Tegnap hajnalban felébredtem, és majdnem másfél órán keresztül virrasztottam. Forgolódtam jobbra-ballra, de nem bírtam elaludni. Elkeseredésemben, a telefonon kezdtem el recepteket nézegetni, de semmi olyannal nem kerültem szembe, ami igazán kedvemre való lett volna, és elálmosodni sem sikerült, sőt talán jobban kiment az álom a szememből. Végül az éppen olvasott könyvem néhány oldala meghozta a várva-várt álmosságot. Sőt egy kellemes álmot is, amelyben diós sütit sütöttem. Hogy pontosan mi volt az, nem tudom, csak annyi marad meg bennem, hogy darál diót kértem valakitől, mert az kellett a sütibe. Amikor reggel felébredtem, ennek hatására már tudtam, hogy diós süti lesz a hétvégi sütemény. A választásom az omlós tésztájú Londoni szeletre esett.
Már nagyon régen készítettem, és most igazán megkívántam.
Csak egy baj van ezzel a süteménnyel, hogy szédületes gyorsasággal fogy, és ha így halad ebéd utáni desszert gyanánt egy darab sem fog maradni.
Hozzávalók:
Tésztához:
30 dkg liszt
1/2 csomag sütőpor
12 dkg porcukor
csipet só
fél citrom reszelt héja
10 dkg zsír
4 tojássárgája
1-2 evőkanál tejföl
Rakományhoz:
5-6 evőkanál lekvár
4 tojásfehérje
16 dkg kristálycukor
20 dkg dió
A lisztet összekeverjük a sütőporral, a csipet sóval, a citromhéjjal és a porcukorral, majd elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzátesszük a tojások sárgáját és annyi tejfölt, hogy rugalmas tésztát kapjunk.
A tésztát akkora lappá nyújtjuk, hogy kibéleljünk vele egy közepes (kb. 22x33 cm-es) tepsit, amelyet előzőleg alaposan kikenünk zsírral. A tészta tetejét gazdagon megkenjük lekvárral. A tojások fehérjéből kemény habot verünk, hozzákeverjük kristálycukrot, ezzel is verjük egy kicsit. Végül a darált diót adjuk a habhoz, és a lekváros tésztára kenjük. A süteményt 170 fokra előmelegített sütőben megsütjük. Amikor teljesen kihűlt felszeleteljük a süteményt.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
