Köszöntő

Kedves Olvasóm!

Nagy szeretettel köszöntelek oldalamon. Már régen tervezem, hogy elkezdem a sütős - főzős blogot, de mindig volt valami, ami miatt nem tettem meg.....de most gyermekeim "segítségével"végre elkezdem.

A konyhai ténykedés nem fáradtság számomra, hanem igazi kikapcsolódás. Szívesen kísérletezek az új ízekkel, de a magyaros, házias ételek állnak a igazán közel a szívemhez.

Remélem tetszeni fognak a receptek, amelyek közül jó néhány igazi "családi kincs". Igyekszem minél több receptet közzétenni, hogy sokan találjatok kedvetekre süti-főzni valót.

Jó nézelődést kívánok!

Gizus :)

2021. november 5., péntek

Luxus rácsos

Elég régen sütöttem ezt a sütit. Jobban mondva mostanában nem csak ezt, hanem mást is alig sütöttem. A kertünk annyi gyümölcsöt adott, hogy az szinte teljesen kielégítette az édességek iránti igényünket. Azt hiszem nem is volt csoda, hogy a süteményeket nem nagyon kívántuk. Persze készültet sütik, de azok már mind szerepelnek a Blogon, így ezek már nem szolgáltak volna Nektek újdonságként. De lassan elfogynak a friss, kerti gyümölcsök, és én is egyre több időt töltök a konyhában, több időm és nagyobb kedvem van a sütögetéshez. 
Most a nagy családi közös ebédhez sütöttem ezt az "őszies sütit". Hogy miért őszies?....... azért mert olyan hozzávalók vannak benne, amelyek már az őszt idézik..... alma, dió, lekvár.
 

A recept nagymamámtól maradt rám, és mint minden ilyen recept garancia arra, hogy finom süti lesz a végeredmény. Sütés közben azon töprengtem, hogy vajon miért Luxus rácsos a neve, amikor semmi "luxus" hozzávaló nincs benne. Azt hiszem rájöttem a titokra. Ez a recept az 1950-es években került bele Mama receptes füzetébe. Úgy vélem ezekben az években a dió, az alma, és a lekvár egy süteménybe történő felhasználása az átlagos családoknál már luxusnak számított. Aztán lehet, hogy egyáltalán nem ez a magyarázat, csak én gondolom túl a dolgot, és ez valóban csak egy egyszerű sütemény, nem egy nehéz idők ínyencsége.  Bármi legyen is a név eredete, én hálás vagyok drága Mamámnak, hogy örökül hagyta nekem ezt a receptet, mert egy csodás sütemény receptjével vagyok gazdagabb. Remélem Nektek is tetszeni fog, ez az egyszerűségében nagyszerű sütemény.


Hozzávalók:
30 dkg liszt
10 dkg dió
17 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 csomag sütőpor
2 tojás
4-5 alma
5-6 evőkanál lekvár


A lisztet összekeverjük a dióval, a porcukorral és a sütőporra, és elmorzsoljuk benne a margarint. Legutoljára beleütjük a tojásokat és tésztát gyúrunk belőle. A tészta 2/3 részét kinyújtjuk és kibélelünk vele egy alaposan kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tésztát jó vastagon megkenjük lekvárral.  Az almákat meghámozzuk, vékony cikkekre vágjuk és kirakjuk velük a lekváros tészta tetejét. A maradék tésztát kinyújtjuk a sütemény ujjnyi vastagra nyújtjuk, ujjnyi széles csíkokat vágunk beőle és berácsozzuk vele a sütemény tejét. A sütőt 170 fokosra melegítjük és megütjük benne a sütit.


A tepsiben hűtjük ki, és amikor teljesen kihűlt kockára vágjuk.


Bármilyen lekvárral készíthetjük a sütit. Én most meggy lekvárt használtam, de maradék lekvárok keverékével is készíthetjük. Így a hűtőben várakozó, felbontott lekvárok a legjobb módon menekülnek meg az enyészettől. 
Jó étvágyat kívánok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése