Zserbó

Ma elkészült a mindenki által kedvelt sütemény a Zserbó. Azt hiszem a legtöbb magyar családnál az ünnepek egyik elmaradhatatlan süteménye. Nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szeretné ezt diós-lekváros-csokis süteményt.

A zserbó eredetével kapcsolatban többféle elképzelés is van. Sokan azt gondolják, hogy Gerbeaud Emil csokoládé gyáros készítette az első zserbót. Ennek a legendának az ellenlábasai szerint Gerbeaud nevéhez a macskanyelv és a konyakosmeggy kapcsolódik, a sütemény nem az ő kreálmánya, hiszen régi könyveiben nem található a klasszikus sütemény receptje. Szerintük a Gerbeaud-házban  működő Vörösmarty Cukrászda találmány volt a híressé vált diós - lekváros sütemény. Valójában mindegy, hogy honnan ered a recept a lényeg az, hogy az egyik legfinomabb ünnepi süteményünkké nőtte ki magát. 

A mi családunkban valamennyi ünnepen elkészítjük. Sokáig  csak Anyukám készítette, az Ő privilégiuma volt a zserbó készítése....de mostanra már én is vettem a bátorságot és neki láttam. Gyerekeim szerint Mama zserbóját úgy sem lehet felülmúlni, és nem is ez a cél. Én csak igyekszem a nyomdokaiban haladni, és remélem egyszer majd az én unokáimnak is az én zserbóm lesz az etalon.

 

Hozzávalók:

Tésztához

35 dkg liszt

20 dkg vaj

1 dkg élesztő

1 dl tej

1 mokkáskanál cukor

1 mokkáskanál sütőpor

1 tojás

Töltelék

25 dkg dió

20 dkg cukor

7-8 evőkanál baracklekvár

Tetejére csokimáz

 

 

A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk az élesztőt. A lisztben elmorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a sütőport, majd a felfuttatott élesztőt, a tojást és rugalmas tésztává gyúrjuk.

A darált diót összekeverjük a cukorral és két részre osztjuk. A tésztából 3 cipót készítünk.

Egy 20x30 cm-es tepsit alaposan kizsírozunk, és a tészta 1/3 részét akkora lappá nyújtjuk, amely befedi a tepsit. A lapra kenünk 3-4 evőkanál lekvárt és rászórjuk a cukrozott dió felét. Befedjük a második lappal megtöltjük, majd betakarjuk a harmadik lappal. 

Egy órán keresztül langyos helyen pihentetjük. A sütőt 170 fokosra előmelegítjük. A megkelt tésztát néhány helyen hústűvel jó mélyen megszúrkáljuk, és az előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Ha kihűlt a tészta csokimázzal bevonjuk a tetejét.

 

Linzerkarika

Számomra ez a tökéletes linzerkarika. Ennek a sütinek is az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. A tésztájához semmi különleges alapanyag nem kell, a tészakorongok összeragasztásához bármilyen lekvár megteszi.....mégis olyan csodás süti kerekedik ki belőle, amely a krémes - habos csodák mellett is bátran megállja a helyét. Egy kis darabos dióval a tetején még mutatósabbá is tehetjük a szerény kis sütiket. És nem csak mutatósak de még finomabbak is lesznek tőle, hiszen az aprított dió megpirul a tészta tetején és nagyon finom aromát ad neki. A lapocskák között lévő pikáns lekvártól néhány óra alatt csodásan omlós lesz a tésztája. Egyetlen hátránya van csak ennek a sütinek, hogy nehéz neki ellenállni.

Hozzávalók:

45 dkg liszt

30 dkg margarin

15 dkg porcukor

3 tojássárgája

1 csomag vaníliás cukor

kevés reszelt citromhéj

1 csomag sütőpor

csipetnyi só

lekvár

durvára vágott dió

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót és rugalmas tésztát gyúrunk belőle.

A tésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk és linzerformával korongokat, illetve gyűrűket vágunk ki belőle. Ha darabos dióval szeretnénk díszíteni a sütijeinket, akkor a lyukas korongok tetejét meg kell kenni egy kevés tojásfehérjével és megszórni darabos dióval.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük a kis virágformákat és 160 fokosra előmelegített sütőben néhány perc alatt szép világosra sütjük őket. Vigyázni kell a sütésére, mert nagyon gyorsan sülnek.

Amikor kihűltek a tésztalapocskák 1-1 korongot és gyűrűformát lekvárral összeragasztunk.

Bármilyen lekvárral készíthetitek, egy a lényeg, hogy bőségesen tegyetek a tészta közé, mert be fogja szívni, hiszen ettől puhul meg.

Jó sütést kívánok!

Isler

Az Isler az egyik legegyszerűbb és talán a legnépszerűbb linzer. Annak idején középiskola közelében, a "kiscukiban" isteni finom Islert árultak. Legalább tenyérnyi volt és vastagon volt benne a vegyes gyümölcslekvár. Még most is érzem az ízét. Aztán ettem olyan Islert is, amely maga volt a csalódás, erre azonban inkább nem is gondolok. Nagymamám receptjei között is találtam Isler receptet, de a tésztájában nem volt dió. Ettől függetlenül finom volt, de nem azt az ízt adta vissza, amelyet kerestem. Több próbálkozás után megtaláltam annak a tésztának a receptjét, amely ugyan olyan finom, mint amit a kis cukrászdában ettünk délutánonként. Azóta mindig ezt készítem.

Méretileg én nem készítek tenyérnyi sütiket, inkább apróbb "Islerkéket", amelyeket egy-két harapásra el lehet tüntetni.

Ma kollégáimnak is vittem néhány sütit, és a legnagyobb elismerés számomra az volt, amikor kolléganőm, aki nagyon ritkán eszik édességet, az Islernek nem tud ellenállni, és nagyon ízlett neki.

 

 
Hozzávalók:

40 dkg liszt

15 dkg darált dió

30 dkg margarin

10 dkg porcukor

4 evőkanál rum

1 csomag sütőpor

lekvár

csokimáz

 

 

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd 3-4 mm vastagra nyújtjuk és kb.5 cm-es pogácsaszaggatóval korongokat szúrunk ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és 170 fokosra előmelegített sütőben világosbarnára sütjük.

Amikor kihűlt a tészta 1-1 korongot lekvárral összeragasztunk, és csokimázzal bevonjuk.

 

 

Ajánlom kezdő sütikészítőknek is, mert végtelenül egyszerű az elkészítése, és garantált a siker.

 

Jó sütögetést kívánok!



 

Hókifli

A Hókifli nálunk a nagy közös családi ünnepek süteménye. Lehet karácsony, húsvét vagy szülinap ennek a süteménynek mindig helye van az ünnepi asztalon.

Anyukámtól tanultam ennek a sütinek az elkészítését, és a mai napig Ő készíti a legfinomabb Hókiflit, úgy is mondhatnám ő a Hókifli nagymestere. A tésztájába szinte alig kell cukor, de amikor az omlós tészta a könnyű porcukorba burkolódzik, kellemes harmónia alakul ki közöttük.

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

2 dkg élesztő

25 dkg zsír

csipetnyi cukor

csipetnyi só

2 dl tejföl

 

 

A zsírt habosra keverjük egy csipetnyi sóval.A lisztbe belemorzsoljuk az élesztőt, majd hozzáadjuk a zsírt, és a tejfölt és összegyúrjuk. A tésztát 90 percig pihentetjük. Kb. 10-12 dkg-os gombócokat formázunk belőle és egyenként vékony köröket nyújtunk belőle, és minden kört 12 cikkre vágunk. A cikkek szélesebbik végére teszünk 1-1 halom tölteléket és feltekerjük, majd kiflit formázunk belőle.

 

 

170 fokosra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük és még forrón porcukorba forgatjuk.

Anyukám nem cikkekre vágja a tésztát, nagyobb pogácsa szaggatóval szúr ki korongokat és azoknak a szélére teszi a tölteléket és így formázza kiflikké. Így kicsit vastagabb a tésztája, de nekem így az igazi "anyus" a Hókifli.

Szerintem az igazi Hókifli a diótöltelékes, de készülhet mákkal, gesztenyével vagy kemény lekvárral. Én a darált dióhoz néhány kanál kristálycukort teszek és egy cseppnyi tejjel összekeverem.

 

 

Kókuszos darálós

Nagyon szeretem ezt a kekszet. Kislány koromban sokat készítettünk darálós kekszet, aztán valahogy feledésbe merült. Aztán egyszer Mama régi konyhai eszközei között pakolásztunk, amikor rátaláltam a húsdarálóra szerelhető kekszkinyomóra. Én még ma is ezzel az ősrégi húsdarálóval és formázóval készítem ezt a sütit. Annyira szép darab a régi kopott színével.

Most a darálós keksz kókuszos változatát készítettem el.

 

 

Hozzávalók:

25 dkg liszt

12,5 dkg margarin

12,5 dkg porcukor

12,5 dkg kókuszreszelék

2 evőkanál rum

1 cs. sütőpor

1 evőkanál tejföl

 

 

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd húsdarálóval, a rászerelhető kekszkinyomó segítségével rudakat nyomunk ki belőle, majd tetsztés szerinti formákat készítünk belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és 170 fokosra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt világosra sütjük.

Még forrón porcukorba forgatjuk.

 

 

Ilyenkor karácsony előtt 1-2 héttel mindig elkészítem, mert jól záródó kekszes dobozban akkár hetekig is eltartható. A tetejére csokit is csorgathatunk, vagy a talpát csokiba márthatjuk...így még finomabb.

 

 

Remélem ízlik majd. Jó sütést kívánok!

 

Linzerrudacska

Nagyon szeretem ezt a linzert, mert az íze a gyerekkori, régi fajta, dobozos vaniliás karikára emlékeztet. A tésztája nagyon omlós. És ami nem elhanyagolható, hogy pillanatok alatt elkészül. Ez a karácsonyi készülődésben azt hiszen nem egy utolsó szempont. Kinézetre nem egy különleges látvány, de éppen az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége - gyors, olcsó, finom.

Próbáljátok ki, ha nem most Karácsonyra, akkor az év bármely időszakában örülni fog neki a család.

 

.

Hozzávalók:

Tésztához

25 dkg liszt

12.5 dkg margarin

12,5 dkg procukor

1 csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

2 tojássárgája

fél citrom reszelt héja

2 evőkanál tejföl

csipetnyi só

Tetejére

5 dkg étcsoki

 

 

A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot, a sütőpor, a sót és a citromhéjat, majd a tojások sárgáját, a tejfölt. Jól formázható tésztává gyúrjuk. Lisztezett deszkán 5-6 mm vastagra nyújtjuk, és ujjnyi vastag 7-8 cm hosszú rudacskákra vágjuk.

 

 

A rudakat sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és tejjel megkenjük őket. 180 fokosra előmelegített sütőben kb 10 perc alatt világosra sütjük.

Ha kihűltek a sütik csokiból vékony csíkokat csorgatunk rá.

 

 

Biztos vagyok benne, hogy ízleni fog majd nektek!

 

 

Csodacsillag

Néhány éve karácsonyra kaptam egy nagyon szép könyvet, amely tele van finomabbnál finomabb évvégi ünnepekre való süteményekkel és csemegékkel. Már maga a könyv nézegetése is csodás élmény, tele van gyönyörű képekkel, de ami ennél lényegesebb, nagyon finom süti recepteket tartalmaz.

Tavaly már elkészítettem belőle néhányat, de a Csodacsillagra nem került sor. Az idén viszont már nem halogattam tovább ennek a sütinek a megsütését. És nagyon örülök, hogy elkészítettem. Igaz elég sok, aprólékos munka van vele, de megéri a fáradtságot, mert nagyon mutatós és  finom aprósütemény. Valódi dísze lehet az ünnepi süteményes tányérnak. 

 

 

Hozzávalók:

Tésztához:

22 dkg porcukor

1 evőkanál rum

35 dkg liszt

5 dkg darált mandula

2 tojás

5 dkg margarin

1 csomag sütőpor

csipetnyi só

Töltelékhez:

25 dkg marcipánmassza

kevés reszelt narancshéj

kevés narancslé

lekvár

Tetejére:

1 tojásfehérje

5 dkg porcukor

1 kávéskanál citromlé

kandírozott narancshéj

 

 

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és hűtőszekrénybe fél órán át pihentetjük. Ezután kb. 2mm vastagra nyújtjuk, és csillagokat szúrunk ki belőle.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és előmelegített sütőben kb. 5 perc alatt halványsárgára sütjük.

 

 

A marcipánmasszát a reszelt narancshéjával és kevés narancslével jól összegyűrjuk. Porcukorral meghintett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, és csillagokat szúrunk ki belőle.

A sütit a következő módon állítjuk össze: egy tésztacsillagra egy kis lekvárt teszünk, ráhelyezünk egy marcipáncsillagot, erre ismét egy kevés lekvár és egy tésztacsillag kerül.

A tojásfehérjét porcukorral és citromlével gőz fölött sűsű habbá verjük és a csillagok tetejére kenjük. Apróra vágott kandírozott narancshéjat szórunk a hab tetejére.

 

 

Ha nem jut minden csillaghoz marcipán csak lekvárral ragasszunk össze 1-1 tésztacsillagot, így is nagyon finom csemegét kapunk.

Bármilyen lekvárt használhatunk, de a savanykásabb ízű lekvárok jobban passzolnak ehhez a sütihez.

Nagyon jó sütögetést kívánok!