Borbás Marcsi, Sűrűje című könyvébe már egy ideje szemeztem a kelebiai gurulós fánkkal. Aztán nemrégiben a tv-ben is láttam, hogy miként készül, és úgy éreztem, a tettek mezejére kell lépnem. Elvégre farsang van, illik valami fánk félét sütni. Soha remekebb alkalom a gurulós fánk sütésére. Persze nem csak farsangkor lehet sütni ezt a finomságot, én biztos nem csak akkor fogom, mert nagyon finom és ez a mostani remekül sikerült.
Különösen vonzó volt számomra az is, hogy 10 perc kelesztés után lehet sütni, az apró fánkokat. A "gurulóssággal" kapcsolatban a recept azt ígérte, hogy ha kellően bő olajban sütjük, akkor maguktól gurguláznak sütés közben. És így is történt, amikor az egyik oldaluk megsült maguktól megfordultak. Persze akadtak makacs kis gombócok, amelyeket villával kellett kényszeríteni a forgásra, de többségük teljesítette a feladatát. A recept ajánlójában az állt, hogy abbahagyhatatlanul finom, és ez is igaz. Ha eddig nem ismertétek ezt a receptet ajánlom figyelmetekbe, érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
20 dkg simaliszt
20 dkg rétesliszt
2 tojássárgája
4 teás kanál olvasztott vaj
4 teás kanál porcukor
2 dl tej
2,5 dkg élesztő
0,5 dl szódavíz
csipet só
A langyos tejbe teszünk 1 teáskanál porcukrot és felfuttatjuk benne az elmorzsolt élesztőt.
A liszthez adjuk a csipet sót, a maradék porcukrot, az olvasztott vajat, a tojások sárgáját, a megkelt élesztőt, és a szódavizet. Tésztát dagasztunk belőle. A tészta nem olyan lágy, mint a hagyományos fánk tésztája, de nem kell hozzá több folyadék! 10 percig pihentetjük, majd kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtjuk. 3 cm-es szaggatóval kiszúrjuk a fánkokat és bő, forró olajban kisütjük.
Kicsit lecsepegtetjük, és még forrón porcukorba forgatjuk.
A porcukrot ízesíthetjük dióval, fahéjjal, vaníliával. Ha igazán gazdaggá szeretnénk tenni, finom, házi barakclekvárt, vagy vaníliamártást is kínáljunk hozzá.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
