Az Isler az egyik legegyszerűbb és talán a legnépszerűbb linzer. Annak idején középiskola közelében, a "kiscukiban" isteni finom Islert árultak. Legalább tenyérnyi volt és vastagon volt benne a vegyes gyümölcslekvár. Még most is érzem az ízét. Aztán ettem olyan Islert is, amely maga volt a csalódás, erre azonban inkább nem is gondolok. Nagymamám receptjei között is találtam Isler receptet, de a tésztájában nem volt dió. Ettől függetlenül finom volt, de nem azt az ízt adta vissza, amelyet kerestem. Több próbálkozás után megtaláltam annak a tésztának a receptjét, amely ugyan olyan finom, mint amit a kis cukrászdában ettünk délutánonként. Azóta mindig ezt készítem.
Méretileg én nem készítek tenyérnyi sütiket, inkább apróbb "Islerkéket", amelyeket egy-két harapásra el lehet tüntetni.
Ma kollégáimnak is vittem néhány sütit, és a legnagyobb elismerés számomra az volt, amikor kolléganőm, aki nagyon ritkán eszik édességet, az Islernek nem tud ellenállni, és nagyon ízlett neki.
Hozzávalók:
40 dkg liszt
15 dkg darált dió
30 dkg margarin
10 dkg porcukor
4 evőkanál rum
1 csomag sütőpor
lekvár
csokimáz
A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 3-4 mm vastagra nyújtjuk és kb.5 cm-es pogácsaszaggatóval korongokat szúrunk ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 170 fokosra előmelegített sütőben világosbarnára sütjük.
Amikor kihűlt a tészta 1-1 korongot lekvárral összeragasztunk, és csokimázzal bevonjuk.
Ajánlom kezdő sütikészítőknek is, mert végtelenül egyszerű az elkészítése, és garantált a siker.
Jó sütögetést kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése