A most elkészített sütemény kisebb vihart kavart az ismerőseim körében, mert volt aki megesküdött, hogy ez a Huszárcsók, a másik tábor viszont Boszorkánypogácsaként ismerte. Abban viszont mind két tábor egyet értett, hogy az omlós tésztából készült sütik igazi szépségek, bármelyik ünnepi asztal díszei lehetnek.
A kis csókocskák készülhetnek sima tésztából, de sokkal finomabb, ha dióba forgatjuk. A pörkölt dió csodás ízt ad neki. Ezen kívül rengeteg variáció létezik, diós, mogyorós, mandulás, tölthetjük mogyorókrémmel, lekvárral, aszalt gyümölccsel. Csak a fantáziánkat kell beindítani.
Próbáltam utána járni, hogy végül is, mi az eredeti neve ennek a sütinek, de konkrétumot nem találtam sehol. Ami biztos, hogy Magyarországon - bármilyen néven is ismerik: csók, pogácsa, puszedli - a XX. század elején vált az advent, illetve a karácsony egyik legnépszerűbb süteményévé.
Hozzávalók:
45 dkg liszt
15 dkg porcukor
30 dkg margarin
3 tojás
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag sütőpor
2 evőkanál rum
15 dkg durvára vágott dió
lekvár
A margarint habosra keverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzágyúrjuk a lisztet, a sütőport, a tojások sárgáját, a rumot és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. A tésztát legalább 30 percig hideg helyen pihentetjük.
A tésztából kisebb, diónyi golyókat formázunk. A diót apró darabosra vágjuk, a tojásfehérjét kissé felverjük. A tészta golyókat megmártjuk a tojásfehérjébe, majd a dióba. Tepsibe tesszük és fakanál nyelével mélyedést nyomunk a tésztagolyók közepébe. Hagyjunk közöttük kellő távolságot, mert sülés közben megnőnek.
170 fokra előmelegített sütőben szép aranysárgára sütjük a süteményt. Vigyázzunk, hogy ne égessük meg a tésztát, mert a dió megkeseredik.
Amikor kihűltek a kis gombócok, a mélyedésekbe lekvárt teszünk.
Amikor félig megsültek a sütik, a fakanál nyelével célszerű ismét megnyomni a tészták közepét, hogy jól meg tudjuk tölteni lekvárral.
Nagyon jó étvágyat kívánok ehhez a finom süteményhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése