Kókusz csemege

Böngészés közben akadtam rá erre a receptre. Először azt gondoltam, hogy a szokásos keksztekercs, de ez a recept egyáltalán nem tartalmaz kekszet. 

Az elkészítése nagyon egyszerűnek, és gyorsnak ígérkezett, így neki is láttam az elkészítésnek. Amint összeállt a massza, és megkóstoltam, - igaz kicsit még meleg volt -  rögtön tudtam, hogy most sem csalt a "szimatom", mert egy csodás receptre akadtam.  Az ajánlás azt ígérte, hogy gyorsan elkészíthető finomság lesz belőle, és tényleg az lett. Csak azt volt nehéz kivárni, hogy teljesen kihűljön, és szeletelhető legyen. 

Számomra azt a  gyerekkori emléket idézi ez a csemege, amikor  vásárban vagy búcsúban, a kimérve árult kókuszos édességet vette a nagypapám. Azt az ízt soha nem felejtem, ha erősen rágondolok, most is érzem a számban. Ez, az általam készített Kókusz csemege valóban  hasonlít a régi ízhez, de szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez finomabb. 

Hozzávalók:

3 evőkanál liszt

7 evőkanál cukor

2 csomag vaníliás cukor

3 dl tej

14 dkg vaj  

20 + 2 dkg kókuszreszelék

2 evőkanál kakaópor

ízlés szerint rum

A lisztet összekeverjük a kristálycukorral, és a tej felével csomómentesre keverjük. A többi tejet felforraljuk, majd hozzáöntjük a lisztes keveréket, és folyamatos keverés mellett csomómentesre főzzük. Még melegen hozzákeverjük a vajat, majd, amikor elolvadt benne, beletesszük a vaníliás cukrot, a kókuszreszeléket és a rumot. A masszát elfelezzük, és egyik felébe belekeverjük a kakaóport. Lehűtjük, hogy már ne ragadjon. 

A két masszát tetszőlegesen formázzuk. 

Folpackon kinyújtjuk mind a két lapot, majd egymásra téve összetekerjük, vagy az egyik lapot elnyújtjuk, a másikból henger formázunk és a kinyújtott lappal beburkoljuk, vagy golyókat is készíthetünk belőle. Mindenki kedve és fantáziája szerint formázhatja. Nekem volt egy kis "segítségem", Venci unokám személyében, ezért nem lettek tökéletesen formásak a rudacskák, de az együtt alkotás öröme mindezt feledteti.

A rumot helyettesíthetjük aromával, a vajat pedig margarinnal. Glutén és tejmentesen is elkészíthetjük, ha a lisztet rizsliszttel, a vajat margarinnal,  a tejet pedig kókusz tejjel helyettesítjük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Csúsztatott palacsinta

Gondolom Ti is szeretitek a palacsintát... én nagyon. Sokféle palacsintát készítettem már, és mindegyiket szeretem, de mostanában a Csúsztatott palacsinta a sláger nálunk. Kedvelem a puha, krémes  tésztáját.

Többféle receptet kipróbáltam, de végül az "Ételkészítési ismeretek" című, szakács tanulóknak szóló könyvben találtam rá a tökéletes receptre. A leírás, a tésztához tejszínt is ír, de már anélkül is készítettem, és úgy is tökéletes volt a tésztája

. A megadott mennyiségből kb. 9-10 palacsinta készül, de ha megszámoljátok a képen a palacsinta rétegek számát, akkor csak 7 tészta réteget láttok. A friss, puha palacsintának kis unokámmal nem tudtunk ellenállni, ezért néhány darabnak mind a két oldalát megsütöttem, és rögvest felfaltunk.

Én most diós töltelékkel készítettem, de porcukorral kevert kakaóval, illetve szilvalekvárral és darált, cukros mákkal töltve is nagyon finom. Kedvetekre variálhatjátok a tölteléket. Én csak akkor teszek reszelt citromhéjat a tésztában, ha diós vagy mákos töltelékkel készítem. Ha porcukros kakaó kerül a lapok közé, akkor vaníliás cukorral ízesítem a palacsinta tésztáját.

Hozzávalók:

Tésztához: 

10 dkg puha vaj

15 dkg porcukor

5 tojás

30 dkg liszt

2 dl tejszín

4 dl tej

fél citrom reszelt héja

Töltelékhez:

10 dkg darált dió

5 dkg porcukor

baracklekvár

Sütéshez:

étolaj

A tojásokat szétválasztjuk. A tojások sárgáját, 10 dkg porcukorral és a vajjal habosra keverjük. Ezután hozzáöntjük a tejszínt és a tejet, a citromhéjat, majd hozzákeverjük a lisztet, és  tojásfehérjéből vert kemény habot.

A darált diót összekeverjük a porcukorral.

A palacsintasütőt kikenjük olajjal és annyi palacsintatésztát teszünk bele, hogy kb. 4 mm vastagságúak legyenek. Megvárjuk, amíg a palacsintatészta megszilárdul (a teteje "opálos" lesz). Egy tűzálló tálra csúsztatjuk az első palacsintát, megkenjük lekvárral, és megszórjuk a cukor dióval. A többi palacsintával is ugyan így járunk el, kivéve az utolsót, amelynek mind a két oldalát megsütjük. Az utolsó tetejét megszórjuk porcukorral. A sütőt 120 fokosra előmelegítjük. és átforrósítjuk a palacsintát.

Úgy szeleteljük amint a tortát, és vanília sodóval tálaljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Krémsajtos almás sütemény

Így április közepén, már a legfinomabb almák is kezdenek kicsit fonnyadni, és az ízükből veszíteni, de így is remek alapul szolgálnak a különféle almás sütikhez. Ehhez a recepthez, már 3 közepes alma is elég, mégis remek süti kerekedik majd ki belőle. A legtöbb kevert süti finom szaftos, de ez a süti az átlagnál is szaftosabb. Ez egyrészt az almának köszönhető, másrészt a benne lévő krémsajtnak. Ha valami rejtélyes ok miatt nem fogy el az utolsó morzsáig, akkor is napokig finom, puha marad. A tészta belseje puha, de amikor beleharap az ember, a tetején lévő mandula szeletek, és rápiruló barnacukor kellemesen ropog. Hihetetlenül finom ez a süti, érdemes kipróbálni.  

Hozzávalók:

Tésztához:

3 db közepes alma (hámozva kb. 40 dkg)

10 dkg vaj

25 dkg natúr krémsajt

25 dkg kristálycukor

3 tojás

1 evőkanál citromlé

35 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

Tetejére:

8 dkg barnacukor

2 kávéskanál fahéj

5 dkg mandula

Az almát meghámozzuk, kivágjuk a magházat, és apró kockára vágjuk.

A lágy vajat habosra keverjük a krémsajttal, és a kristálycukorral, majd beletesszük a citromlét, és egyenként hozzáütjük a tojásokat. A lisztet összekeverjük a csipet sóval, a sütőporral és a tojásos keverékhez keverjük. Legvégül beletesszük a felkockázott almát. Egy 22x33 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral, és beleöntjük a tésztát. 

A kristálycukrot összekeverjük a fahéjjal, és a mandulával, majd a tészta tetejére szórjuk.

180 fokra előmelegített sütőben megsütjük a sütit. Ha kihűlt felszeleteljük. Tejszínhabbal kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Zsemlefánk, szilvalekvárral töltve

Igyekszem úgy vásárolni, és főzni, hogy ne kelljen semmit kidobni. Ha mégis keletkezik maradék, azt vagy lefagyasztom, vagy  felhasználom valami más módon. Most a zsemle vásárlásával lőttem kicsit túl a célon. Ezzel nem is lenne baj,  ha nem feledkezem meg róla, és nem a kétnapos,  enyhén szólva is szikkad péksütik kerülnek elő. Persze, ez az én hibám, mert valami titokzatos megfontolásból nem a kenyértartóba, hanem a kamrában, a befőttes üvegek tetejére tettem a zsemléket. Az igaz, hogy  remek zsemlemorzsát készíthettem volna belőle, de  eszembe jutott a Zsemlefánk. A puha, porcukros, szilvalekváros nyalánkság, amit a nagymamám készített. Sajnos a nagymamám már régen nincs közöttünk, de az emlékét örökké őrizzük, a zsemlefánkja viszont méltatlanul feledésbe veszett. De most felélesztem, ezt a finom, és egyszerű édességet, ami lehet desszert, vagy második fogás egy laktató leves után. 

Azt javaslom, hogy vegyetek nyugodtan néhány zsemlével többet, egy-két napig feledkezzetek meg róla, aztán készítsétek el belőle ezt a remek édességet.

Hozzávalók:

3 szikkadt zsemle

néhány kanál kemény szilvalekvár

Palacsinta tésztához:

2 tojás

2 dl tej

20 dkg liszt

1 evőkanál kristálycukor

csipet só

1 evőkanál rum (el is hagyható)

fél citrom reszelt héja

csipet só

Mártogatáshoz:

2-3 dl tej

1 csomag vaníliás cukor

Sütéshez:

étolaj

A zsemlékből kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk, majd ezeket a szeleteket félig bevágjuk, és a zsebeket jó vastagon megkenjük szilvalekvárral. 

A szokásosnál sűrűbb palacsinta tésztát készítünk. A tojásokat a csipet sóval, és cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a tejet, a rumot és csomómentesre keverjük. 

A lekvárral töltött zsemle szeleteket belemártjuk a vaníliás cukros tejbe, majd beleforgatjuk a palacsinta tésztába, és mindkét oldalát megsütjük a forró olajban. Papírtörlőre szedjük és megszórjuk fahéjas porcukorral.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

1.  

Sonkás búbos karaj

Azt hiszem a háztartások nagy százalékában, húsvét után marad néhány szelet sonka, amit jobbra - ballra rakosgatnak a hűtőszekrényben. Ennek a remek hozzávalónak a megmentésére mutatok Nektek egy remek receptet. A sonkán kívül néhány szelet karaj, hagyma és kevés reszelt kell hozzá. Ha nagyon "tékozlóak" vagyunk, néhány paradicsom és zöldpaprika szelettel fokozhatjuk az ízek kavalkádját. A finom ízek mellett az sem elhanyagolható, hogy nagyon gyorsan elkészíthető. Akár előre összeállítható és ebéd előtt csak sütni kell.

Ha elfogyott a húsvéti sonka, vagy máskor is megkívánjuk ezt az ínycsiklandozó húst, készíthetjük füstölt tarjával, vagy gépsonkával. 

Hozzávalók:

4 szelet karaj

10-15 dkg füstölt sonka

2 db lila hagyma

1 gerezd fokhagyma

10 dkg reszelt sajt

zsír

só

bors

0,5 dl fehérbor

(néhány szelet paradicsom, és néhány karika zöldpaprika)

A húst enyhén megklopfoljuk, gyengén megsózzuk, és borsozzuk, és néhány percig pihentetjük. Vigyázzunk a sózással, mert a sonka sós!  Egy serpenyőben zsírt hevítünk és a húsok mind két oldalát 1-2 perc alatt megsütjük. Amikor megsült az összes hús, kb. fél deci vizet öntünk alá, és fedő alatt zsírjára pároljuk. A szeleteket a serpenyőből egy sütőtálba tesszük. A  visszamaradt pecsenyezsírban átfuttatjuk a kockára vágott sonkát, majd kiszedjük a serpenyőből és félretesszük. Most a vékonyra szeletelt hagymát tesszük a serpenyőbe, kevés sóval, borssal, apróra vágott fokhagymával ízesítjük, és addig pároljuk, amíg összeseik. Ekkor ráöntjük a fehérbort és készre pároljuk. A pirított sonkát hozzákeverjük, és a  húsokra halmozzuk. A ragu tetejére reszelt sajtot szórunk.

Ha tovább szeretnénk fokozni az ízkavalkádot, a sajt alá tegyünk 1-2 karika paradicsomot és paprikát, és a sajt fele legyen füstölt. Ha ez a lépés kimarad, akkor is finom.

A húsokat 170 fokos sütőben éppen csak addig sütjük, amíg a sajt kicsit megpirul a tetején.

Jó étvágyat kívánok!

 

Lekváros linzer

A húsvéti készülődés, sütés nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem. Hetek óta kínoz a megfázás, hol jobban vagyok, hol visszaesek. A héten a visszaesős fázisban voltam. Minden nap terveztem, hogy neki látok a sütésnek, de csak pénteken jutottam el a megvalósításhoz. Akkor viszont rendesen  belevágtam, és sütöttem jó néhány adag sütit. A linzer sütésében segítségemre volt Zalán és Vencel. Zalán már 7 éves nagyfiú, és ügyesen szúrta ki a formákat, Vencike, inkább még a 4 évesek gyurmázási technikáját alkalmazta. De mind a ketten nagyon élvezték a munkát, hiszen csupa húsvéti figurát szaggattunk a tésztából, tojást, nyuszit, pillangót, virágot.

A linzerek összeragasztására viszont már elfogyott a lelkesedésük, ezért azt már egyedül kellett megoldanom. A kóstolásban viszont lelkesen részt vettek, és a többiekkel együtt lelkesen majszolták az omlós sütiket.

Mi most "húsvétira" vettük a figurát, de kedvetek szerint bármilyen formákat készíthettek belőle.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

20 dkg porcukor

22 dkg vaj

2 tojás

fél citrom reszelt héja

fél citrom leve

Töltelék:

ízelés szerint lekvár, csoki vagy mogyorókrém

A lisztet, és a porcukrot szitáljuk át, keverjük hozzá a sütőport, a sót, a citrom héját, és morzsoljuk el benne a vajat. Amikor teljesen eldörzsöltük a vajat, majd tegyük bele a tojásokat, és a citrom levét. Gyúrjuk össze, és legalább 1 órán keresztül pihentessük hűtőszekrényben. A pihentetési idő leteltével nyújtsuk 2-3 mm vastagra, majd szúrjunk ki belőle különféle formákat, és tegyük sütőpapírral bélelt tepsibe. 170 fokra előmelegített sütőben halványra sütjük a kekszeket, majd amikor kihűltek 1-1 darabot tetszőleges krémmel, vagy lekvárral összeragasztjuk. Porcukorral megszórva kínáljuk.

A vajat lehet margarinnal (25 dkg) is helyettesíteni, de vajjal finomabb az íze.

Jó étvágyat kívánok hozzá! 

Pilóta szelet

Ugye ti is szeretitek a Pilóta kekszet? Én nagyon szeretem, és gyakran el is szoktam készíteni. A Pilóta keksz receptjét, itt a blogon is megtaláljátok. A minap böngészés közben rátaláltam ennek a sütinek a szeletben készült változatára. A sütemény látványa  azonnal magával ragadott, és szinte éreztem az ízét is. Aztán amikor elkészítettem beigazolódott az elképzelésem, a csokis és fehér tészta, a mogyorós-csokis krém remek összhangban van. Az igazi extra a sütiben, a tetején lévő pirított mogyoró. A puha tészta, a lágy krém, és a ropogós mogyoró mesés hármast alkot. Érdemes kipróbálni, és remélem Nektek is ízlik majd.

Hozzávalók:

Tészta:

40 dkg liszt

12 dkg porcukor

2 tojássárgája

1 csipet só

fél csomag sütőpor

10 dkg margarin

5 dkg zsír

2-3 evőkanál tejföl

2 evőkanál kakaópor

Krém:

2 csomag csokis pudingpor

6 dl tej

15 dkg vaj

12 dkg porcukor

3 evőkanál mogyorókrém

Díszítéshez:

1 marék pirított mogyoró vagy dió

A lisztet, és a porcukrot átszitáljuk, hozzáadjuk a sütőport, a sót, majd elmorzsoljuk benne a margarint és a zsírt. A lisztes keverékhez adjuk a tojássárgáját, a tejfölt, és összegyúrjuk. A tésztát három részre osztjuk. Egy részt sárgán hagyunk, a másik kettőbe belegyúrjuk a kakaóport. Ha szükséges kevés tejölt tegyünk a kakaós tésztához, hogy ugyanolyan állagú legyen, mint a sárga.

A sárga lapot kb. 25x35 cm-es lappá nyújtjuk,  és tepsi hátoldalán, 170 fokos sütőben, néhány perc alatt világosra sütjük. A két kakaós lappal is ugyan így járunk el.

A krémhez, a kakaós pudingport összekeverjük 2 evőkanál porcukorral, és megfőzzük 6 dl tejben. A vajat habosra keverjük a maradék porcukorral, és a kihűlt pudinghoz adjuk. Legvégül hozzákeverjük a mogyorókrémet.

A krémből félre teszünk 2-3 evőkanálnyit, a maradékot pedig elfelezzük. Az egyik kakaós lapra kenjük a krém felét, ráhelyezzük a sárga lapot, erre kerül a krém másik fele, amelyre rátesszük a másik kakaós tésztát. A félretett krémmel megkenjük a süti tetejét, és megszórjuk, apróra vágott, pirított mogyoróval.

Egy éjszakán keresztül pihentetjük, és másnap felszeleteljük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Túrós gombóc

A szilvás gombóc  mellett ma túrós gombócot is készítettem. A tésztája ugyanaz, mint a szilvás gombócé, amit már régebben feltettem, ide a blogra. Ami változás, ahhoz képest, az a túrós töltelék. A krémes, vaníliás túró nagyon finoman egészíti ki a puha, krumplis tésztát, és a ropogós,  aranyló, pirított morzsát.  Az édes, krémes tejföl teszi igazán fenségessé, ezt az egyszerű ételt.

A töltelék készítése egyáltalán nem ördöngösség, de van néhány dolog, amire figyelni kell. Egyik, hogy ne rögös túrót használjunk, vagy ha mégis azt vásárolunk, akkor azt törjük át. A másik, hogy kevés cukrot tegyünk bele, különben nagyon folyós lesz a töltelék, és nem tudjuk összeállítani a gombócokat.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg főtt krumpli

1 tojás

15 dkg liszt

1 teáskanál zsír

Töltelékhez:

25 dkg túró

1 tojássárgája

csipet só

1 evőkanál cukor

1 csomag vaníliás cukor

Tetejére:

10 dkg pirított zsemlemorzsa

tejföl

porcukor

A krumplit enyhén sós vízben megfőzzük, majd krumplinyomón áttörjük és  kihűtjük.

Amíg hűl, elkészítjük a túró tölteléket, és megpirítjuk a zsemlemorzsát.  A túrót áttörjük, hozzáadjuk a tojássárgáját, a csipet sót, a kristálycukrot és a vaníliáscukrot.

A morzsát serpenyőben aranybarnára pirítjuk.

Amikor a krumpli  kihűlt hozzáadjuk a lisztet, a zsírt és a tojást. A simára gyúrt tésztát alaposan lisztezett deszkán fél cm vastagra nyújtjuk, és kb. 7x7 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyik közepébe teszünk 1-1 kis halom túrótölteléket. A tésztalapok sarkát összefogjuk és gombócokat formázunk  belőle.

Lobogóan forró vízben kifőzzük a gombócokat. Egyszerre 7-8 gombócot tegyünk a vízbe, és addig főzzük, amíg a gombóc feljön a víz tetejére. A tésztát leöblítjük, és lecsepegtetjük, majd beleforgatjuk a morzsába.

Porcukorral és tejföllel kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Dalmata szelet

A napokban, kezembe akadt néhány régi Nők lapja újság. Ez nem a reklám helye, de ez a újság az, amit  minden héten megveszek, és az utolsó betűig elolvasok. Szeretem, hogy ebben a lapban, nem a napi pletykák,  és az úgynevezett hírességek magán élete a főszereplő, hanem  családról, lélekről, egészségről, irodalomról, társadalomról, környezetről is szó esik. Persze helyet kap benne a könnyed téma is, az utazás, a divat, szépség, és amit különösen szeretek, a sütés, főzés. 

A most előkerült magazinokat lapozgatva akadtam rá az alábbi receptre. Nem is értem, hogy korábban, hogyan nem figyeltem fel rá..... Hihetetlenül finom a tésztája, és a kétféle krém is remekül harmonizál, mind egymással, mind a tésztával. És mellékesen nagyon mutatós is, a nevéhez híven olyan foltos, mint a mesebeli 101 dalmata kiskutyus. Gondolom, Szörnyella is oda lenne ezért a finomságért. 

Hozzávalók:

Fehér tészta:

5 tojásfehérje

12 dkg cukor

12 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

2 evőkanál étolaj

Kakaós tészta:

5 tojássárgája

1 evőkanál kakaópor

12 dkg cukor

12 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

1 dl tej

2 evőkanál étolaj

Csokis krémhez:

1 evőkanál kakaópor

3 csomag csokis pudingpor

12 dkg kristálycukor

9 dl tej

25 dkg vaj

Mascarponés krémhez:

3 dl tejszín

30 dkg mascarpone

8 dkg porcukor

Díszítéshez:

5 dkg étcsoki

1 teáskanál étolaj

A fehér tésztához, a tojásfehérjéből habot verünk, hozzáadjuk kristálycukrot, és azzal is tovább verjük. A liszthez hozzákeverjük a sütőport, és rászitáljuk a habra, majd laza mozdulatokkal beleforgatjuk. Legvégül az étolajat is hozzáadjuk.

Elkészítjük a kakaóst tésztát is, ehhez  a tojássárgáját habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a liszttel elkevert sütőport, és kakaóport. Beledolgozzuk a tejet és az étolajat. A kakaós tésztát egy kb. 22x33 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és rákanalazzuk a fehér tésztát. A sütőt 180 fokra előmelegítjük, és 20-25 perc alatt a készre sütjük.

Közben elkészítjük a krémeket.

A csokis pudinghoz hozzákeverjük a kakaóport, a cukrot. A tejet hozzáöntjük, és összefőzzük. Amikor kész, többszöri keverés mellett teljesen kihűtjük. A vajat kihabosítjuk, és a hideg pudinghoz keverjük.

A mascarponét a cukorral kikeverjük. A tejszínt habbá verjük, majd a kettőt összekeverjük.

A hideg tésztára kenjük a csokis krémet, ennek a tetejére kerül a tejszínes mascarpone.

Az étcsokihoz hozzáadjuk az olajat, és gőz fölött összekeverjük, és pöttyöket kenünk a tejszínes krém tetejére. 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Göngyölthús

Ha körül üljük az ünnepi asztalt, akkor azon nagy valószínűséggel ott lesz a "Mama féle" göngyölthús. Az egész család imádja ezt a finom töltött húst, amit  Anyukám készít a legjobban. Próbáltam ellesni tőle a titkot, és talán sikerült is, mert az egész család szerint az általam készített hús is olyan finom, mint az övé. De én úgy érzem, hogy az enyém soha nem lesz olyan, mint övé. Azokat a hússzeleteket ugyanis drága Apukám vágta mindig "levélre", ahogy ő mondta a nyitott karaj szelet. Lelki szemeim előtt látom, ahogy a vékony pengéjű késsel csodásan vékony szeletekre vágja a húst. Apu nem volt konyhatündér, de ez mindig az ő reszortja volt. Szóval attól volt olyan finom a göngyölt hús, mert  mindig ketten készítették. 

Hozzávalók:

10 szelet karaj

30 dkg darált lapocka

10 dkg szikkadt kenyér

2 főtt tojás

1 nyers tojás

sertés zsír

só

bors

1 evőkanál aprított petrezselyem zöldje

(Tovább dúsíthatjuk pl. apróra vágott, dinsztelt gombával, főtt borsóval, apró kockára vágott kaliforniai paprikával)

A húst vékony, nyitott szeletekre vágjuk, óvatosan kiklopfoljuk, sózzuk és borsozzuk. 

A töltelékhez a kenyeret, kevés vízben megáztatjuk, majd kicsavarjuk. A darált húshoz keverjük a kenyeret, az egész nyers tojást, 1 evőkanál sertés zsírt. Ízesítjük sóval, borssal, és petrezselyem zöldjével. Alaposan összedolgozzuk. Legvégül óvatosan belekeverjük az apró kockára vágott főtt tojást, és ha úgy szeretnénk az ízlésünknek megfelelő finomságokkal (borsó, gomba...).  

A kiterített hússzeletekre teszünk egy-egy halom tölteléket és összetekerjük. A kész göngyölegeket szorosan, egy alaposan kizsírozott tepsibe tesszük, a húsok tetejét is megkenjük zsírral, és pici vizet öntjük alá. A tepsit alufóliával befedjük, és kb. 160 fokos sütőben  puhára pároljuk, majd levesszük róla a takarást és rápirítunk a tekercsekre.

(Baconba is be lehet göngyölni a tekercseket, az külön ízt ad neki, de enélkül is nagyon zamatos a hús. Ha kellően lassan párolódik a hús, és éppen csak rápirítunk a végén, akkor ez a lépés bátran kihagyható.)

Jó főzést, majd jó étvágyat kívánok, ehhez a finom ételhez!

 

Csodapalacsinta

Ma nagy adag palacsintát sütöttem, és sütés közben jutott eszembe, hogy régen csináltam Csodapalacsinta tortát.  Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ne az egész palacsintát faljuk be az ebédhez, inkább készüljön el, a holnapi desszert alapja is. 

Jó szokásomhoz híven az eredeti recepthez képest most is változtattam, mert abban a vaníliapuding tetején nem tejszínhab van, hanem meggybefőtt, és annak a levében megfőzött puncspuding. Nekem azonban a meggyes réteg  nélküli, tejszínhabos változat sokkal jobban ízlik. Próbáljátok ki ezt a  változatot is, és döntsétek el, Nektek melyik ízlik jobban.

 

Hozzávalók:

A torta összeállításához:

kb. 20 db kész palacsinta

8-10 evőkanál kristálycukor

3 evőkanál kakaópor

kb. 10 db babapiskóta

Csokis pudinghoz:

2 csomag csokis pudingpor

3 evőkanál kakaópor

4 evőkanál cukor

8 dl tej

Vaníliás pudinghoz:

1,5 csomag vaníliás pudingpor

1 csomag vaníliás cukor

3 evőkanál cukor

6 dl tej

Tetejére:

2 dl növényi hab

A kész palacsintából 2-3 darabbal kibélelünk egy tortaforma alját, majd kirakjuk babpiskótával. 

A csokis pudingport összekeverjük a kakaóporral, a kristálycukorral, és felfőzzük a tejben. A forró pudingot ráöntjük a babapiskótára. Kicsit hagyjuk, hogy dermedjen a puding, majd csigavonalban rátesszük a cukros kakaóval töltött palacsintákat. A vaníliás pudingporhoz keverjük a kristály és vaníliás cukrot, majd felfőzzük a tejben, és még forrón a palacsintára öntjük. Néhány órán keresztül pihentetjük, hogy teljesen lehűljön. Tálalás előtt bevonjuk a tetejét a felvert habbal.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Kígyórétes

A mai bejegyzésemnek az is lehetne az alcíme: Hogyan lett a Sodort rétesből Kígyórétes. A gyermekdal is azt mondja, "...tekeredik a rétes kígyó akar lenni...". Az enyém nem tekeredett, mégis kígyó lett. 

Réteslapból gyakrabban, ha nem is havonta, de egy évben kétszer, háromszor szoktam rétest készíteni. (Sőt, már készítettem a hagyományos kézzel húzott rétest is, de ez egy egészen más és hosszú történet lenne.) Amit viszont nagyon régen csináltam, az Anyukámtól tanult Sodort rétes. A hét elején gondoltam, hogy szombaton megsütöm az anyu féle rétest. Meg is vettem hozzá a túrót, alma, meggy és minden más hozzávaló pedig bőven akad itthon. Aztán, tegnap reggel találkoztam egy kedves ismerőssel, akivel megbeszéltük, hogy a hétvégén mivel kedveskedünk a családnak. Jót mosolyogtunk mert kiderült, ő is rétest készül sütni.  Elmondta, hogy talált egy remek Kígyórétes receptet, és azt fogja megsütni.  És itt következett be a sorsfordító, akarom mondani a rétes-fordító változás. Elmondta a receptet, és innen már nem volt megállás, tudtam, hogy nálam is ez fog készülni. És nagyon örülök, hogy elkészítettem, mert remek lett. Igaz a külcsínyen még lehet javítani, de az íze fantasztikus. És ez a legfontosabb!

A rétest receptje RG konyhájából származik. Néhány, ici-pici változtatást igaz csináltam, de a receptért hála Neki, és Neked is Pannika. 

Hozzávalók:

Tésztához:

2 dkg élesztő

1,5 dl tej

50 dkg liszt

5 dkg porcukor

csipet só

10 dkg margarin

10 dkg zsír

2 tojássárgája

Túró töltelékhez:

25-30 dkg túró

2-3 evőkanál cukor

1 csomag vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja

1 tojás

2 evőkanál gríz

Alma töltelékhez:

25-30 dkg reszelt alma

2-3 evőkanál cukor

1 kávéskanál fahéj

1-2 evőkanál zsemlemorzsa

ízlés szerint mazsola

Tetejére:

1 tojás

A kimért cukorból elveszünk egy evőkanálnyit, feloldjuk a langyos tejbe, amibe belemorzsoljuk az élesztőt, és felfuttatjuk.

A lisztet, és a maradék porcukrot átszitáljuk, elkeverjük benne a sót, és elmorzsoljuk benne a kétféle zsiradékot. (Ha nem akarunk margarint használni, helyettesíthetjük 20 dkg vajjal, vagy 17 dkg zsírral.) A felfuttatott élesztőt, és a tojások sárgáját a lisztes keverékhez adjuk, és jól kidolgozzuk. Ha szükséges pici langyos tejet tehetünk hozzá. (A tészta elég sok zsiradékot tartalmaz, ezért ha jól kidagasztjuk, akkor nem kell lisztezni, nem ragad a deszkára, és a kezünkről is szépen leválik.) Ha kidolgoztuk a tésztát, konyharuhával letakarjuk és szobahőmérsékleten 30 percig pihentetjük. A pihentetési idő leteltével két cipóra osztjuk, jól átgyúrjuk, és újabb 15 percig kelesztjük. 

Amíg kel a tészta elkészítjük a töltelékeket.

Villával összetörjük a túrót, hozzáadjuk a kétféle cukrot, az egész tojást, a reszelt citromhéjat, a grízt, és a megmosott, lecsepegtetett mazsolát. 

Az almáshoz, meghámozzuk, és nagy lyukú reszelőn lereszeljük az almát. Néhány percig pihentetjük, majd kinyomkodjuk a levét. Hozzákeverjük a cukrot, a fahéjat, és a zsemlemorzsát.

A tésztát kb. 25-35 cm-es téglalappá nyújtjuk. A közepébe egy csíkba halmozzuk a tölteléket, úgy, hogy mind a két végén kb. 1,5 cm-t kihagyunk.  A töltelék mellet mind a két oldalról kb. 45 fokos szögben, 2 cm széles csíkokat metszünk a tésztába. A tészta végét ráhajtjuk a töltelékre, majd a tészta csíkokat váltakozva, ráhajtogatjuk, így befedjük tésztával az egészet. Óvatosan a kész rétes alá nyúlunk, sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és a tetejét lekenjük felvert tojással. A másik tészta gombóccal ugyan így járunk el.

A tepsiben még 15 percig pihentetjük a tésztát, majd 180 fokra előmelegített tepsiben, 30-35 perc alatt készre sütjük.

Ha kihűlt felszeleteljük, és megszórjuk porcukorral.

Jó étvágyat kívánok hozzá!