Aszalt szilvával töltött csirkemell

Minden családnak meg vannak, a hagyományos karácsonyi ételei. Nálunk a Szenteste elmaradhatatlan része a halászlé, a rántott hal, valamilyen finom csirkemell, például aszalt szilvával töltve, a töltött káposzta,  és valamilyen krémleves. A dupla, sőt tripla menünek több oka is van. Az egyik, hogy a kis unokák még nem eszik a halat, én pedig nem szeretem, a másik, hogy a gyerekeim és unokáim a másik nagyszülőknél ebédelnek, ahol rendszerint szintén van valami halas étel. Azért, hogy este ne ugyan az legyen a menü, mit délben, valami más finomsággal is várom őket. Aztán amikor mindenki haza érkezik, itthon, közösen várjuk a Jézuskát és esszük a finom szentestei vacsorát. Ki a halat, ki a csirkét, ki a káposztát, vagy akár mind a hármat.

 

Hozzávalók:

2 nagyobb csirkemell felszeletelve

 10-15 szem aszalt szilva

8-10 szelet gépsonka

8-10 szelet sajt (trappista, lapka stb.)

só

fehérbors

A panírozáshoz és a sütéshez:

 tojás

liszt

zsemlemorzsa

étolaj

A csirkemellből szép nap szeleteket vágunk (Lehetőleg úgy, hogy négyzet alakúak legyenek. Ha szükséges, két kisebb szeletet is "összetoldhatunk".) 

A szeleteket kissé megklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és rövid időre félre tesszük.  Minden szelet húsra ráfektetünk egy szelet sonkát, erre a sajtot, majd a hús nagyságától függően 1-2 szem szilvát. A sonkából, a sajtból és a szilvából kis csomagot készítünk, és ezt burkoljuk bele a húsba, majd a szokásos módon, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába panírozzuk. Mérsékelten forró olajban, közepes lángon megsütjük a húscsomagokat. Vigyázzunk, hogy ne legyen se túl forró, se langyos az olaj, mert vagy  megég a panír, a hús viszont nem sül át, vagy  magába szívja az olajat.

Bármilyen körettel nagyon finom ünnepi ételt varázsolhatunk az asztalra.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Zserbó (nagymamám receptje alapján)

Anyukámnál lapozgattam a régi süteményes füzetet és rátaláltam egy zserbó receptre, nagymamám receptjére. Láttam, hogy ez nem az a recept, amit Anyukámtól tanultam. Állítom Anyu zserbójának nincs pára, de elhatároztam, hogy idén karácsonykor mégis, kipróbálom Gizi mama receptjét, és ez alapján  fogom süti a zserbót. Főleg azért,  mert drága mamám minden süteménye egy csoda volt,  Annak idején Ő volt az, aki bevezetett a sütik csodás világába. A sütés alapjait tőle tanultam. Aztán hirtelen itt maradtunk nélküle.... De nem maradtam tanító nélkül, mert a csodásan sütő és főző anyukám átvette a stafétát, és tőle tanultam tovább. A másik ok, amiért erre a receptre esett a választásom,  mert nem margarinnal, hanem zsírral készül a tészta. Ha lehet választani én inkább a zsírt használom, mint a margarint. Sokkal omlósabbak vele a tészták. És talán mégsem olyan egészségtelen az a fránya zsír...

És valóban finom lett a zserbóm, örülök, hogy kipróbáltam ezt a régi receptet. Persze a másik sem merül feledésbe, mert az is nagyon finom. Majd váltakozva sütöm, egyszer ezt, máskor azt.

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

10 dkg porcukor

20 dkg zsír

1 mokkáskanál sütőpor

2 dkg élesztő

1 dl tej

1-2 evőkanál tejföl

1 egész tojás

2 tojássárgája

csipet só

Töltelékhez:

fél üveg baracklekvár

35 dkg dió

25 dkg kristálycukor

Tetejére:

10 dkg étcsoki

A langyos tejben elkeverünk 1 kanál cukrot és felfuttatjuk az élesztőt. A liszthez hozzáadjuk a maradék porcukrot, a csipet sót és a sütőport, majd elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, a tejfölt, a tojásokat és rugalmas tésztává gyúrjuk.

A darált diót összekeverjük a cukorral, és két részre osztjuk. A tésztából 3 cipót készítünk.

Egy 28x35 cm-es tepsit alaposan kizsírozunk, és a tészta 1/3 részét akkora lappá nyújtjuk, amely befedi a tepsit. A lapra kenünk 6-7 evőkanál lekvárt és rászórjuk a cukrozott dió felét. Befedjük a második lappal megtöltjük, majd betakarjuk a harmadik lappal. 

Egy órán keresztül langyos helyen pihentetjük. A sütőt 170 fokosra előmelegítjük. A megkelt tésztát néhány helyen hústűvel jó mélyen megszurkáljuk, és az előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Ha kihűlt a tészta csokimázzal bevonjuk a tetejét.

Jó sütést kívánok!

Karfiolkrémleves

Tudom, hogy sok családnál a karácsony nem múlhat el halászlé és húsleves nélkül. Általában nálunk is az ünnepi asztalra kerülnek ezek a levesek, de mert nem mindenki szereti a halászlét, Szentestére valami finom krémlevessel is szoktam készülni. Úgy tervezem, hogy az idén karfiolkrémlevest fogok készíteni. Gondolom máshol is vannak olyan elvetemültek, akik nem eszik a halászlét, nekik küldöm sok szeretettel ezt a receptet. És természetesen a halászlé imádóknak is, hogy ők majd egy másik alkalommal készítsék el ezt a finom, selymesen krémes levest.

Hozzávalók:

50 dkg karfiol

1 nagyobb krumpli

5 dkg vaj

1 csapott evőkanál liszt

fél mokkáskanál fehérbors

1 gerezd fokhagyma

1 csipet kakukkfű

1 csipet szerecsendió
ízlés szerint só

2 dl tejszín

 

 

A karfiolt rózsáira szedjük, a krumplit meghámozzuk, és apró kockára vágjuk.   A vajat felolvasztjuk, beletesszük a karfiolt és a krumplit, ízesítjük a fokhagymával, sóval, őrölt fehérborssal, és szerecsendióval, a csipetnyi kakukkfűvel, és megdinszteljük. 

Amikor már kellően puhák a zöldségek meghintjük a liszttel és felengedjük kevés vízzel (vagy hús illetve zöldség alaplével). Teljesen puhára főzzük a zöldségeket, és botmixerrel pürésítjük, majd annyi folyadékot öntünk hozzá, amennyi levest szeretnénk. Összeforraljuk, ha szükséges utána ízesítünk és hozzákeverünk 2 dl tejszínt.

Forrón, pirított kenyérrel és reszelt sajttal kínáljuk. Nagyon finom a parmezánnal, de másfajta sajttal is tálalhatjuk.

 

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Mézeskalács (Lilla receptje alapján)

A mézes puszedli után elkészültek az idei advent mézeskalácsai is. Évek óta ugyan azt a receptet használom, de úgy gondoltam ideje egy másik recept beavatásának is. Bevallom, nem teljesen új számomra ez a recept, mert igaz, hogy eddig nem ezt sütöttem, de a lányom ez alapján szokta sütni a karácsonyi sütit, úgyhogy már bőven volt alkalmam kóstolni ezt a fűszeres finomságot. Örülök, hogy én is kipróbáltam ezt a változatot is, mert nagyon finom lett. Már a sütése egy élmény volt. A tésztájával nagyon jó volt dolgozni, amikor pedig sült, a bódító mézeskalács illata átjárta az egész lakást. 

Sütés után természetesen ez is, mint a legtöbb mézes süti kemény lesz, de ha egy jól záródó dobozba tesszük, és teszünk közé néhány gerezd almát, 1-2 nap alatt megpuhul. 1-2 nap után nézzetek rá az almára, nehogy megpenészedjen!

Hozzávalók:

Tésztához:

50 dkg liszt

20 dkg méz

20 dkg porcukor

2 mokkáskanál szódabikarbóna

6 mokkáskanál mézeskalács fűszer 

2,5 dkg zsír

2 tojássárgája

0,75 dl tej

Habhoz:

2 tojásfehérje

12 dkg porcukor

1 mokkáskanál ecet

Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzátesszük a tojást, a zsírt és a tejet és rugalmas tésztát gyúrunk. Cipót formázunk belőle, frissentartó fóliába tekerjük és egy éjszakán keresztül hűtőszekrénybe pihentetjük. Másnap átgyúrjuk a tésztát, és 4-5 mm vastagra kinyújtjuk. Lisztbe mártott süteményformákkal különböző formákat szúrunk ki belőle, és sütőpapírral bélelt sütőlapon világosra sütjük. Ne tegyük túl szorosan a tepsibe a sütiket, mert sütés közben megnőnek.

A tojásfehérjéből, cukorból és az ecetből, gőz fölött, szép fényes, kemény habot verünk. Egy nylon zacskóba töltjük a habot, a sarkára picike lyukat vágunk és megdíszítjük vele a mézeseket.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

  

Rántott tejbegríz

Nyakunkon a karácsony, és ilyenkor a legtöbb háziasszony azt sem tudja, hol áll a feje. Takarítás, bevásárlás, lakás dekorálás, ajándék csomagolás és persze a munka, és a család ellátása. Közben már azon kattog az agyunk, hogy mit süssünk és főzzünk az ünnepekre. Most mégsem egy ünnepi étellel készültem, hanem egy olyan finomsággal, ami az előkészületek mellett is nyugodtan elkészíthető, és egy laktató leves után kitűnő második fogás. A gyerekek biztos imádni fogják, de az édesszájú felnőtteknek is a kedvében járhatunk ezzel az egyszerű finomsággal.

Hozzávalók:

1 l tej

20 evőkanál gríz

5-6 evőkanál cukor (ízlés szerint)

1 csomag vaníliás cukor

Panírozáshoz és a sütéshez:

3-4 evőkanál liszt

1 evőkanál keményítő

2 tojás

zsemlemorzsa

étolaj

A tejet felforraljuk, kanalanként hozzákeverjük a grízt, a cukrot, a vaníliás cukrot, és sűrű tejbegrízt főzünk belőle. Vajjal kikenünk egy tepsit, beleöntjük a grízt, és teljesen kihűtjük, majd nagyobb kockákra vágjuk. (Olyan tepsit válasszunk, amiben legalább 1,5 cm vastag lesz a gríz réteg.) 

A gríz kockákat a szokásos módon lisztbe, - amelybe belekeverjük a keményítőt - tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Ha nem szeretnénk, hogy olajszag terjengjen a lakásban, és gyorsan szeretnénk elkészülni, nyugodtan süthetjük tepsiben is. Ilyenkor a tepsibe teszünk egy sütőpapírt, amit vékonyan megkenünk olajjal, erre tesszük a panírozott gríz kockákat, amelyeknek a tetejét is megkenjük olajjal.  Előmelegített sütőben (180 fok), légkeveréssel pirosra sütjük, amikor kezd pirulni, megfordítjuk a kockákat.

Fahéjas vagy vaníliás porcukorral megszórva kínáljuk. De ha lekvárt adunk mellé, az még finomabbá teszi.

A tejbegrízt akár előző nap is meg lehet főzni, és másnap már csak sütni kell.

 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Kelt túrós-meggyes pite

Éveken keresztül kerestem a tökéletes kelt túrós pite receptjét, olyat, amilyet  Marika nénikém sütött. Sajnos Ő nagyon korán itt hagyott minket, és magával vitte a pite receptjét is, de a süti íze örökre az ízlelőbimbóimba égett. Olyan volt a tésztája, mint a piskótáé .... olyan légies. A tetejét mindig jól megszórta meggyel és cukros túróval. Aztán amikor langyosra hűlt a remegős tésztát kockára vágta, vastagon megszórta porcukorral és úgy kínálta. 

Nekem akkor ez a süti volt a világ legfinomabbja. Persze csak addig amíg másikat nem kóstoltam, mert mint, általában a gyerekeknek nekem is sokkal finomabb volt az az étel, vagy süti, amit Keresztanyu, Marika néni, vagy Falusi Mama készített. Pedig otthon, Anyu, és Mama is nagyon jól főzött. De ilyenek a gyerekek, ezt most a saját unokáimon és keresztlányaimon is látom. Máshol minden sokkal finomabb, mint otthon. Nálam a pecsenyezsíros kenyér katonák, paradicsommal is felséges eledelnek bizonyulnak. Sőt kiderült, hogy mennyire finom a csurgatott tojásleves. 

Visszatérve a kelt pitére, egyszer ráakadtam erre a receptre, ami látványban teljesen olyan volt, mint a gyerekkori pite. Amikor megkóstoltam meglett az íz is, amit gyerekkorom óta kerestem.

Hozzávalók:

6 dl tej

5 dkg élesztő

4 tojás

9 dkg zsír 

(lehetőleg baromfi, de lehet sertészsír is, DE NEM  PRÉSELT!!!!)

12 dkg kristálycukor

70 dkg liszt

nagy csipet só

Tetejére:

50 dkg túró

5 dkg mazsola

15 dkg porcukor

2 tojás

fél üveg magozott meggybefőtt

A langyos tejbe elkeverjük a cukrot, és belemorzsoljuk az élesztőt, és langyos helyen felfuttatjuk.

A tojásokat felverjük, hozzákeverjük a lágy zsírt, és a megkelt élesztőhöz keverjük. A lisztet összekeverjük a sóval és kis adagokban, fakanállal összekeverjük. Nokedli állagú lesz a tésztánk, amelyet teljesen símára, hólyagosra kell kidolgozni.

Langyos helyen háromszorosára kelesztjük.

Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket. A meggyet leszűrjük. A túróba beleszórjuk a porcukrot, a megmosott mazsolát és a tojásokat.

A megkelt tésztát egy kb. 30x38 cm-es, kizsírozott tepsibe öntjük, elegyengetjük, és a tetejére kanál segítségével halmokat teszünk a túróból, majd megszórjuk a meggyel.

A tepsiben még kelesztjük (kb. 30 percig), majd 180 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Amikor kihűt, kockára vágjuk és megszórjuk porcukorral.

Jó étvágyat kívánok!

 

 

Mézes puszedli

Az adventi készülődést már hétvégén elkezdtem. Felraktam a fényfüggönyt, feldíszítettem a lépcső korlátját, előkerültek a mécsesek, angyalkák, a karácsonyi csecse-becsék, és természetesen az adventi koszorú. Aztán tegnap este eldöntöttem, hogy elkezdem a karácsonyi sütögetést. Az elszántságom azonban nem volt annyira erős, hogy azonnal neki lássak a sütésnek, így a választásom a mézes puszedlira esett, mert annak egy éjszakát pihennie kell - velem együtt -, hogy reggel frissen, pihenten kezdődjön a sütés. 

Még bő három hét van karácsonyig, erre a tényre Anyukám nyomatékosan felhívta a figyelmemet. Véleménye szerint kicsit korai még a karácsonyi sütik készítése. Én azonban nem így gondolom. Tudom, hogy karácsonyig híre, pora sem marad a mostanában sütött sütiknek.  Aztán, ha elfogynak az ínycsiklandó finomságok, majd készítek újabbakat..... hiszen olyan jó, amikor a fahéj, a szegfűszeg, a vanília, a csoki édes illata átjárja az egész lakást. Az, hogy nincs korán a karácsonyi sütés elkezdésének, ékes bizonyítéka a mézeskalács, mert annak kell néhány nap, hogy finom puha legyen. De a mostani receptem nem mézeskalács, hanem puszedli, ami azonnal puha, és az is marad az utolsó mozsáig. Ha elfogynak a puszedlik, majd a karácsony előtti finisben sütök egy újabb adagot, hogy jusson a karácsonyi asztalra is ebből a puha, fűszeres sütiből. 

Hozzávalók:

1 kg liszt

40 dkg porcukor

1 csomag szalalkálé

2 dkg fahéj

12-14 szegfűszeg őrölve

1 egész tojás

3 tojássárgája 

8 kanál méz

3 dl tej

Habhoz:

3 tojásfehérje

40 dkg porcukor

A lisztet összekeverjük a porcukorral, a fahéjjal, az őrölt szegfűszeggel, a szalalkálival, majd hozzáütjük az egész tojást és a tojások sárgáját, beletesszük a mézet és a tejet és összegyúrjuk. Kicsit ragacsos a tészta, de ilyennek kell lennie, ha mégis nagyon lágynak tűnik, tegyünk hozzá kevés lisztet. Egy éjszakán át pihentetjük. Másnap kisujjnyi vastagra nyújtjuk és kicsi pogácsa szaggatóval  kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe egymástól 3-4 cm távolságra rakjuk, mert sütés közben megnőnek. 180 fokra előmelegített sütőben világosra sütjük. Még forrón belemártjuk a tojáshabba, amelyhez a tojások fehérjét kemény habbá verjük a porcukorral. 

Fontos, hogy a puszedlik forrók legyenek, mert így fog a tojáshab megszilárdulni.

A puszedlik kiszúrásához 3,5 cm-es pogácsaszaggatót használtam.

Jó karácsonyi készülődést kívánok!

 

 

Kelbimbós pecsenye

Egy eléggé megosztó ételt mutatok Nektek. Vagyis az étel nem, inkább az egyik összetevője, a kelbimbó az,  amitől egyesek elborzadnak. Elég, ha csak megemlítik nekik és máris fintorognak. De ez szerintem, csak azért van, mert még nem kóstoltak igazán finoman elkészített kelbimbót. A sós vízben megfőzött, petrezselyem zöldjével megszórt, ízesítés nélküli kelbimbóért én sem rajongok, ha azonban valami finom szósszal vagy szafttal készítjük, esetleg megsütjük vagy kirántjuk, remek étel lesz belőle. Kellemesen ízesítve, nagyon finom tud lenni ez az őszi zöldség. Jelen esetben, hogy a húsfalókat is rábírjuk a zöldség evésre, a kelbimbót most csempésszük be a zamatos szaftba egy szelet hús és némi köret mellé. 

Hozzávalók:

8 szelet karaj 

kevés liszt

zsír

2 közepes fej lilahagyma

5 dkg kolozsvári szalonna

5 dkg füstölt szalonna

10-12 kelbimbó

2 gerezd fokhagyma

só

bors

csipetnyi piros paprika

A húst enyhén megklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, és kicsit félre tesszük, hogy átjárják az ízek. Kevés zsírt forrósítunk egy serpenyőben, és a lisztbe mártott hús mind két oldalát 1-2 perc alatt megsütjük. A kelbimbót megpároljuk, vagy enyhén sós vízben megfőzzük. A szalonnát megpirítjuk és kiszedjük egy tányérra. A hús sütéséből visszamaradt zsírban megdinszteljük a vékony szeletekre vágott lilahagymát. Hozzátesszük a zúzott fokhagymát, az előzőleg megpirított szalonnát és felöntjük kevés vízzel. A raguba visszatesszük a húsokat és puhára pároljuk. Amikor készen van, ismét kiszedjük a húst. Beletesszük a negyedekbe vágott kelbimbót, megszórjuk egy csipetnyi piros paprikával, egyet forralunk rajta,  és beletesszük a kész húsokat. 

Sült krumplival tálaltam, de úgy gondolom a rizs vagy petrezselymes krumpli is nagyon jól illik hozzá!

Jó étvágyat kívánok!

Túrós pogácsa

Mit tehet az ember a túróval, ha túrós tésztát tervez, de a család leszavazza? Süt valami túrós süteményt. Valami finom habos, krémes, vagy inkább valami omlós sós süteményt. Már többször említettem, hogy én inkább a sós sütemények, és főleg a pogácsák nagy rajongója vagyok, így, a saját kedvemre túrós pogácsa készült a túróból. Ha megkérdeztem volna a család többi tagját is, gondolom, ők valami édességre szavaztak volna, de vagyok annyira önző - persze csak ilyen tekintetben - nem csináltam közvélemény kutatást. Mivel nagyon finom lett, a családom sem bánta, hogy ez lett a túró sorsa. 

Hozzávalók:

35 dkg tejföl

70 dkg liszt

5 dkg élesztő

25 dkg túró

2 csapott evőkanál só (ízlés szerint)

30 dkg margarin

 Tetejére:

1 felvert tojás

10 dkg reszelt sajt

A tejföl felét meglangyosítjuk, elmorzsoljuk benne az élesztőt és felfuttatjuk. A lisztet összekeverjük a sóval, és elmorzsoljuk benne a margarint és a túrót. Hozzáöntjük a maradék tejfölt, és a felfuttatott élesztőt, majd alaposan összegyúrjuk. Langyos helyen 30 percig kelesztjük, ekkor kinyújtjuk és meghajtogatjuk. Ezután még kb. 20 percig pihentetjük. 2 cm vastagra nyújtjuk, és 4-5 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsák tetejét megkenjük felvert tojással, és mindegyikre teszünk 1-1 csipet reszelt sajtot. 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük a pogácsákat. 

A túró miatt sokáig puha marad a tésztája. (.....Állítólag, mert nálunk ezt még nem tudtam kitapasztalni.)

Jó étvágyat kívánok!

Sütőtök krémleves

 Beköszöntött az igazi hűvös ősz, és valljuk be, ilyenkor jobban kívánjuk a meleg ételeket. Én különösen a levesekkel vagyok így. Egy jó meleg leves nekem, már maga a boldogság. A mi családunkban a sütőtökös ételeknek nincs nagy hagyománya. Van egy almás-sütőtökös muffin, amit ebből a zöldségből szoktam készíteni, és ezzel be is fejeződött nálam a sütőtök karrierje. Vagyis nem egészen, mert a sült tököt, csak úgy magában nagyon szeretjük, de más ételt eddig nem készítettem belőle. Már jó ideje kacérkodtam a sütőtök krémlevessel, mert egy egri kiruccanás alkalmával ott azt ettem és nagyon ízlett. Aztán a közelmúltban az étterem-hét alkalmából, egy nagyon patinás helyen ebédeltünk, és ott a férjem evet sütőtök krémlevest, és nagyon ízlett neki. Így aztán úgy gondoltam itt az ideje, hogy  elkészítsem. Jó sok receptet megnéztem és ezekből rakosgattam össze a saját változatomat. És mondhatom, igen jól sikerült. Az egész család jó ízűen kanalazta a finom, sűrű levest.

Hozzávalók:

kb. 1kg-os sütőtök

étolaj

2 evőkanál méz

1 kisebb hagyma

fél mokkáskanál gyömbér

fél mokkáskanál fehérbors

só

1 narancs leve

1 dl tejszín

pirított tökmag

A tököt alaposan megmossuk, és feldaraboljuk. 200 fokos sütőben kb. 45-50 perc alatt puhára sütjük, majd amikor  meghűlt,  kikaparjuk a belsejét.

A hagymát nagyon apróra vágjuk, és kevés zsiradékon üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a mézet, néhány percig forraljuk, majd hozzákeverjük a tököt. Ízesítjük sóval, borssal és gyömbérrel. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és összefőzzük. Turmixszoljuk a pürét, ízesítjük a narancs levével, és felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Forralunk rajta egyet, belekeverjük a tejszínt, és ha szükséges utána ízesítünk.

Szél Tamás videójában láttam, hogy a kikapart tökmagokat és a sült tökhéjat összefőzte, és ezzel a lével öntötte fel a levest. Kipóbáltam és tényleg nagyon finom aromát ad a levesnek.

A kész levest pirított tökmaggal és tökmagolajjal kínáljuk. A férjem sajtos pirítóst is evett hozzá, szerinte így az igazi.

Akár maggal, akár olajjal, vagy pirítóssal, mindenhogy jó étvágyat kívánok hozzá!

Lottó szelet

A múltkori bejegyzésemhez, a Luxus rácsoshoz hasonlóan, ez is egy igen régi recept, ami szintén nagymamámtól származik.  Régóta benne van az én sütis könyvembe is, de eddig soha nem sütöttem meg. Nagy mulasztás ez részemről, mert nagyon finom és mutatós süteménytől fosztottam meg magunkat. Az omlós lapok között jó sok lekvár van, ettől finom szaftos lesz a süti. Ezt az egyszerű sütit, a tetején ropogósra pirult diós hab teszi fenségessé.

Ezután biztos, hogy sokszor el fogom készíteni, mert annyira finom, hogy pillanatok alatt lefogyott. Pedig egy tepsi almás pite is készült vele egy időben. És nálunk, főleg unokáim nagy kedvence az almás pite. Az a tény, hogy ez a süti megelőzte a pitét, ékes bizonyíték arra, hogy valóban nagyon finom, hiszem dédi almás pitéjével nehéz szembeszállni, de ennek a sütinek sikerült.

A múltkori bejegyzésemhez, a Luxus rácsoshoz hasonlóan, ez is egy igen régi recept, ami szintén nagymamámtól származik.  Régóta benne van az én sütis könyvembe is, de eddig soha nem sütöttem meg. Nagy mulasztás ez részemről, mert nagyon finom és mutatós süteménytől fosztottam meg magunkat. Az omlós lapok között jó sok lekvár van, ettől finom szaftos lesz a süti. Ezt az egyszerű sütit, a tetején ropogósra pirult diós hab teszi fenségessé.

Hozzávalók:

Tésztához:

35 dkg liszt

10 dkg porcukor

15 dkg zsír

3 tojássárgája

fél citrom leve és héja

1 csomag sütőpor

2 evőkanál kakaópor

csipet só

Habhoz:

3 tojásfehérje

15 dkg porcukor

15 dkg dió

Lapok közé:

6-7 evőkanál lekvár

A lisztet összekeverjük a sütőporral, a sóval, és a porcukorral, majd elmorzsoljuk benne a zsírt, hozzáadjuk a citrom reszelt héját, a levét, majd a 3 tojássárgáját. Rugalmas tésztát gyúrunk belőle, és két részre osztjuk. Az egyik feléhez hozzágyúrjuk a kakaóport. A sárga tésztát akkorára nyújtjuk, hogy  kibéleljünk vele egy kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tészta tetejét jó vastagon megkenjük lekvárral és befedjük a kakaós tésztával. Ennek a tetejét is megkenjük lekvárral és rákenjük a habot, amelyhez keményre verjük a tojásfehérjét, hozzákeverjük a porcukrot, majd a darált diót.

A sütőt kb. 170 fokra előmelegítjük és megsütjük a tésztát.

Tepsiben hagyjuk kihűlni, és amikor teljesen hideg, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Luxus rácsos

Elég régen sütöttem ezt a sütit. Jobban mondva mostanában nem csak ezt, hanem mást is alig sütöttem. A kertünk annyi gyümölcsöt adott, hogy az szinte teljesen kielégítette az édességek iránti igényünket. Azt hiszem nem is volt csoda, hogy a süteményeket nem nagyon kívántuk. Persze készültet sütik, de azok már mind szerepelnek a Blogon, így ezek már nem szolgáltak volna Nektek újdonságként. De lassan elfogynak a friss, kerti gyümölcsök, és én is egyre több időt töltök a konyhában, több időm és nagyobb kedvem van a sütögetéshez. 

Most a nagy családi közös ebédhez sütöttem ezt az "őszies sütit". Hogy miért őszies?....... azért mert olyan hozzávalók vannak benne, amelyek már az őszt idézik..... alma, dió, lekvár.

 

A recept nagymamámtól maradt rám, és mint minden ilyen recept garancia arra, hogy finom süti lesz a végeredmény. Sütés közben azon töprengtem, hogy vajon miért Luxus rácsos a neve, amikor semmi "luxus" hozzávaló nincs benne. Azt hiszem rájöttem a titokra. Ez a recept az 1950-es években került bele Mama receptes füzetébe. Úgy vélem ezekben az években a dió, az alma, és a lekvár egy süteménybe történő felhasználása az átlagos családoknál már luxusnak számított. Aztán lehet, hogy egyáltalán nem ez a magyarázat, csak én gondolom túl a dolgot, és ez valóban csak egy egyszerű sütemény, nem egy nehéz idők ínyencsége.  Bármi legyen is a név eredete, én hálás vagyok drága Mamámnak, hogy örökül hagyta nekem ezt a receptet, mert egy csodás sütemény receptjével vagyok gazdagabb. Remélem Nektek is tetszeni fog, ez az egyszerűségében nagyszerű sütemény.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

10 dkg dió

17 dkg margarin

10 dkg porcukor

1 csomag sütőpor

2 tojás

4-5 alma

5-6 evőkanál lekvár

A lisztet összekeverjük a dióval, a porcukorral és a sütőporra, és elmorzsoljuk benne a margarint. Legutoljára beleütjük a tojásokat és tésztát gyúrunk belőle. A tészta 2/3 részét kinyújtjuk és kibélelünk vele egy alaposan kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tésztát jó vastagon megkenjük lekvárral.  Az almákat meghámozzuk, vékony cikkekre vágjuk és kirakjuk velük a lekváros tészta tetejét. A maradék tésztát kinyújtjuk a sütemény ujjnyi vastagra nyújtjuk, ujjnyi széles csíkokat vágunk beőle és berácsozzuk vele a sütemény tejét. A sütőt 170 fokosra melegítjük és megütjük benne a sütit.

A tepsiben hűtjük ki, és amikor teljesen kihűlt kockára vágjuk.

Bármilyen lekvárral készíthetjük a sütit. Én most meggy lekvárt használtam, de maradék lekvárok keverékével is készíthetjük. Így a hűtőben várakozó, felbontott lekvárok a legjobb módon menekülnek meg az enyészettől. 

Jó étvágyat kívánok!