Bakonyi sertésszelet

Általában tudatosan vásárolok cetlivel a kezemben, de ha valami szép alapanyagot  látok vásárlás közben, gyakran előfordul, hogy elcsábulok és megveszem, és ahhoz alakítom a napi vagy másnapi menüt. Most is így jártam a gombával, hiszen annyira szép volt, és annyi mindent lehet belőle készíteni. Jelen esetben a széles repertoárból a bakonyi szeletre eset a választás. Egyrészt ,mert nagyon szeretjük, másrészt, mert régen készítettem, és úgy gondoltam éppen itt az ideje.

 

 

Hozzávalók:

8 szelet karaj

2-3 kanál liszt

50 dkg csiperke gomba

1 nagy fej hagyma

2 mokkáskanál fűszerpaprika

2 nagyobb paprika

1 nagy szem paradicsom

só

1/2 mokkáskanál bors

1 kis pohár tejföl

zsír

 

 

A karaj szeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, és félre tesszük egy rövid időre, majd lisztbe mártjuk mind a két oldalukat, és kevés forró zsírban hirtelen megsütjük a szeleteket. Vigyázzunk nem szabad kiszárítani a húst.

A visszamarad zsírhoz, ha szükséges még teszünk annyi zsírt, hogy megtudjuk benne dinsztelni, az apró kockára vágott hagymát. Amikor üveges a hagyma, rátesszük a pirospaprikát, a borsot, valamint a nagyon apró kockára vágott paprikát és paradicsomot. Ízlés szerint sózzuk, és aki szereti a csípőset tehet bele egy kevés erős fűszerpaprikát is. Kevés vizet öntünk alá, a lecsós alapba visszatesszük az előre kisütött húsokat, és fedő alatt puhára pároljuk.

Amíg párolódik a hús, megtisztítjuk a gombát, ízlés szerinti darabokra vágjuk - lehet laskára, vagy egész finomra, illetve rusztikus, nagyobb kockákra is - majd kevés zsíron megpároljuk. A gombára is tegyünk egy kicsi sót és borsot, de vigyázzunk, nehogy elsózzuk, hiszen a lecsós szaftba már tettünk sót!

A paprikás szaftból vegyük ki a húsokat és a turmixoljuk össze. A tejfölt keverjük simára és néhány kanál forró turmixolt szaftot tegyünk hozzá, majd az egész tejfölt  öntsük bele a szaftba. Már csak a párolt gombát és húst kell tejfölös mártáshoz adni, és összeforralni.

 

 

A legfinomabb ha  nokedlival tálaljuk, de bármilyen tésztával nagyon finom.

 

 

 

Esztergomi linzer

Ma reggel, a vasárnapi ebéd főzése előtt megsütöttem egyik régi kedvencemet, az Esztergomi linzert. A recept a Váncza süteményes könyvből származik, és mint a legtöbb régi, házi süti recept, nem időigényes az elkészítése, és csupa egyszerű alapanyag szükséges hozzá.

Szeretem ezeket az egyszerű süteményeket, arról nem is beszélve, hogy a lekváros sütik a gyengéim, és ha dió is párosul a lekvárhoz, akkor aztán végképp nem tudok ellenállni a csábításnak. Így vagyok ezzel az omlós rácsos linzerrel is, a kakaós tésztát vastagon befedi a szilvalekvár és rácsok köze pedig tele van ropogós dió darabokkal.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 csomag sütőpor

20 dkg porcukor

2 evőkanál kakaópor
1/2 mokkáskanál fahéj

25 dkg margarin

2-3 evőkanál tejföl

1 egész tojás

csipetnyi só
3-4 evőkanál szilvalekvár

egy maréknyi dió

A lisztet összekeverjük a sütőporral, a csipetnyi sóval és elmorzsoljuk benne a margarint, majd hozzáadjuk a porcukrot, a kakaóport, a fahéjt, a tejfölt, a tojást és rugalmas tésztává gyúrjuk. A tészta 2/3 részét alaposan kizsírozott 35x25 cm-es tepsibe tesszük. Vastagon megkenjük szilvalekvárral és a maradék tésztából párhuzamosan berácsozzuk. A diót durvára vágjuk és a rácsok közeibe szórjuk.

160 fokosra előmelegített sütőben kb. 35-40 perc alatt készre sütjük.

Jó sütést kívánok Nektek!

Vargabéles

A vargabéles az egyik kedvenc tésztám, vagy sütim.... Nem is nagyon tudom eldönteni, hogy ez a túrós finomság melyik kategóriába tartozik. Talán tészta, mert ugye tele van cérnametélttel, vagy inkább süti, mert ropogós réteslap borítja a tölteléket. Valójában teljesen mindegy, a lényeg, hogy nagyon finom. A töltelékben a cérnametélt a túrótóval és a tejföllel olyan, mintha finom krém lenne, nem azt az érzetet kelti, hogy tésztát eszünk, inkább valami krémes finomságra emlékeztet. A mazsola, a vanília, és citromhéj pedig csodás ízgazdagságot ad ennek a nyalánkságnak. A tetején lévő réteslap roppanóssága és a töltelék lágysága pedig kellemes kontrasztot alkotva, teszi csodássá ezt a se nem sütit, se nem tésztát, amit nevezzünk inkább a nevén: bélest. 

Hozzávalók:

6 réteslap

20 dkg cérnametélt

50 dkg túró

5 tojás

5 + 5 dkg vaj

15 dkg cukor

1 csomag vaníliás cukor 

5 evőkanál tejföl

10 dkg mazsola

kevés reszelt citromhéj 

 

 

A cérnametéltet enyhén sós vízben kifőzzük, hideg vízzel leöblítjük és alaposan lecsepegtetjük.

Egy tepsit vékonyan kikenünk vajjal és beletesszük az első réteslapot, amelyet vékonyan megkenünk olvasztott vajjal, erre kerül a második réteslap, erre ismét egy kevés olvasztott vaj, majd harmadik tészta réteg. Ezt már nem kell megkenni vajjal, mert erre tesszük a tölteléket, amelyhez a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Amikor már szinte kifehéredett a tojásos massza, hozzáadjuk a lágy vajat és a tejfölt, és ezekkel is összekeverjük. Beletesszük a túrót, a citromhéjat, a mazsolát és összedolgozzuk. Amikor szép egynemű a masszánk beletesszük a kifőzött cérnametéltet, majd legvégül hozzáforgatjuk a tojások habbá vert fehérjét.

A túrós tölteléket befedjük a maradék három réteslappal, azzal a különbséggel, hogy most a legfelső réteslapot is megkenjük egy kevés olavasztott vajjal.

170 fokosra előmelegített sütőben szép aranysárgára sütjük a tésztánkat.

Amikor langyosra hűlt, kockára vágjuk porcukorral és lekvárral tálaljuk. 

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

 

Debreceni tokány

A debreceni tokány eredeti receptjét Bangó Margit szakácskönyvében olvastam, Unokáim kedvence aprópecsenye néven. De akkor még nem volt unokám, ezért ki kellett valami más nevet találni. Most már van, sőt vannak unokáim, de még az aprópecsenye még kicsit nagy falat lenne, a két kicsi drágának. A család nagyobb tagjai viszont előszeretettel fogyasztják. A kolbász és a füstölt szalonna nagyon finom ízt ad neki. Jó sűrű a szaftja, amit a zöldborsó még tovább dúsít. Nem egy diétás étel, de a magyaros ízek kedvelőinek nagyon fog ízleni.

 

Hozzávalók: 

60 dkg sertéscomb

1 pár debreceni kolbász

10 dkg füstölt szalonna

1 kanálnyi sertészsír

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

30 dkg zöldborsó

só

bors 

A húst kisujjnyi vastag csíkokra vágjuk. A szalonnát kockára vágjuk, és kevés zsíron kisütjük. A kisült szalonna kockákat kiszedjük belőle, a visszamaradt zsírban megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát. Hozzáadjuk a húst, a zúzott fokhagymát, a sót, a borost, a pirított szalonna kockákat és összepirítjuk, majd felöntjük 1 dl vízzel, és fedő alatt puhára pároljuk, amikor már puha a hús hozzáadjuk a karikára vágott debreceni kolbászt, az előfőzött, vagy konzerv zöldborsót és még legalább 15 percig főzzük.

Kockára vagy hasábokra vágott sültburgonyával tálaljuk.

A krumplival össze is keverhetjük, de az eléggé felszívja a szaftot.

 

 

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Vadász szelet

Ma tartottuk apukám névnapját, és én ezzel az étellel járultam hozzá a családi ebédhez. Ezvolt ennek az ételnek a 2. éves jubileuma nálam, hiszen pontosan két évvel ezelőtt, apukám névnapján, egy vendéglőben ismertem meg ezt az ételt. Azóta is egyik kedvencem, nagyon szeretem a pikáns ízeket, és ez erre az ételre nagyon jellemző. A hús valójában egy natúr szelet, ami megkoronázza és különlegessé teszi, az a gombás, májas ragu, amely a kakukkfűtől, a majoránnától és a vörösbortól lesz karakteres.

 

 

Hozzávalók:

8 szelet karaj

1 fej hagyma

40 dkg csirkemáj

50 dkg gomba

1 dl száraz vörösbor

zsír

1 mokkáskanál fűszerpaprika

1 mokkáskanál paradicsompüré

só

 bors

kakukkfű

majoránna

 

 

A karaj szeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és egy rövid időre félre rakjuk, hogy jól átjárja a só és a bors, majd kevés, forró zsírban hirtelen megsütjük.

A visszamaradó zsírban üvegesre pirítjuk a hagymát, rátesszük a fűszerpaprikát, a paradicsompürét, borost, sózzuk és hozzáöntünk egy pici vizet. Jól összefőzzük a szaftot, amikor a hagyma már teljesen szétfőtt, hozzá adjuk a kockára vágott gombát és csirke májat. Fűszerezzük kakukkfűvel, majoránnával és felöntjük a borral. Puhára főzzük a gombát és a májat. Ha szükséges még fűszerezzük és öntünk hozzá egy kevés vizet.

A raguval leöntött a hús szeleteket, sült krumplival vagy rizzsel tálaljuk.

 

 

 Jó étvágyat kívánok hozzá!

Krumplis pogácsa

Apukám névnapjára sütöttem a mai krumplis pogácsát. Nem csak papa, hanem az egész család nagyon szereti ezt a pogácsát.

Egy régi szakácskönyvben akadtam erre a receptre, és ha krumplis pogácsát sütök, akkor évek óta ezt a receptet készítem. Soha nem lehet belőle eleget sütni annyira finom. Másnap is nagyon finom puha, és az elkészítése sem bonyolult.

 

 

Hozzávalók:

45 dkg liszt

15 dkg zsír

3 közepes krumpli (35-40 dkg)

1 dl tej

1 evőkanál tejföl

2,5 dkg élesztő

1 csapott mokkáskanál cukor

1 tojássárgája

2 teáskanál só

 a tetejére: 1 tojás, 1 evőkanál tej

 

 

A krumplit enyhén sós vízben megfőzzük, krumplinyomón áttörjük és teljesen kihűtjük.

A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Amikor megkelt az élesztő, hozzáöntjük a liszthez, és a zsírral, a krumplival és a sóval összegyúrjuk a tésztát.

Meleg helyen 1 órán keresztül kelesztjük a pogácsa tésztát. Lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát, hosszában félbehajtjuk, majd  mindkét oldalról felhajtjuk középre, egymásra.

10 perc pihentetés után kb. 2 cm vastagra nyújtjuk.

 

 

A tészta tetejét éles késsel berácsozzuk, és pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és tojással lekenjük a pogácsák tetejét. A tepsiben még 10-15 percig pihentetjük, majd 180 fokos sütőben kb. 25 percig sütjük.

 

 

 

 

 Jó sütést és nagyon jó étvágyat kívnok hozzá!

Fűszeres almakrémleves

Nálunk leves nélkül nem telhet el nap, a férjem nagy leves rajongó. Amikor már elég a zöldség és húslevesekből, akkor következek a gyümölcslevesek. Az almakrémleves az, amelyet egész évben tudunk készíteni. Nyáron ott savanykás, vagy kásás nyári alma, aztán következnek a finomabbnál finomabb zamatos almák. Így tavasz közepén pedig már elkezdenek fonnyadni az ősszel még ropogós almák, de almakrémlevesnek még a nem túl friss almák is kitűnőek.

A fűszerek teszik igazán finommá az almalevest. Természetesen, ha valamelyik fűszert nem szereti valaki, akkor azt ki lehet hagyni belőle. Aki szereti a kicsit fanyar ízeket nyugodtan tehet bele egy csipetnyi reszelt citromhéjat. És ha tovább akarjuk fokozni az élvezeteket egy kis fehérborral is meg lehet bolondítani az amúgy is finom levest.

A fűszerektől igazán  

Nyáron jéghidegen, a hűvös időben pedig langyosan kínáljuk.

 

 

Hozzávalók:

1 kg alma

ízlés szerinti cukor

1 csomag vaníliás cukor

ízlés szerinti fahéj

5-6 db szegfűszeg

fél citrom leve

2 dl tejszín

2 teáskanál liszt

 

 

Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk és kockára vágjuk. Felöntjük kb .1 liter vízzel, citromlével, szegfűszeggel, fahéjjal, vaníliával és ízlés szerinti cukorral ízesítjük, és puhára főzzük. Amikor jó puha az alma kiszedjük belőle a fűszereket, és botmixerrel simára turmixoljuk. A lisztet a tejszínnel simára keverjük és a forrásban lévő leveshez öntjük.

Ha turmixolás után nagyon sűrűnek találjuk a levest, akkor kevés vízzel a kívánt sűrűségűre hígítjuk. Ekkor már csak egyet forralunk rajta és készen van a finom almakrémleves.

 

 

Hasznos tanácsként mondom, én a fűszereket teatojásba szoktam beletenni, így turmixolás előtt nem kell kihalászni egyenként az apró szegfűszeg és fahéj darabokat.

Ha sűrű az almalevesünk nem feltétlenül kell lisztes habarással tovább sűríteni, ebben az esetben elég ha csak a tejszínt öntjük hozzá. Ebben az esetben már forralni sem kell.

Remélem ízlik majd nektek!

 

Sonkás tojáspörkölt

Anyukám specialitása a sonkával felturbózott tojáspörkölt. Aki szereti a hagyományos tojáspörköltet, annak ez a változat is biztosan ízlik majd. A tojássárgájától krémes szaftban, az apró tojásfehérje és sonka kockák csodás ízkavalkádot alkotnak. A sonkától - és az lehet gépsonka, főtt tarja, vagy akár maradék húsvéti sonka - igazán finom ízt kap. Amikor kislány voltam nagyszüleim neveltek malacot, így mindig volt füstölt sonka a kamrában, és ezzel a sonkával valami csoda volt a  tojáspörkölt.

Ha előbb nem is, de a húsvéti sonka és tojás maradékból feltétlenül készítsétek el ezt a sonkás változatot. 
Azont túl, hogy nagyon laktató, nem is drága, főleg ha a húsvéti maradékokból készítjük.
 

 

Hozzávalók:

30 dkg sonka
1 fej hagyma

8 főtt tojás

1 paprika

1 paradicsom

sertészsír

fűszerpaprika

házi, sózott darált paprika

bor

só

 

 

Először elkészítjük a pörkölt szaftját, a hagymát apró kockára vágjuk, és zsíron megdinszteljük. Rátesszük a fűszerpaprikát,  a házi sózott darált paprikát, a borsot, a nagyon apró kockára vágott paprikát és paradicsomot. Ha szükséges tegyünk bele sót is, de nagyon vigyázzunk a sózással, mert a házi paprika is sós és a sonka is, főleg ha az is házi füstölt.

 

 

A szafra öntünk egy nagyon pici vizet és a szaftot nagyon jól összefőzzük (legalább 30 percig), ha szükséges még pótoljuk rajta a vizet. 

Amíg fő a szaft, megfőzzük, majd apró kockára vágjuk a tojást. A sonkát szintén apró kockára vágjuk és kevés zsíron egy kicsit megpirítjuk.

Amikor már jó sűrű a szaft hozzáadjuk a sonkát, a tojást és összeforraljuk.

Én tésztával szoktak készíteni, de rizzsel is finom.

Jó étvágyat kívánok!

 

Kefires lángos

Azt hiszem a lángos az egyik olyan étel, amit szinte mindenki szeret. Legalábbis enni. Magával a tészta készítésével nekem sincs problémám, egyedüli nem szeretem dolog a sütése, jobban mondva az olaj vagy zsír szag, ami ilyenkor az egész konyhát betölti. Ettől függetlenül ezt az ellenérzésemet mindig legyőzi az a tény, hogy utána ott lesz a sok isteni finom lángos.

 

 

Gyerekkoromban mindig krumplis tésztából készítettük a lángost, de mostanában ennek a helyét egyre inkább átvette a kefires lángos. A krumplisnak puhább a tésztája, viszont a kefires gyorsabban elkészül, és munka után ez nem utolsó szempont.

 

 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 mokkáskanál cukor

1 csapott evőkanál só

1 tojás

3 dl kefir

1 dl langyos tej

2,5 dkg élesztő

Sütéshez: étolaj

Tálaláshoz: tejföl, reszelt sajt

 

 

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben, amelybe feloldottunk 1 mokkáskanál cukrot.

A liszthez hozzáadjuk a megkelt élesztőt, a kefirt, a tojást és a sót. Jól kidolgozzuk és hűvös helyen (hűtőszekrényben) egy éjszakán át kelesztjük. Másnap tetszés szerinti darabokat tépünk a tésztából, lángosokat formázunk belőle és forró olajban mind a két oldalát aranysárgára sütjük.

Tejföllel, sajttal, fokhagymával, vagy akár ezek keverékével, de akár üresen egy kicsi sóval meghintve tálaljuk.

 

 

Ha nem terveztük előre a lángos sütést, csak egy hirtelen vezérelt ötlet alapján akarunk lángost enni, és nem készítettük el előző este a tésztát, akkor sem kell lemondanunk a lángos élvezetéről, ekkor langyos helyen legalább 1 órán keresztül kelesztjük a tésztát, majd a továbbiakban ugyan úgy járunk el vele, mint a hűtőben pihentetett tésztával.

Jó lángos készítést, majd jó étvágyat kívánok hozzá!

 

Sárgaborsó krémleves

Mindenféle krémlevest szeretek, lehet az gyümölcs vagy zöldség, de sárgaborsó krémlevest sokáig nem készítettem. Sárgaborsót korábban soha nem főztem, így a belőle készült krémleves sem jutott soha eszembe. Egy nyaralás során ettem először sárgaborsó krémlevest és nagyon ízlett. Kicsit hasonlított a lencsére, amit viszont elég gyakran főzök. Amikor haza jöttünk, azonnal elkezdtem keresni a sárgaborsó leves receptjét. Persze az internet tele volt receptekkel. Nehéz volt kitalálni, hogy vajon melyik lesz az igazi, de a korábban készített zöldség krémlevesek sémájára elkészítettem a saját változatomat, amely az egész család tetszését elnyerte.

 

 

Hozzávalók:

30 dkg sárgaborsó

1 kis fej hagyma

zsír

1 db babérlevél

bors

só

tejföl

tejszín

 

 

A sárgaborsót egy éjszakára beáztatjuk.

A hagymát apró kockára vágjuk és zsiradékon megdinszteljük, a borsót leszűrjük és a dinsztelt hagymához adjuk, majd felöntjük legalább 1,5 l vízzel. Ízesítjük sóval, borssal és babérlevéllel. A borsót nagyon puhára, szinte szétfőzzük. Kivesszük belőle a babérlevelet és összeturmixoljuk. Ha túl sűrűnek találjuk, felöntjük annyi vízzel amennyi levest szeretnénk. 3 evőkanál tejfölt és 1 dl tejszínt simára keverünk, és a forró levesből merünk hozzá, hogy szép sima legyen és a forró leveshez csorgatjuk és összeforraljuk.

A leveshez betétnek kínálhatunk pirított virsli karikákat vagy bacon szeleteket, apróra vágott főtt sonkát vagy füstölt tarját, de egy kevés füstölt sajt is nagyon finom benne.

 

 

A hagyma dinszteléséhez én most füstölt szalonna zsírját használtam, amely nagyon finom ízt adott neki.  A levesbe főzhetünk egy kicsi füstölt húst is, de akkor vigyázni kell a sózással. Ha nem főzünk bele füstölt húst, akkor pürésített leves hígításakor használhatunk húslevest, az is nagyon finoman ízesíti.

 

 

 

Rizses krémes lepény

Egy vidéki kis cukrászdában ettem először rizses krémest. Nagyon ízlett, a finom habos rizs a leveles tészta lapok között. Imádom a tejberizst, és a tejszínhabnak sem vagyok az ősellensége, ezért elhatároztam, hogy el fogom készíteni. Már az első kísérlet is egész jól sikerült, azóta pedig még javítottam rajta egy kicsit. Szerintem készítsétek el ti is, és biztos, hogy nem fogjátok megbánni.

 

 

Hozzávalók:

50 dkg kész leveles tészta

27 dkg kerekszemű rizs

1 l tej

3 csomag vaníliás cukor

2 evőkanál cukor

3 tojássárgája

kevés reszelt citromhéj

5 dl tejszín

2-3 csomag habfixáló

étcsoki

 

 

A tejből, a megmosott rizsből és a cukorból tejberizst főzünk. A még forró tejberizshez egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját, és a citromhéjat. Teljesen kihűtjük. Ez idő alatt elkészítjük a tésztát, és habbá verjük a tejszínt.

A tésztát megfelezzük, két 35x25 cm-es lappá nyújtjuk és 200 fokosra előmelegített sütőben rózsaszínűre sütjük.

Az alaposan behűtött tejszínt a habxifálóval, a habfixáló tasakján található utasítás szerint  habbá verjük, és óvatosan a kihűlt rizshez keverjük.

Az egyik tésztalapot bevonjuk étcsokival, és amikor megdermedt kb. 5x5 cm-es kockákra vágjuk.

 

 

A másik tésztalapra rásimítjuk a tejszínes rizskrémet, amelynek a tetejére sorba ráhelyezzük az előzőleg felvágott csokis lapot.

 

 

Készíthetjük csoki máz nélkül is, akkor egy kicsi porcukorral tehetjük csinosabbá a sütinket.

 

 

Lekváros bukta

Gyerekkorom kedves emléke, amikor nagymamám buktát sütött. Nem voltak túl nagyok, viszont olyan puha volt a tésztája, hogy olyat azóta sem ettem. Arra emlékszem, hogy Mama nem mérte a hozzávalókat, csak úgy körülbelülre készítette, mégis annyira tökéletes volt. És a lekvár, ami benne volt... az a bolti gyümölcs lekvár, amit fadobozban árultak. Évek óta nem találkoztam vele sehol. A ma kapható dobozos sütés álló lekvárok meg sem közelítik azt az ízt. Házi szilvalekvárral, vagy más lekvárral viszont nagyon finom, egy a lényeg, hogy kemény legyen, de ne olyan, ami zselésítővel készült, mert az sütés közben ki fog folyni a buktákból.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3 tojássárgája

3 dkg élesztő

3 dl tej

5 dkg porcukor

6 dkg olvasztott margarin

csipetnyi só

A bukták lekenéséhez 5 dkg olvasztott margarin

A langyos tejben elkeverünk egy mokkáskanál cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját, a csipetnyi sót, a porcukrot, az olvasztott margarint és felfuttatott élesztőt és jól összedagasztjuk.

Legalább 45 percig langyos helyen pihentetjük, majd lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtjuk. A tésztából 8x10 cm-es négyzeteket vágunk és mindegyikbe teszünk 1-1 halom lekvárt. A lapokat összegöngyöljük és kizsírozott tepsibe tesszük, úgy hogy a hajtás alulra kerüljenek. A bukták oldalát és tetejét megkenjük olvasztott margarinnal, hogy sülés után könnyen szét tudjuk szedni őket.

A tepsiben még kb. 30 percig pihentetjük a buktákat, majd 180 fokosra előmelegített sütőben megsütjük.

Még forrón megszórhatjuk porcukorral.

Jó sütést, majd jó étvágyat kívánok!

Rigó Jancsi

Hamarosan Tamás nap, a vejem névnapja. Nagyon szereti a csokis sütiket, ezért gondoltam ezzel a csupa csoki sütivel lepem meg. Reggel gyorsan neki láttam, hogy ebédig elkészüljön a desszert is. Sajnos a közös névnapi ebéd elmaradt, mert drága pici unokáim - Zétike és Zalánka - úgy döntöttek ma nyűgösködéssel töltik a délelőttöt, így otthon maradtak. De azért Tomi megkapta a névnapi sütit, és nagyon ízlett neki.

 

 

Hozzávalók:

Piskótához

8 tojás

8 púpos evőkanál kristálycukor

6 púpos evőkanál rétesliszt

2 púpos evőkanál holland kakaópor

csipetnyi só

0,5 mokkáskanál sütőpor

Krémhez

8 dl tejszín

3 evőkanál porcukor

3 evőkanál holland kakaópor

3 csomag habfixáló

Tetejére

1 tábla étkocsoki

 

 

A tojásokat szétválasztjuk, a lisztet elkeverjük a kakaóporral, a sütőporral és a csipetnyi sóval. A sárgáját kikeverjük a cukorral, amikor már szinte fehér, hozzákeverjük a liszt - kakaópor keverékét. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, és nagyon óvatosan a kakaós masszához forgatjuk.

Egy nagy gáztepsit (30x40-cm) kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a piskóta masszát. A tésztát 160 fokosra előmelegített sütőben megsütjük.

Amikor kihűlt a tésztánk megfelezzük, az egyik lapot leöntjük csokival, amelyhez egy tábla étcsokit gőz fölött felolvasztunk. 

A sima piskótára rákenjük a krémet, amelyhez a jól lehűtött tejszínt félig felverjük, ekkor hozzáadjuk a habfixálót,beleszitáljuk a porcukort, a kakaóport.

A csokival bevont piskótát 5x5 cm-es négyzetekre vágjuk és rátesszük a hab tetejére.

A sütit az előre felvágott piskóta mentén kockára vágjuk.

 

Hulala habból is készíthetitek, de akkor cukor nem kell bele, hiszen a hab már eleve cukrozott. Szerintem tejszínhabból az igazi, érdemes inkább azzal elkészíteni. Az elkészítése végtelenül egyszerű, ne riadjatok vissza tőle.

Jó étvágyat kívánok hozzá!