Máglyarakás

A hétvégén kicsit elszámoltam magam kifli ügyileg, és összegyűlt itthon néhány kifli. Tudom, hogy másnap már nem szívesen eszi meg senki, ezért szombaton délután még vettem hozzá néhány darabot, hogy másnap el tudjam készíteni a máglyarakást. Van, aki kalácsból készíti, de abból nálunk nem szokott annyi maradni, hogy ilyen finomság készüljön belőle. Nem szoktam ételt kidobni, csak ha már tényleg menthetetlen, így voltam a kiflikkel is. Ezek a maradék kiflik még a máglyarakáshoz tökéletesek, lettek másnapra. Sőt az igazat megvallva csak ezek a szikkadt kiflik jók erre a célra.
Ez a "sütemény" is azt bizonyítja, hogy egy finom ételhez nem kellenek drága alapanyagok, inkább egy kis ötlet és sok-sok szeretet!
Tudjátok, hogy miért máglyarakás a máglyarakás? Állítólag a tetején lévő habtól, mert olyan a színe mint  a parázsé, és ha szép tüskésre igazítjuk a habot, akkor az hasonlít a rőzséből rakott máglyára. Hát az én sütimen nem tüskés a hab, de ettől ez még máglyarakás.

 

 

Hozzávalók:

10 kifli (szikkadt)

6 tojás

6 evőkanál cukor

1 liter tej

1 citrom reszelt héja

20 dkg darált dió

10 dkg mazsola

4 evőkanál baracklekvár
3 alma
 

A tojásokat szétválasztjuk. A tojássárgáját 6 evőkanál cukorral habosra keverjük, és hozzákeverjük a tejet. A szikkadt kifliket fél cm vastagra vágjuk, egy nagy tálba tesszük, meglocsoljuk a tojásos tejes keverékkel, megszórjuk a reszelt citromhéjjal és a maradék cukorral ízesített darált dióval. Közé szórjuk a mazsolát, és az egészet egy nagyobb, vajjal kikent jénai edénybe tesszük. 170 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje elkezd kicsit pirulni.  Közben a tojásfehérjéből kemény habot verünk, belekeverünk 4 evőkanál lekvárt. Az almát meghámozzuk, és vékony cikkekre vágjuk.

Az alma szeletekkel befedjük a kiflik tetejét, és a habot az alma tetejére kenjük. A sütő hőfokát 150 fokra mérsékeljük, és megszárítjuk  a habot.

 

 

Jó étvágyat kívánok ehhez a finomsághoz!