Túrós rácsos

Amikor fiatal lány, majd asszony lettem, soha nem készítettem kelt tésztát. Persze nem is volt szükségem rá, hiszen drága nagymamám finomabbnál finomabb süteményekkel, kalácsokkal látott el minket. A drágám, ici-pici asszony volt, de a konyhában ő volt az óriás. Sajnos már régen elment közülünk, de a sütés-főzés szeretetét itt hagyta nekem. A kelt tésztákon kívül, a sütési tudományomat ő alapozta meg. A sütővel remekül bántam, de a főzőlappal alig volt ismeretségem. Mama után anyukám pallérozta tudásomat a konyhában, ő már főzni is tanított, és tőle megtanultam a kelt tészta sütés összes fortélyát is. Hálás vagyok a Jó istennek, hogy ilyen tanítóm volt Mama személyében, és Anyu révén, aki még ma is csodásan főz, és akihez még mindig bátran fordulhatok, ha kételyem támad. Mert hiába az internet, azok a tanácsok, amiket Anyu ad, azok felülmúlhatatlanok. Azt hiszem azért Ők is büszkék rám - Anyu itt, Mama meg ott fent, ahonnan vigyáz rám - , mert ahhoz képest, hogy 20 éves koromban a tejbegríz megfőzése is kihívást jelentett, ma már elég jól eligazodok a konyhában. Jól elkalandoztam a kelt tészta sütés kapcsán, de ezek az érzések, emlékek nagyon fontosak számomra. 

Szóval, a lényeg, hogy a Gasztroangyal egyik adásában láttam amint túrós rácsost sütöttek. A rácsok közé birsalma lekvárt kentek, és látszott az egész sütin, hogy mesésen finom lehet. Aki nézi a műsort, tudja, hogy ahogy Marcsi kóstol és áradozik az ételről, az ember a képernyőn keresztül is érzi az ízét... A sütemény látványa azonnal magával ragadott, csodaszép volt. A Rákóczi túrós is hasonlóan néz ki, annyi különbséggel, hogy ott nem tészta rácsok, hanem habrácsok díszítik a sütemény tetejét. A legfőbb különbség viszont az, hogy ez a sütemény kelt tésztából készül. Hihetetlenül finom. A tv műsorban birsalma lekvárral készítették, szerencsére nekem is volt még egy üveg a két évvel ezelőtt főzött birsalma lekvárból. Nem hittem volna, hogy ennyire harmonizál a túró és a birsalma íze. Gondolom, hogy más lekvárral is ugyan ilyen finom, erről hamarosan meg is fogok győződni, mert ismétlés fog következni. 

Amellett, hogy csodásan puha, és ízletes, ráadásul még mutatós is. Méltó befejezése lehet egy hétvégi ebédnek, de egy kiadós leves után, mint második fogás is helyt áll.

Hozzávalók:

Tésztához:

2 dkg élesztő

2-3 dl tej

25 dkg vaj

3 evőkanál cukor

1 tojássárgája

50 dkg liszt

csipetnyi só

Töltelékhez:

4-5 evőkanál lekvár

50 dkg túró

2 tojás

fél citrom reszelt héja

ízlés szerint porcukor

A rácsok lekenéséhez:

1 tojásfehérje

1 dl langyos tejben, elkeverünk egy teáskanál cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. A lisztet elkeverjük a maradék cukorral, a csipetnyi sóval és összemorzsoljuk a vajjal. Hozzátesszük a tojássárgáját és beleöntjük a felfuttatott élesztőt. Elkezdjük dagasztani a tésztát, és folyamatosan adagoljuk hozzá a maradék tejet. 

A kész tésztát 20 percig pihentetjük, majd 2 részre osztjuk. Egy közepes (22x33 cm-es) tepsit kikenünk zsírral. A tészta egyik részét tepsi nagyságúra nyújtjuk. Megkenjük lekvárral, és ráöntjük a túró tölteléket. Ehhez a túrót áttörjük, beletesszük a tojások sárgáját, a citromhéjat, a cukrot, majd legvégül a tojások kemény habbá vert fehérjét.

A maradék tésztából ceruza vastagságú rácsokat sodrunk, és berácsozzuk vele a töltelék tetejét.

A tésztából kimaradt tojásfehérjét enyhén felverjük, és ezzel kenjük le a rácsok tetejét.

180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük.

Amikor készen van, a rácsok közé kiskanál segítségével lekvárt csorgatunk.

Ha kihűlt a sütemény, négyzet alakúra vágjuk.

Nagyon jó étvágyat kívánok!