Talán, tavaly előtt karácsonykor kaptam Borbás Barcsi könyvét, az Édes békeidőket és abban találkoztam ezzel a süteménnyel. Emlékszem, azonnal végig lapozgattam a könyvet és rögtön szemet szúrt ez a süti, az egyszerűségével és benne lévő sok szilvalekvárral. Két érv is szólt amellett, hogy elkészítsem, az egyik a szilvalekvár, amit imádok, a másik az egyszerűség. Nagyon kedvelem a hagyományos egyszerű süteményeket és ételeket, mert ezek a legfinomabbak. De aztán a nagy ünnepi traktában, majd az évközi rohanásban meg feledkeztem erről a süteményről. Majd néhány napja, a tv-ben, Gasztroangyal egyik régebbi adásának ismétlésekor, ismét szembe jött velem ez a recept. Most már tényleg itt volt az idő, hogy ne halogassam az elkészítését. Örülök, hogy most mégis elkészítettem, hiszen remek házi sütemény kerekedett belőle. Ajánlom mindenkinek, aki rajong a hagyományos, egyszerű, házi süteményekért.
Hozzávalók:
Tésztához:
45 dkg liszt
20 dkg porcukor
10 evőkanál olvasztott sertészsír
1 csomag szalalkáli
1 tojás
csipet só
2 evőkanál tejföl
Töltelékhez:
20 dkg darált dió
10 dkg kristálycukor
fél üveg (3,5 dl) szilvalekvár
A tojást elhabarjuk a cukorral, és a tejföllel, majd hozzáadjuk az olvasztott zsírt, legvégül pedig a lisztet, amelyben elkevertük a szalalkálit és a sót. Lágyabb tésztát fogunk kapni, ezért kb. 15 percre tegyük be a hűtőszekrénybe. A tésztát két részre osztjuk, vékonyra nyújtjuk és egy 23x33 cm-es tepsi aljára fektetjük. Jó gazdagon megkenjük szilvalekvárral és megszórjuk a cukorral összekevert dió 3/4 részével. Kinyújtjuk a tészta másik felét is ráfektetjük a töltelékre. Villával jó mélyen megszurkáljuk a tésztát, és megszórjuk a maradék cukros dióval.
180 fokra előmelegített sütőben, kb. 30 perc alatt készre sütjük.
Amikor kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk.
Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése