illetve zöldség alaplével). Teljesen puhára főzzük a zöldségeket, és botmixerrel pürésítjük, majd annyi folyadékot öntünk hozzá, amennyi levest szeretnénk. Összeforraljuk, ha szükséges utána ízesítünk és hozzákeverünk 2 dl tejszínt.

Forrón, pirított kenyérrel és reszelt sajttal kínáljuk. Nagyon finom a parmezánnal, de másfajta sajttal is tálalhatjuk.

 

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Mézeskalács (Lilla receptje alapján)

A mézes puszedli után elkészültek az idei advent mézeskalácsai is. Évek óta ugyan azt a receptet használom, de úgy gondoltam ideje egy másik recept beavatásának is. Bevallom, nem teljesen új számomra ez a recept, mert igaz, hogy eddig nem ezt sütöttem, de a lányom ez alapján szokta sütni a karácsonyi sütit, úgyhogy már bőven volt alkalmam kóstolni ezt a fűszeres finomságot. Örülök, hogy én is kipróbáltam ezt a változatot is, mert nagyon finom lett. Már a sütése egy élmény volt. A tésztájával nagyon jó volt dolgozni, amikor pedig sült, a bódító mézeskalács illata átjárta az egész lakást. 

Sütés után természetesen ez is, mint a legtöbb mézes süti kemény lesz, de ha egy jól záródó dobozba tesszük, és teszünk közé néhány gerezd almát, 1-2 nap alatt megpuhul. 1-2 nap után nézzetek rá az almára, nehogy megpenészedjen!

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg méz

20 dkg porcukor

2 mokkáskanál szódabikarbóna

6 mokkáskanál mézeskalács fűszer 

2,5 dkg zsír

2 tojássárgája

0,75 dl tej

Habhoz:

2 tojásfehérje

12 dkg porcukor

1 mokkáskanál ecet

Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzátesszük a tojást, a zsírt és a tejet és rugalmas tésztát gyúrunk. Cipót formázunk belőle, frissentartó fóliába tekerjük és egy éjszakán keresztül hűtőszekrénybe pihentetjük. Másnap átgyúrjuk a tésztát, és 4-5 mm vastagra kinyújtjuk. Lisztbe mártott süteményformákkal különböző formákat szúrunk ki belőle, és sütőpapírral bélelt sütőlapon világosra sütjük. Ne tegyük túl szorosan a tepsibe a sütiket, mert sütés közben megnőnek.

A tojásfehérjéből, cukorból és az ecetből, gőz fölött, szép fényes, kemény habot verünk. Egy nylon zacskóba töltjük a habot, a sarkára picike lyukat vágunk és megdíszítjük vele a mézeseket.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

  

Rántott tejbegríz

Nyakunkon a karácsony, és ilyenkor a legtöbb háziasszony azt sem tudja, hol áll a feje. Takarítás, bevásárlás, lakás dekorálás, ajándék csomagolás és persze a munka, és a család ellátása. Közben már azon kattog az agyunk, hogy mit süssünk és főzzünk az ünnepekre. Most mégsem egy ünnepi étellel készültem, hanem egy olyan finomsággal, ami az előkészületek mellett is nyugodtan elkészíthető, és egy laktató leves után kitűnő második fogás. A gyerekek biztos imádni fogják, de az édesszájú felnőtteknek is a kedvében járhatunk ezzel az egyszerű finomsággal.

Hozzávalók:

1 l tej

20 evőkanál gríz

5-6 evőkanál cukor (ízlés szerint)

1 csomag vaníliás cukor

Panírozáshoz és a sütéshez:

3-4 evőkanál liszt

1 evőkanál keményítő

2 tojás

zsemlemorzsa

étolaj

A tejet felforraljuk, kanalanként hozzákeverjük a grízt, a cukrot, a vaníliás cukrot, és sűrű tejbegrízt főzünk belőle. Vajjal kikenünk egy tepsit, beleöntjük a grízt, és teljesen kihűtjük, majd nagyobb kockákra vágjuk. (Olyan tepsit válasszunk, amiben legalább 1,5 cm vastag lesz a gríz réteg.) 

A gríz kockákat a szokásos módon lisztbe, - amelybe belekeverjük a keményítőt - tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Ha nem szeretnénk, hogy olajszag terjengjen a lakásban, és gyorsan szeretnénk elkészülni, nyugodtan süthetjük tepsiben is. Ilyenkor a tepsibe teszünk egy sütőpapírt, amit vékonyan megkenünk olajjal, erre tesszük a panírozott gríz kockákat, amelyeknek a tetejét is megkenjük olajjal.  Előmelegített sütőben (180 fok), légkeveréssel pirosra sütjük, amikor kezd pirulni, megfordítjuk a kockákat.

Fahéjas vagy vaníliás porcukorral megszórva kínáljuk. De ha lekvárt adunk mellé, az még finomabbá teszi.

A tejbegrízt akár előző nap is meg lehet főzni, és másnap már csak sütni kell.

 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Kelt túrós-meggyes pite

Éveken keresztül kerestem a tökéletes kelt túrós pite receptjét, olyat, amilyet  Marika nénikém sütött. Sajnos Ő nagyon korán itt hagyott minket, és magával vitte a pite receptjét is, de a süti íze örökre az ízlelőbimbóimba égett. Olyan volt a tésztája, mint a piskótáé .... olyan légies. A tetejét mindig jól megszórta meggyel és cukros túróval. Aztán amikor langyosra hűlt a remegős tésztát kockára vágta, vastagon megszórta porcukorral és úgy kínálta. 

Nekem akkor ez a süti volt a világ legfinomabbja. Persze csak addig amíg másikat nem kóstoltam, mert mint, általában a gyerekeknek nekem is sokkal finomabb volt az az étel, vagy süti, amit Keresztanyu, Marika néni, vagy Falusi Mama készített. Pedig otthon, Anyu, és Mama is nagyon jól főzött. De ilyenek a gyerekek, ezt most a saját unokáimon és keresztlányaimon is látom. Máshol minden sokkal finomabb, mint otthon. Nálam a pecsenyezsíros kenyér katonák, paradicsommal is felséges eledelnek bizonyulnak. Sőt kiderült, hogy mennyire finom a csurgatott tojásleves. 

Visszatérve a kelt pitére, egyszer ráakadtam erre a receptre, ami látványban teljesen olyan volt, mint a gyerekkori pite. Amikor megkóstoltam meglett az íz is, amit gyerekkorom óta kerestem.

Hozzávalók:

6 dl tej

5 dkg élesztő

4 tojás

9 dkg zsír 

(lehetőleg baromfi, de lehet sertészsír is, DE NEM  PRÉSELT!!!!)

12 dkg kristálycukor

70 dkg liszt

nagy csipet só

Tetejére:

50 dkg túró

5 dkg mazsola

15 dkg porcukor

2 tojás

fél üveg magozott meggybefőtt

A langyos tejbe elkeverjük a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk.

A tojásokat felverjük, hozzákeverjük a lágy zsírt, és a megkelt élesztőhöz keverjük. A lisztet összekeverjük a sóval és kis adagokban, fakanállal összekeverjük. Nokedli állagú lesz a tésztánk, amelyet teljesen símára, hólyagosra kell kidolgozni.

Langyos helyen háromszorosára kelesztjük.

Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket. A meggyet leszűrjük. A túróba beleszórjuk a porcukrot, a megmosott mazsolát és a tojásokat.

A megkelt tésztát egy kb. 30x38 cm-es, kizsírozott tepsibe öntjük, elegyengetjük, és a tetejére kanál segítségével halmokat teszünk a túróból, majd megszórjuk a meggyel.

A tepsiben még kelesztjük (kb. 30 percig), majd 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Amikor kihűt, kockára vágjuk és megszórjuk porcukorral.

Jó étvágyat kívánok!

 

 

Mézes puszedli

Az adventi készülődést már hétvégén elkezdtem. Felraktam a fényfüggönyt, feldíszítettem a lépcső korlátját, előkerültek a mécsesek, angyalkák, a karácsonyi csecse-becsék, és természetesen az adventi koszorú. Aztán tegnap este eldöntöttem, hogy elkezdem a karácsonyi sütögetést. Az elszántságom azonban nem volt annyira erős, hogy azonnal neki lássak a sütésnek, így a választásom a mézes puszedlira esett, mert annak egy éjszakát pihennie kell - velem együtt -, hogy reggel frissen, pihenten kezdődjön a sütés. 

Még bő három hét van karácsonyig, erre a tényre Anyukám nyomatékosan felhívta a figyelmemet. Véleménye szerint kicsit korai még a karácsonyi sütik készítése. Én azonban nem így gondolom. Tudom, hogy karácsonyig híre, pora sem marad a mostanában sütött sütiknek.  Aztán, ha elfogynak az ínycsiklandó finomságok, majd készítek újabbakat..... hiszen olyan jó, amikor a fahéj, a szegfűszeg, a vanília, a csoki édes illata átjárja az egész lakást. Az, hogy nincs korán a karácsonyi sütés elkezdésének, ékes bizonyítéka a mézeskalács, mert annak kell néhány nap, hogy finom puha legyen. De a mostani receptem nem mézeskalács, hanem puszedli, ami azonnal puha, és az is marad az utolsó mozsáig. Ha elfogynak a puszedlik, majd a karácsony előtti finisben sütök egy újabb adagot, hogy jusson a karácsonyi asztalra is ebből a puha, fűszeres sütiből. 

Hozzávalók:

1 kg liszt

40 dkg porcukor

1 csomag szalalkálé

2 dkg fahéj

12-14 szegfűszeg őrölve

1 egész tojás

3 tojássárgája 

8 kanál méz

3 dl tej

Habhoz:

3 tojásfehérje

40 dkg porcukor

A lisztet összekeverjük a porcukorral, a fahéjjal, az őrölt szegfűszeggel, a szalalkálival, majd hozzáütjük az egész tojást és a tojások sárgáját, beletesszük a mézet és a tejet és összegyúrjuk. Kicsit ragacsos a tészta, de ilyennek kell lennie, ha mégis nagyon lágynak tűnik, tegyünk hozzá kevés lisztet. Egy éjszakán át pihentetjük. Másnap kisujjnyi vastagra nyújtjuk és kicsi pogácsa szaggatóval  kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól 3-4 cm távolságra rakjuk, mert sütés közben megnőnek. 180 fokra előmelegített sütőben világosra sütjük. Még forrón belemártjuk a tojáshabba, amelyhez a tojások fehérjét kemény habbá verjük a porcukorral. 

Fontos, hogy a puszedlik forrók legyenek, mert így fog a tojáshab megszilárdulni.

A puszedlik kiszúrásához 3,5 cm-es pogácsaszaggatót használtam.

Jó karácsonyi készülődést kívánok!