Köszöntő

Kedves Olvasóm!

Nagy szeretettel köszöntelek oldalamon. Már régen tervezem, hogy elkezdem a sütős - főzős blogot, de mindig volt valami, ami miatt nem tettem meg.....de most gyermekeim "segítségével"végre elkezdem.

A konyhai ténykedés nem fáradtság számomra, hanem igazi kikapcsolódás. Szívesen kísérletezek az új ízekkel, de a magyaros, házias ételek állnak a igazán közel a szívemhez.

Remélem tetszeni fognak a receptek, amelyek közül jó néhány igazi "családi kincs". Igyekszem minél több receptet közzétenni, hogy sokan találjatok kedvetekre süti-főzni valót.

Jó nézelődést kívánok!

Gizus :)

2020. január 28., kedd

"Mackóbundás"-hús (Mátrai borzas)

Sok - sok évvel ezelőtt, egy Magyar Konyha újságban találtam ezt a receptet. Vagyis nem ezt, hanem valami nagyon hasonlót, a neve Bundás hús  volt.


A gyerekeim azonnal ráragasztották a Mackóbundás hús elnevezést, mert a bundája szinte ugyanolyan, mint a krumpli tócsnié, amit felénk Mackónak neveznek. Egy kedves, idős néni szerint, a mackó elnevezés onnan ered, hogy régen falu egyik részén tótok éltek, akik macoknak hívták ezt az ételt. Idővel, ahogy a két falurész egyesült, házasságok révén keveredett, magyarosították az étel nevét is, és így lett mackó. 
A valódi meglepetés azonban akkor ért, amikor egy étteremben  Mátrai borzast rendeltem. Kicsit gyanús volt, az étlapon található rövid étel leírás alapján, de bizonyosságot csak akkor szereztem, amikor a pincér kihozta a Mackóbundás húst, mint Mártai borzas. Ezen jót nevetgéltünk. De mint már olyan sokszor elmondtam - leírtam - nem az a lényeg, hogy minek nevezik, hanem, hogy mennyire ízletes. És ez valóban az. Kívül ropogó, belül puha krumpli kéreg, amely körül öleli az omlós húst. A tetején pedig, tejföl - amely lehet enyhén fokhagymás - és jó sok reszelt sajt. 
Sok helyen hasábburgonyával tálalják, ezen jókat szoktam vidulni - krumplit - krumplival. (Félre ne értsetek, nagyon szeretem a krumplit, csak szerintem elég hozzá egy jó savanyúság vagy saláta. Én általában friss, zöldsalátával kínálom, nyáron pedig az általam annyira imádott kovászos uborkával, mert szerintem azzal a legfinomabb. De ma szakítottam a hagyománnyal, és zöldsaláta helyett, francia salátával készítettem hozzá. Így azonban, már feleslegesnek tartottam a tejfölös, sajtos feltétet.


Azt gondolom, próbáljátok ki mindegyik körettel és majd mindenki eldönti, hogy neki melyikkel ízlik a legjobban.

Hozzávalók:
8 szelet karaj (vagy csirkemell szelet)
6 nagyobb krumpli
6 + 4 evőkanál liszt
2 tojás
bors 
2 gerezd fokhagyma
A sütéshez: étolaj


A krumplit közepes lyukú reszelőn lereszeljük és kb. 10 percig félre tesszük. Ez idő alatt, a húst enyhén megklopfoljuk, majd besózzuk, és ezt is félretesszük. Visszatérünk a krumplihoz, amelyből kinyomkodjuk a pihentetés alatt vert vizet. Hozzáütjük a tojást, belekeverjük a 6 evőkanál lisztet, ízesítjük sóval, borssal és a zúzott fokhagymával.
A húst beleforgatjuk a maradék lisztbe, majd a krumplis bundába, és bő olajban aranybarnára sütjük.


Bundázást úgy a legkönnyebb megcsinálni, ha a húst beletesszük a krumplis masszába, majd a tenyerünkbe fordítjuk és a tetejére is kanalazunk a bundából, hogy mindenhol befedje. Igaz tiszta maszlag lesz a kezünk, de nekem így vált be a legjobban.

(Ezek a képek korábbi főzés során készültek)

Jó étvágyat kívánok hozzá!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon finom étel bárhogy is nevezzük. A történet is tetszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Tényleg isteni finom étel. Mindig az igaz történetek a legjobbak :).

      Törlés