Nudli

Emlékszem az első alkalomra, amikor prézlis nudlit készítettem. Az valódi katasztrófa volt. A lányommal  voltam várandós, és a főzési tudományom elég kezdetleges volt. Akkoriban az internetről még nem hallottunk, csak a szakácskönyvekből, vagy remekül főző anyukától, nagymamától, ismerőstől tudtuk magunkba szívni a főzés tudományát. Nekem volt egy kockás füzetem, Anyukám elmondta az adott étel elkészítési módját, és én abba írtam fel. A nudli készítést is lejegyzeteltem, de főzés során azt nem vettem figyelembe, hogy a krumplit ki kell hűteni, mielőtt hozzáteszem a lisztet. Ennek eredményeként kaptam egy ragacsos masszát, amit úgy akartam orvosolni, hogy újabb adag lisztet tettem bele. De ez nem javított a helyzeten, inkább rontott. A telefonos segítség kizárt volt, mert akkoriban, vidéken a telefon - a vezetékes is, nemhogy a mobil - még ritkaság számba ment. A szomszéd nénihez siettem segítségért, de addigra már menthetetlen volt a tészta. Így az előre megpirított morzsából prézlis meggyes tészta készült, a tészta pedig a kukában landolt.  Megfizettem a tanulópénzt, így legközelebb már arra is figyeltem, hogy hideg legyen a krumpli, és így már a tészta is sikerült. 

Hozzávalók:

1,2 kg krumpli

kb. 40 dkg liszt

1 tojás

1 evőkanál só a főzéshez

Tálaláshoz:

darált mák, darált dió vagy pirított zsemlemorzsa

porcukor

A krumplit kockára vágjuk, és 1 evőkanálnyi sóval puhára főzzük, majd kihűtjük. Hozzákeverjük a lisztet (a megadott mennyiség csak irányadó, mert nagymértékben függ a krumplitól, hogy mennyi lisztet vesz fel!), a tojást és összegyúrjuk. 

A tésztából hüvelykujj vastagságú rudakat készítünk. Egy kicsit meglapítjuk a rudakat, és vékony, 4-5 mm vastagságú nudlikat vágunk ki belőle. Lobogó forró vízbe kifőzzük a tésztát, leöblítjük, lecsöpögtetjük.

Én ilyenkor két részre szedem a tésztát, és az egyik felére kevés étolajat öntök, hogy ne ragadjon össze. Ehhez, a tálaláskor külön kis tálkában kínálom a mákot és a diót, hogy mindenki azt tegyen a "meztelen" nudlira amit kíván. A másik adag tésztát, amire nem öntöttem olajat, a megpirított prézlibe hempergetem.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Langalló (Töki pompos, Kenyérlángos...)

Anyukám mindig nagy szeretettel emlegeti azokat az időket, amikor a nagymamája kenyeret sütött. Olyankor a  szomszéd gyerekek is összegyűltek náluk, és várták, hogy a kenyér után kisüljön lángos, amit meghintettek vékonyra szeletelt hagymával, és bőven meglocsoltak kacsa zsírral, vagy megkenték tejföllel, arra került a hagyma, a kipirított szalonna, és annak a zsírja. Az udvaron egy nagy eperfa volt, és az alatt lakmározták a frissen kisült lángost. Anyukám szülői házának az udvarán lépő eperfára halványan még én is emlékszem, de ilyen csodás finomságot én már nem ettem ott. Sajnos én nem ismertem a dédnagymamámat, csak a szép történetekből, és néhány fényképről őrizem az emlékét. (Aztán az is lehet, hogy az eperfára sem emlékszem, csak a történetekből képzelem magam elé.) Visszatérve a lángosra, Anyukámnak ez a kenyértésztából, kemencében sült tészta  jut eszébe ha lángosról beszélünk, míg nekem a zsírban sült krumplis, vagy kefires, tejföllel és sajttal tálalt finomság.

Évekkel ezelőtt egy kiránduláson találkoztam a Langalló nevű étellel, és annyira ízlett, hogy felkutattam a receptjét és elkészítettem. Amikor Anyukámat is megkínáltam, akkor jött a felismerés, hogy ez olyan, mint az a lángos, amit az én dédnagymamám sütött, sok-sok évvel ezelőtt. Kiderült, hogy a langalló, a kenyérlángos, a lángos, és a töki pompos mind-mind ugyan az, csak más néven.  Sőt, még a név is hasonló, mert mind a láng szóból ered. Kivétel a pompos, mert ez a szó szláv nyelvterületről származik, szakított vagy vastag tésztát jelent. A töki jelző nagy valószínűséggel onnan ered, hogy Tök községből indult hódító útjára a mai formájában készített kenyérlángos. Ennyi elmélkedés után itt az ideje, hogy leírjam az általam készített langalló receptjét. 

Hozzávalók:

Tésztához:

25 dkg  finomliszt

25 dkg rétesliszt

2,5 dkg élesztő

25 dkg krumpli

2,5 dl langyos víz

1 teáskanál cukor

1 teáskanál só

2 evőkanál étolaj

Feltéthez:

3 dl tejföl

1 gerezd fokhagyma

csipet só

2 db lilahagyma

20 dkg reszelt sajt

20 dkg sonka, tarja, bacon, füstölt szalonna, kolbász 

(ízlés szerint)

A krumplit fél teáskanál sóval, és annyi vízzel, ami éppen csak ellepi, megfőzzük. A krumplit leszűrjük, és meghagyunk a főzővizet. A krumplit   összetörjük, és kihűtjük.

A vizet meglangyosítjuk, beleszórjuk a kristálycukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, majd felfuttatjuk. A kétféle lisztet összekeverjük, beletesszük a sót, az összetört krumplit és a felfuttatott élesztőt. Ha nem elég lágy a tészta a krumpli főzővizével pótoljuk. Meleg helyen duplájára kelesztjük a tésztát. Amíg kel a tejfölbe beletesszük a zúzott fokhagymát és ízlés szerint sózzuk. A hagymát felkarikázzuk, a sonkát, szalonnát vékony csíkokra 

vágjuk, a kolbászt felkarikázzuk. A sajtot lereszeljük. Egy tepsit kizsírozunk, a tésztát beletesszük és olajba mártott kézzel ellapogatjuk. Villával megszurkáljuk és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 5 percig elősütjük. Amint kivettük a sütőből megkenjük a tejföllel, tetszés szerint rászórjuk a sonkát, szalonnát, kolbászt és a hagymát, és további 15 percig sütjük. Ezután rátesszük a reszelt sajtot és azt rápirítjuk.

A feltéteket tetszés szerint variálhatjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

• 1.  
   

Békaszáj

A nevével ellentétben, nem egy gusztustalan dologról, hanem egy nagyon finom és nagyon is gusztusos sütiről van szó. Tegnap hétvégi lazulásnak azt terveztem, hogy leülök és megnézek egy filmet. Bekapcsoltam a laptopot, de nem a mozi csatornára kattintottam, hanem arra a mappára, amiben a süti recepteket gyűjtöm. Ha megtetszik egy recept ide mentem le, vagy írom. Megakadt a szemem ezen a bejegyzésen, Békaszáj. Vajon mi ez? Egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy mikor írtam ide.

A pontos leírás alapján lelki szemeim előtt, már láttam a sütit, és a kis sütimanók is nyomban elkezdtek suttogni  a fülembe: "Ne nézz filmet, süssél sütit!" Családomtól persze rögtön jöttek: "...miért nem pihensz, ... soha nem tudsz a nyugton maradni...." és hasonló, óvó megjegyzések, ami persze jól esik, de ha sütni kell, akkor sütni kell. Amikor készen lettek a finom sütik, persze ők is nagyon örültek, hogy inkább a konyhában nyüzsögtem, és nem a tv előtt punnyadtam.  Örülök, hogy rábukkantam erre a receptre, amit, mint mondtam nem tudom honnan, melyik sütis oldalról ered, de így is köszönöm annak, aki feltette. Biztos, hogy ezentúl sokszor el fogom készíteni, mert egyszerű, sok van belőle, nem túl drága, mutatós, és ami a legfontosabb, finom.

Hozzávalók:

Tésztához:

70 dkg liszt

csipetnyi só

27 dkg zsír

3 evőkanál kristálycukor

1 csomag sütőpor

3 tojássárgája

2-2,5 dl tejföl

Töltelékhez:

3 tojásfehérje

20 dkg kristálycukor

20 dkg darált dió

kevés citromhéj

Tetejére:

porcukor

A liszthez hozzákeverjük a sütőport, a sót, a kristálycukrot, majd elmorzsoljuk benne a zsírt. Ezután beletesszük a tojások sárgáját, a tejfölt és szép simára gyúrjuk. Hűtőszekrénybe legalább egy órán keresztül pihentetjük. Amíg pihen a tészta, elkészítjük a tölteléket, amelyhez  habot verünk a tojásfehérjéből. Amikor már kemény a hab, 2-3 részletben hozzáadjuk a kristálycukrot, és tovább verjük a habot. Legvégül beletesszük a darált diót, a reszelt citromhéjat, és azzal is összekeverjük. A tésztát kb. 3 mm vastagra nyújtjuk, és 6 cm-es köröket szúrunk ki belőle. A körök közepére teszünk 1-1 kávéskanál tölteléket, félbehajtjuk, és a sütik két szélét kissé összenyomjuk. A közepét nem kell összenyomni, sőt nem is tudjuk a töltelék miatt. Sütés közben, kissé szét fog nyílni, és olyan formája lesz, mint a békaszájának, innen ered a neve is. A megformázott sütiket sütőpapírral bélelt, vagy zsírral kikent tepsibe tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt rózsaszínűre sütjük. Amint kiszedjük  a tepsiből, vaníliás porcukorba hempergetjük őket.

 

Jó sütést és jó étvágyat kívánok hozzá!

Tejbegrízes lepény

A minap álltam sorba a pénztárnál, amikor az előttem álló két hölgy azt tárgyalta, hogy az egyikük milyen gusztusos süteményt evett a szomszéd asszonyánál, aki a tévében látta a sütit és úgy készítette el. Kelt tésztából készült és tejbegríz volt a krémjében. Annyit áradoztak róla, hogy már szinte magam előtt láttam a süteményt. Amint haza értem, elkezdtem keresni a receptet, de nem találtam semmit, ami hasonlított volna a hallottakra. Kíváncsi voltam, és nem adatam fel a keresést, előbányásztam egy nagy köteg régi receptújságot - van közöttük, ami már közel 30 éves - és, azokban is elkezdtem a kutakodást, hátha ott szerencsével járok. És úgy is lett, ráakadta erre a receptre. Lehet, hogy nem pontosan erről folyt a beszélgetés, de én megelégedtem ezzel a sütivel. Pontosan olyan amilyennek elképzeltem. Biztos, hogy ezentúl sokszor el fogom készíteni. 

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

2,5 dkg élesztő

3 dl tej 

7 dkg cukor

1 tojás

6 dkg olvasztott vaj

0,25 dl étolaj

csipet só

Töltelékhez:

1 l tej

10-11 evőkanál gríz  

5 evőkanál kristálycukor

2 csomag vaníliás cukor

1 marék mazsola

Tetejére:

1 felvert tojás

Először a tölteléket készítjük el. 1 liter tejbe belekeverjük a grízt, a kristálycukrot, a vaníliás cukrot és sűrű tejbegrízt főzünk belőle. A mazsolát megmossuk és a meleg grízhez keverjük. Teljesen kihűtjük. 

A langyos tejbe elkeverünk 1 evőkanál cukrot, elmorzsoljuk benne az élesztőt, és langyos helyen megkelesztjük. A lisztet átszitáljuk, hozzátesszük a csipet sót, a maradék kristálycukrot, a tojást, és az olvasztott vajat, majd a megkelt élesztőt. Alaposan kidagasztjuk a tésztát. Amikor elválik az edény falától, több részletben hozzádolgozzuk az étolajat. Letakarjuk és langyos helyen 1 órán keresztül kelesztjük. A megkelt tésztát két részre osztjuk.

 Az egyik részt, alaposan meglisztezett gyúrótáblán akkorára nyújtunk, hogy kibéleljünk vele egy kb. 25-35 cm-es tepsit, amelyet előzőleg kizsíroztunk. A tésztára tesszük a lehűlt tejbegrízt. Elég darabos, ezért kézzel kell ráegyengetni. Kinyújtjuk a másik tészta adagot is, és befedjük vele a grízes tölteléket. Még 10 percig tepsiben pihentetjük a süteményt, majd megkenjük a felvert tojással és néhány helyen, villával,  jó mélyen megszurkáljuk. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30-40 perc alatt pirosra sütjük. Amikor kihűlt négyzetekre vágjuk. Ha nagyon édes szájúak vagytok, porcukorral kicsit meghinthetitek, de a nélkül is elég édes.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Paradicsomszószban sült csirke

Mindig is szívesen kertészkedtem, de mostanában a lányom teljesen megfertőzött az évelő virágok ültetésével. Hétvégén szert tettem néhány újabb virágra, amiket természetesen azonnal el is kellett ültetnem, ezért igyekeztem olyan ételt választani, ami mellett nem kell órákig a konyhában ácsorogni. Paradicsomszószban sült csirkére esett a voksom, mert az előkészítésével nem kell órákig pepecselni, a többi pedig már a sütő dolga, én pedig nyugodtan kertészkedhetek.  Köretként rizs főztem hozzá, és máris készen volt a finom ebéd. Remekül illik hozzá a tészta is. Ha  esetleg elfogy a köret, és marad még egy kevéske szaft, azt  jó puha kenyérrel még ki lehet tunkolni. Szerintem ez a legfinomabb benne.  

Az eredeti recept paradicsom pürét ír, de én a nyáron készített Sült paradicsomszószt használtam hozzá.

Hozzávalók:

70- 80 dkg csirke (mell, comb, szárny)

1 nagy doboz sűrített paradicsom

4 evőkanál olívaolaj

5-6 koktélparadicsom

2 gerezd fokhagyma

1 fej lilahagyma

1 fej vöröshagyma

arasznyi póréhagyma  (vagy 3 újhagyma fehér része)

1 teáskanál szárított bazsalikom

só

bors

A csirke darabokat megszórjuk sóval. Egy tálba összekeverjük a paradicsomszószt a fűszerekkel (bazsalikom, bors, 2 gerezd fokhagyma) és az olajjal, majd beletesszük a húst. Egy tepsibe beleöntjük a paradicsomos húst. A póréhagymát kb. fél cm vastag karikákra, a lila és vöröshagymát vékony cikkekre vágjuk, a fokhagymát és a koktélparadicsomotokat feldaraboljuk és az egészet egyenletesen elosztjuk a csirke tetején. Alufóliával letakarjuk és 180 fokos sütőben egy órán keresztül pároljuk, ekkor leszedjük róla a fedést és rápirítunk. 

Jó étvágyat kívánok!

Raffaello szelet

A Raffaello desszert nagy rajongója vagyok. Ha ajándékba kapok, próbálok magamon uralkodni, és nem egyszerre felfalni az egész dobozzal. Egyik kedves ismerősöm tudott a Raffaello iránti rajongásomról, és névnapomra egy doboz bonbon kíséretében kaptam  tőle kaptam ezt a receptet. Azóta ha nagyon finom édességre vágyom, elkészítem ezt a süteményt. Bizton állítom, hogy felveszi a versenyt a bonbonnal.

Hozzávalók:

Tésztához:

6 tojásfehérje

20 dkg porcukor

10 dkg liszt

15 dkg kókusz reszelék

1 csomag sütőpor

Krém:

6 tojássárgája

2 csomag vaníliás pudingpor

1 csomag vaníliás cukor

5 dl tej

20 dkg cukor

20 dkg vaj

Tetejére:

kókuszreszelék

A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjéből kemény habot verünk, majd bele keverjük a porcukrot, az átszitált lisztet, a sütőport és a kókuszreszeléket. Sütőpapírral kibélelünk egy 22-33 cm-es tepsit, belesimítjuk a tésztát, és előmelegített, 170 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütjük. 

A tojások sárgáját 10 dkg porcukorral kikeverünk, majd hozzávegyítjük pudingport és 2 dl tejet. A maradék 3 dl tejet felforraljuk, és megfőzzük bennne a tojásos,  pudingos keveréket. A vajat kikeverjük a maradék 10 dkg porcukorral, és a teljesen kihűlt puding krémhez adjuk, alaposan összekeverjük.

A krémet a kihűlt tészta tetejére kenjük. A tetejét kókuszreszelékkel díszítjük, és felszeleteljük.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Ráadásnak egy régebbi kép 💓

 

Lekváros bukta (zsírral)

Néhány napja már tervezgetem, hogy lekváros buktát fogok sütni, mert ráakadtam arra a receptre, ami alapján a nagymamám sütötte a buktát. A tőle származó receptek többségében zsírral készültek a kelt, és élesztős tészták. Amikor Mama ezeket a recepteket lejegyezte még sokkal gyakrabban használták a zsírt, mint a margarint.  Persze vajjal is készítettek kalácsot, de az akkor is jóval drágább volt, így általában sokkal olcsóbb zsírt használták. Megmondom őszintén én is szívesebben használom a zsírt, vagy a vajat, mint a margarint. Emlékszem Mama mindig azt mondta, sokkal tovább maradnak puhák a zsírral készült sütemények. Ezt nem tudom igazolni, mert nálunk  a kelt tészták általában nem szokták megérni a másnapot ...... de biztos így van. Természetesen vajjal vagy margarinnal is el lehet készíteni, de én most a "mamám féle"  zsírral készült buktát sütöttem meg. A töltelékről eddig nem ejtettem szót, pedig az is megérdemi, hogy megemlítsem. Anyukám minden évben készít birsalma lekvárt. A tavalyiból még volt egy üveggel, amivel most megtöltöttem a bukták egy részét. A másik felébe a nyáron sütőben készített szilvalekvárt tettem. Mind a kettővel nagyon finom. 

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg félfogós liszt 

(25 dkg sima liszt, 25 dkg rétes liszt)

2 tojássárgája

8 dkg zsír vagy 10 dkg vaj

7 dkg kristálycukor

fél kávéskanál só

2,5 dkg élesztő

3 dl tej

Töltelék:

Sütés álló lekvár

Tetejére: 

1 felvert tojás

A langyos tejbe elkeverünk 1 evőkanál cukrot, és felfuttatjuk benne az élesztőt. 

A kétféle lisztet összekeverjük és átszitáljuk. Összekeverjük a sóval, és a cukorral a liszttel. Elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzá tesszük a tojások sárgáját, és a felfuttatott élesztőt. Jól kidolgozzuk, letakarjuk és meleg helyen 1 órán keresztül kelesztjük. 

Körülbelül fél cm vastagra kinyújtjuk, és 8x8 cm-es négyzetekre vágjuk. Mindegyikre teszünk 1-1 halom kemény lekvárt, buktákat formázunk belőlük. A tepsit alaposan kikenjük zsírral, beletesszük a buktákat, és további 20 percig pihentetjük. A pihentetés leteltével lekenjük a felvert tojással, és 190 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük. Kiborítjuk a tepsiből, és amikor langyosra hűlt szétszedjük a buktákat. 

Jó étvágyat kívánok hozzá!