Málnakrémleves

Ha málnáról van szó, nekem először a szörp jut eszembe, majd a lekvár, a fagyi, és az az apró szemű savanyú cukor, ami gyerekkoromban volt kapható. A múltkorában kaptam is ilyen cukorkát, kinézetre ugyan olyan volt, de az íze meg sem közelítette a régi, gyerekkori ízt. Szóval, a málnához kapcsolódó rajongásom határtalan, jöhet minden formában. Hála Istennek, az idén elég szépen terem a málna, roskadoznak a gallyak a szép piros bogyóktól. A látványa is szép, a zamata pedig egyenesen mesés.  Nem is tudtam ellenállni a csábításnak, és egy jó nagy adag bekebelezése után elhatároztam, hogy a mai szüret egy részéből hűsítő málnalevest fogok készíteni. Jó ötletnek bizonyult, mert az utolsó cseppig elfogyott. De ez nem is csoda, hiszen ellenállhatatlan volt a színe, az illata és az íze is.

Hozzávalók:

60 dkg málna

1 citrom leve és héja 

4-5 evőkanál cukor

1 evőkanál tejföl

1 dl tejszín

2 evőkanál vaníliás pudingpor

1 csomag vaníliás cukor

fél mokkáskanál fahéj

A málnát megmossuk,  megszórjuk a cukorral és fahéjjal, a citrom reszelt héjával és rácsavarjuk a citromlevét. Kevés vizet öntünk alá,  és lassú taddig főzzük amíg összeesik a gyümölcs, ekkor 2-3 dl vízzel felöntjük és megturmixoljuk. Ha nem szeretnénk, hogy benne legyenek a magok akkor átpasszírozzuk, és felöntjük annyi vízzel (kb. 1,2 liter), amennyi levest szeretnénk, és felforraljuk. A pudingporba belekeverjük a vaníliás cukrot, és simára keverjük a tejföllel, ezzel a keverékkel behabarjuk a  levest. Forralunk rajta egyet, majd elzárjuk alatta a lángot, és a forró leveshez  keverjük a tejszínt. 

Alaposan lehűtjük, és ízlésünknek megfelelően pirított mandulával, málna szemekkel, esetleg tejszínhabbal tálaljuk. 

Jó étvágyat kívánok!

Citromkrémes rolád

Egy magazint lapozgatva figyeltem fel, erre a receptre, ami csupa olyan dolgot tartalmaz, amit nagyon kedvelek .... citrom, mascarpone, tejszín, levendula, és főleg a piskóta. 

Imádom a piskóta tekercset, ami abból a finom légies piskótából készül, azt az ahány tojás, annyi kanál liszt és cukor fajtát. Szóval megláttam a receptet és beleszerettem. Azonnal tudtam, hogy ez lesz a hétvégi desszert, jobban mondva nem ez, csak valami nagyon hasonló, mert az újságban olyan mini adag receptje volt leírva, hogy azt a családom, és persze jó magam is, egy szempillantás alatt belakmároztunk volna. Ezért saját ízlésemnek, és a család befogadó képességének megfelelően átvariáltam a receptet. Be kell vallanom elégedett vagyok a végeredménnyel.

Tavalyelőtt készítettem levendulás cukrot - kristálycukor levendula virággal rétegezve - amit elég ritkán használtam. A közel múltban nézegettem és azon gondolkodtam, vajon mire fogom legközelebb használni. És tessék, milyen jó, hogy van, mert csodásan finom ízt adott a krémnek. 
  

Hozzávalók:

Piskótához:

6 tojás

6 evőkanál liszt

6 evőkanál kristálycukor

1 kávéskanál sütőpor

Krémhez:

50 dkg mascarpone

5 dl tejszín

2 csomag habfixáló

2 citrom leve

ízlés szerint porcukor

néhány levendula virág 

Díszítéshez:

reszelt citromhéj

levendula

citromfű

A piskótához szétválasztjuk a tojásokat, és a sárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral. Amikor már nincsenek benne szemcsék, hozzá szitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd legutoljára a kemény habbá vert tojásfehérjét forgatjuk bele. Sütőpapírral bélelt gáztepsiben, 170 fokos sütőben megsütjük. Amikor készen van, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és egy tiszta konyharuha segítségével feltekerjük. Amikor teljesen kihűlt a piskóta, megtöltjük krémmel. Ehhez a mascarponét ízlés szerinti cukorral habosra keverjük, majd ízesítjük a citrom levével és a lemorzsolt levendulavirággal. A tejszínhabot jól lehűtjük és habfixálóval kemény habot készítünk belőle, majd a citromos krémhez keverjük. Egyenletesen a piskótára kenjük és lazán feltekerjük. A sütemény külsejét is ezzel a krémmel fedjük be. Reszelt citromhéjjal és levendulával díszítjük.

A levendulával óvatosan bánjunk, mert ha túl sokat teszünk bele levendula szappan, vagy molyirtó illata lesz!

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá! 

Tojásos, sonkás szűzpecsenyerolád

Közeledik a hétvége, ilyenkor már sokszor kattog az agyam, hogy mit főzzek hétvégén. Gondolom ti is így vagytok ezzel, ezért hozok egy ebéd ötletet. Igen mutatós és finom étel receptjét írom le nektek, és ha tetszik, akár a vasárnapi menübe  be is illeszthettek.

Én néhány hete készítettem ezt az ételt, de csak most került rá sor, hogy leírjam a receptet. Bízom benne, hogy tetszik majd nektek és kipróbáljátok.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg szűzpecsenye

4-5 szelet sonka (főtt tarja)

2 tojás

5 dkg sajt

só 

bors

A szűzpecsenyéből egy nagy szeletet készítünk. A húst hosszában elkezdjük ujjnyi vastagon vágni, és úgy hogy egy nagy lapot kapjunk belőle.)

A kiterített szeletet kisség megveregetjük, majd megszórjuk sóval és kevés frissen őrölt borssal, és összetekerjük, mint a bejglit. Néhány percig pihentetjük. Közben a tojásból rántottát készítünk, és szeleteket vágunk belőle.  Kiterítjük a húst és az egyik végébe tesszük a rántotta szeleteket, majd a sonkát, és az ujjnyi vastag hasábokra vágott sajtot. A töltött oldalról szorosan feltekerjük a szeletet. A húst  összetűzzük, és egy serpenyőben, kevés zsiradékon minden oldalát körbepirítjuk. Ezután áttesszük egy tepsibe, az elősütésből visszamarad szaftot és 2-3 evőkanál vizet öntünk alá. Alufóliával szorosan letakarjuk és 160 fokon kb. 40 percig sütjük. Ennyi idő alatt megpuhul a hús, ezér levesszük róla a fóliát és kicsit megpirítjuk a tetejét.

Nagyon jól illik hozzá a krumplipüré, és egy kis savanykás gyümölcsbefőtt.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Almás lepény

Nagy rajongója vagyon minden féle almás sütinek, de ez az egyik kedvencem, aminek a receptje nagymamám süteményes könyvéből származik. Készíthetek én akármilyen újabbnál - újabb és finomabbnál - finomabb változatokat, nálunk az almás lepény, Anyukám almás lepénye. Úgyhogy ennek sütése, elsősorban az ő feladata.    Zazi és Zéti unokám nem nagy süti rajongó, de Dédi almás lepényét mindig, minden körülmények között szívesen majszolják. Néha én is neki veselkedek, hogy megsüssem, és nem is szokott panasz érkezni rá, de nekem Anyu sütije valahogy mégis jobban ízlik. 

Lehet, hogy az alma az oka, hogy az övé olyan utánozhatatlanul finom. Olyan mintha alma krém lenne benne. Van egy almafánk, ami korai, kásás almát terem. Anyukám az ezt az almát lereszeli, kicsavarja a levét és lepényenkénti adagokba lefagyasztja, aztán a sütés előtti este kiveszi a fagyasztóból. Másnap, amikor felolvadt, ízesíti - habár azt alig kell, mert annyira zamatos - és megtölti vele a sütit. Lehet, hogy ez a titok. Remélem, még jó sokáig ehetjük Mama isteni lepényét, én meg, ha néha - néha megsütöm, konstatálom, hogy az övé sokkal finomabb.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

15 dkg porcukor

25 dkg margarin
1 tojás

1 kis pohár tejföl

Töltelékhez:

1,5 kg reszelt alma

10-15 dkg cukor

2 kávéskanál fahéj

A sütemény lekenéséhez:

1 tojás

A lisztbe keverjük a porcukrot, a sót és a sütőport, majd elmorzsoljuk benne a margarint. Beleütjük a tojást, majd hozzádolgozzuk a tejfölt. A tésztát addig pihentetjük, amíg elkészítjük a tölteléket.

Az almát lereszeljük, és kinyomkodjuk a levét. Hozzákeverjük a  fahéjat és  az  alma  savanykásságától  függően  a  cukrot.

Ha  nagyon  kemény  az alma, kevés olajon dinszteljük meg. 

A tészta felét ujjnyi vastagra nyújtjuk és  egy alaposan kizsírozott tepsibe tesszük (kb. 25x35 cm-es tepsiben készítettem. Rásimítjuk a tölteléket és befedjük a tészta másik felével. A tészta tetejét megkenjük felvert tojással és néhány helyen megszurkáljuk, hogy sütés közben könnyebben távozzon belőle a keletkezett gőz.

Ha kihűlt kockára vágjuk és fahéjas porcukorral megszórva kínáljuk.

Nagyon kiadós, olcsó és finom süti.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Töltött piskóta (almával és dióval)

Szeretem a hosszú hétvégéket, mert ilyenkor, ha tehetjük, legalább egy napot együtt tölt az  egész család. Pünkösd vasárnapjára terveztünk egy jó kis bográcsozást, de a szeles, esős idő félig-meddig keresztbe húzta a számításunkat. Igaz, fiam a kertbe megfőzte a csülökpörköltet, de az ebédet csak bent tudtuk elfogyasztani. Akármilyen laktató is egy ilyen bográcsos étel, egy jó kis desszert azért mindig kívánkozik utána. Nagy sütést nem terveztem, habár menyem azt mondta pünkösdkor kalácsot kell sütni. Kalács nem készült, helyette sütöttem egy mennyeien puha piskótát. De nem ám akármilyen piskótát, hanem dióval, almával töltött piskótát. Annyira finom volt, hogy mindenkit kárpótolt az elmaradt kalácsért, és kicsit azért is, hogy nem tudtunk a szabadban ebédelni.

Hozzávalók:

6 tojás

30 dkg kristálycukor

25 dkg liszt

5 evőkanál víz

10 dkg tejföl

1 csomag sütőpor

csipet só

3 alma

2 kávéskanál fahéj

10 dkg darált dió

5 dkg darabosra vágott dió

3 evőkanál kristálycukor

Az almát nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Kicsit állni hagyjuk, kicsavarjuk a levét, és megszórjuk a fahéjjal.

A tojásokat szétválasztjuk, és a sárgáját fehéredésig keverjük a cukorral. Amikor elolvadtak a cukor szemcséi, hozzákeverjük a tejfölt, és a vizet. A liszthez beleszórjuk a sütőport, a csipet sót, és több részletben, hozzákeverjük a tojásos masszához. A tojások fehérjéből keményhabot verünk, és óvatosan a tésztához forgatjuk.

Egy 22x33 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a tészta felét. rászórjuk a darált dió felét, arra ráhintjük az almát és a kristálycukrot, majd a dió másik felét, és ráöntjük a maradék piskóta tésztát. A tetejét megszórjuk darabosra vágott dióval, és a 160 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. 

Ennek a tésztának kicsit több sütési időre van szüksége, mint a hagyományos piskótának!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ananászos édes-savanyú pulykamell

Régebben nagyon kedveltük a különféle készen kapható, üveges szószokat. Finomak és munka után gyorsan el tudtam készíteni. Azonban jó ideje nem veszek ilyen ételeket, mert próbálom kerülni a tartósítószereket, az adalékanyagokat, és bevallom, több időm is jut a főzésre, mint régebben. Ezeket az ízeket azonban nagyon szeretem, és nem szeretnék lemondani róluk, ezért magam próbálok ugyan olyan ízű szószt összevarázsolni, mint amit az üveg rejtett. Sok kísérletezés eredményeként mára már szinte tökélestes az ízharmónia. De az is lehet, hogy már elszoktam az üveges szósz ízétől. Mindegy is, a lényeg, hogy nekünk ez nagyon bejön, Időben sem sokkal több az elkészítése, friss zöldségek vannak benne, és jóval kevesebb benne az "E" betű. 

Hozzávalók:

50 dkg pulykamell
2 teáskanál keményítő

1 nagy kaliforniai vagy kápia paprika

1 ananász konzerv

2 nagyobb répa

2-3 szál újhagyma

só
fehérbors

gyömbérpor

1 evőkanál paradicsompüré

3 evőkanál ketchup

1 evőkanál méz

ízlés szerint balzsamecet

A húst apró kockára vágjuk, ízesítjük sóval, kevés fehérborssal és megszórjuk 2 teáskanál keményítővel,10 percig hagyjuk állni, majd, felhevített olajban világosra pirítjuk. Kivesszük az edényből, és a visszamarad olajban megfonnyasztjuk a hagymát, rátesszük a vékony csíkokra vágott répát, majd néhány perc múlva a hasonlóan darabolt paprikát, majd az ananászt. Néhány percig így pirítjuk, majd visszatesszük a húst.

Beletesszük a paradicsom pürét, a ketchupot, a mézet, és az ananászkonzerv levét. Ízesítjük sóval,  gyömbérporral, balzsamecettel, amely a savanykásságát adja az ételnek, és annyi vizet öntünk hozzá, hogy kellően szaftos legyen.  Alaposan összeforraljuk.

Párolt rizzsel kínáljuk.

Nekem most több színű paprikám volt itthon, és azokat használtam fel, így még szebb, színesebb lett az étel.
A zöldségek pirításánál figyeljünk arra, hogy csak ressek legyenek, ne főljenek szét!

Jó étvágyat kívánok!