Kelbimbós pecsenye

Egy eléggé megosztó ételt mutatok Nektek. Vagyis az étel nem, inkább az egyik összetevője, a kelbimbó az,  amitől egyesek elborzadnak. Elég, ha csak megemlítik nekik és máris fintorognak. De ez szerintem, csak azért van, mert még nem kóstoltak igazán finoman elkészített kelbimbót. A sós vízben megfőzött, petrezselyem zöldjével megszórt, ízesítés nélküli kelbimbóért én sem rajongok, ha azonban valami finom szósszal vagy szafttal készítjük, esetleg megsütjük vagy kirántjuk, remek étel lesz belőle. Kellemesen ízesítve, nagyon finom tud lenni ez az őszi zöldség. Jelen esetben, hogy a húsfalókat is rábírjuk a zöldség evésre, a kelbimbót most csempésszük be a zamatos szaftba egy szelet hús és némi köret mellé. 

Hozzávalók:

8 szelet karaj 

kevés liszt

zsír

2 közepes fej lilahagyma

5 dkg kolozsvári szalonna

5 dkg füstölt szalonna

10-12 kelbimbó

2 gerezd fokhagyma

só

bors

csipetnyi piros paprika

A húst enyhén megklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, és kicsit félre tesszük, hogy átjárják az ízek. Kevés zsírt forrósítunk egy serpenyőben, és a lisztbe mártott hús mind két oldalát 1-2 perc alatt megsütjük. A kelbimbót megpároljuk, vagy enyhén sós vízben megfőzzük. A szalonnát megpirítjuk és kiszedjük egy tányérra. A hús sütéséből visszamaradt zsírban megdinszteljük a vékony szeletekre vágott lilahagymát. Hozzátesszük a zúzott fokhagymát, az előzőleg megpirított szalonnát és felöntjük kevés vízzel. A raguba visszatesszük a húsokat és puhára pároljuk. Amikor készen van, ismét kiszedjük a húst. Beletesszük a negyedekbe vágott kelbimbót, megszórjuk egy csipetnyi piros paprikával, egyet forralunk rajta,  és beletesszük a kész húsokat. 

Sült krumplival tálaltam, de úgy gondolom a rizs vagy petrezselymes krumpli is nagyon jól illik hozzá!

Jó étvágyat kívánok!

Túrós pogácsa

Mit tehet az ember a túróval, ha túrós tésztát tervez, de a család leszavazza? Süt valami túrós süteményt. Valami finom habos, krémes, vagy inkább valami omlós sós süteményt. Már többször említettem, hogy én inkább a sós sütemények, és főleg a pogácsák nagy rajongója vagyok, így, a saját kedvemre túrós pogácsa készült a túróból. Ha megkérdeztem volna a család többi tagját is, gondolom, ők valami édességre szavaztak volna, de vagyok annyira önző - persze csak ilyen tekintetben - nem csináltam közvélemény kutatást. Mivel nagyon finom lett, a családom sem bánta, hogy ez lett a túró sorsa. 

Hozzávalók:

35 dkg tejföl

70 dkg liszt

5 dkg élesztő

25 dkg túró

2 csapott evőkanál só (ízlés szerint)

30 dkg margarin

 Tetejére:

1 felvert tojás

10 dkg reszelt sajt

A tejföl felét meglangyosítjuk, elmorzsoljuk benne az élesztőt és felfuttatjuk. A lisztet összekeverjük a sóval, és elmorzsoljuk benne a margarint és a túrót. Hozzáöntjük a maradék tejfölt, és a felfuttatott élesztőt, majd alaposan összegyúrjuk. Langyos helyen 30 percig kelesztjük, ekkor kinyújtjuk és meghajtogatjuk. Ezután még kb. 20 percig pihentetjük. 2 cm vastagra nyújtjuk, és 4-5 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. A pogácsák tetejét megkenjük felvert tojással, és mindegyikre teszünk 1-1 csipet reszelt sajtot. 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük a pogácsákat. 

A túró miatt sokáig puha marad a tésztája. (.....Állítólag, mert nálunk ezt még nem tudtam kitapasztalni.)

Jó étvágyat kívánok!

Sütőtök krémleves

 Beköszöntött az igazi hűvös ősz, és valljuk be, ilyenkor jobban kívánjuk a meleg ételeket. Én különösen a levesekkel vagyok így. Egy jó meleg leves nekem, már maga a boldogság. A mi családunkban a sütőtökös ételeknek nincs nagy hagyománya. Van egy almás-sütőtökös muffin, amit ebből a zöldségből szoktam készíteni, és ezzel be is fejeződött nálam a sütőtök karrierje. Vagyis nem egészen, mert a sült tököt, csak úgy magában nagyon szeretjük, de más ételt eddig nem készítettem belőle. Már jó ideje kacérkodtam a sütőtök krémlevessel, mert egy egri kiruccanás alkalmával ott azt ettem és nagyon ízlett. Aztán a közelmúltban az étterem-hét alkalmából, egy nagyon patinás helyen ebédeltünk, és ott a férjem evet sütőtök krémlevest, és nagyon ízlett neki. Így aztán úgy gondoltam itt az ideje, hogy  elkészítsem. Jó sok receptet megnéztem és ezekből rakosgattam össze a saját változatomat. És mondhatom, igen jól sikerült. Az egész család jó ízűen kanalazta a finom, sűrű levest.

Hozzávalók:

kb. 1kg-os sütőtök

étolaj

2 evőkanál méz

1 kisebb hagyma

fél mokkáskanál gyömbér

fél mokkáskanál fehérbors

só

1 narancs leve

1 dl tejszín

pirított tökmag

A tököt alaposan megmossuk, és feldaraboljuk. 200 fokos sütőben kb. 45-50 perc alatt puhára sütjük, majd amikor  meghűlt,  kikaparjuk a belsejét.

A hagymát nagyon apróra vágjuk, és kevés zsiradékon üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a mézet, néhány percig forraljuk, majd hozzákeverjük a tököt. Ízesítjük sóval, borssal és gyömbérrel. Felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és összefőzzük. Turmixszoljuk a pürét, ízesítjük a narancs levével, és felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Forralunk rajta egyet, belekeverjük a tejszínt, és ha szükséges utána ízesítünk.

Szél Tamás videójában láttam, hogy a kikapart tökmagokat és a sült tökhéjat összefőzte, és ezzel a lével öntötte fel a levest. Kipóbáltam és tényleg nagyon finom aromát ad a levesnek.

A kész levest pirított tökmaggal és tökmagolajjal kínáljuk. A férjem sajtos pirítóst is evett hozzá, szerinte így az igazi.

Akár maggal, akár olajjal, vagy pirítóssal, mindenhogy jó étvágyat kívánok hozzá!

Lottó szelet

A múltkori bejegyzésemhez, a Luxus rácsoshoz hasonlóan, ez is egy igen régi recept, ami szintén nagymamámtól származik.  Régóta benne van az én sütis könyvembe is, de eddig soha nem sütöttem meg. Nagy mulasztás ez részemről, mert nagyon finom és mutatós süteménytől fosztottam meg magunkat. Az omlós lapok között jó sok lekvár van, ettől finom szaftos lesz a süti. Ezt az egyszerű sütit, a tetején ropogósra pirult diós hab teszi fenségessé.

Ezután biztos, hogy sokszor el fogom készíteni, mert annyira finom, hogy pillanatok alatt lefogyott. Pedig egy tepsi almás pite is készült vele egy időben. És nálunk, főleg unokáim nagy kedvence az almás pite. Az a tény, hogy ez a süti megelőzte a pitét, ékes bizonyíték arra, hogy valóban nagyon finom, hiszem dédi almás pitéjével nehéz szembeszállni, de ennek a sütinek sikerült.

A múltkori bejegyzésemhez, a Luxus rácsoshoz hasonlóan, ez is egy igen régi recept, ami szintén nagymamámtól származik.  Régóta benne van az én sütis könyvembe is, de eddig soha nem sütöttem meg. Nagy mulasztás ez részemről, mert nagyon finom és mutatós süteménytől fosztottam meg magunkat. Az omlós lapok között jó sok lekvár van, ettől finom szaftos lesz a süti. Ezt az egyszerű sütit, a tetején ropogósra pirult diós hab teszi fenségessé.

Hozzávalók:

Tésztához:

35 dkg liszt

10 dkg porcukor

15 dkg zsír

3 tojássárgája

fél citrom leve és héja

1 csomag sütőpor

2 evőkanál kakaópor

csipet só

Habhoz:

3 tojásfehérje

15 dkg porcukor

15 dkg dió

Lapok közé:

6-7 evőkanál lekvár

A lisztet összekeverjük a sütőporral, a sóval, és a porcukorral, majd elmorzsoljuk benne a zsírt, hozzáadjuk a citrom reszelt héját, a levét, majd a 3 tojássárgáját. Rugalmas tésztát gyúrunk belőle, és két részre osztjuk. Az egyik feléhez hozzágyúrjuk a kakaóport. A sárga tésztát akkorára nyújtjuk, hogy  kibéleljünk vele egy kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tészta tetejét jó vastagon megkenjük lekvárral és befedjük a kakaós tésztával. Ennek a tetejét is megkenjük lekvárral és rákenjük a habot, amelyhez keményre verjük a tojásfehérjét, hozzákeverjük a porcukrot, majd a darált diót.

A sütőt kb. 170 fokra előmelegítjük és megsütjük a tésztát.

Tepsiben hagyjuk kihűlni, és amikor teljesen hideg, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Luxus rácsos

Elég régen sütöttem ezt a sütit. Jobban mondva mostanában nem csak ezt, hanem mást is alig sütöttem. A kertünk annyi gyümölcsöt adott, hogy az szinte teljesen kielégítette az édességek iránti igényünket. Azt hiszem nem is volt csoda, hogy a süteményeket nem nagyon kívántuk. Persze készültet sütik, de azok már mind szerepelnek a Blogon, így ezek már nem szolgáltak volna Nektek újdonságként. De lassan elfogynak a friss, kerti gyümölcsök, és én is egyre több időt töltök a konyhában, több időm és nagyobb kedvem van a sütögetéshez. 

Most a nagy családi közös ebédhez sütöttem ezt az "őszies sütit". Hogy miért őszies?....... azért mert olyan hozzávalók vannak benne, amelyek már az őszt idézik..... alma, dió, lekvár.

 

A recept nagymamámtól maradt rám, és mint minden ilyen recept garancia arra, hogy finom süti lesz a végeredmény. Sütés közben azon töprengtem, hogy vajon miért Luxus rácsos a neve, amikor semmi "luxus" hozzávaló nincs benne. Azt hiszem rájöttem a titokra. Ez a recept az 1950-es években került bele Mama receptes füzetébe. Úgy vélem ezekben az években a dió, az alma, és a lekvár egy süteménybe történő felhasználása az átlagos családoknál már luxusnak számított. Aztán lehet, hogy egyáltalán nem ez a magyarázat, csak én gondolom túl a dolgot, és ez valóban csak egy egyszerű sütemény, nem egy nehéz idők ínyencsége.  Bármi legyen is a név eredete, én hálás vagyok drága Mamámnak, hogy örökül hagyta nekem ezt a receptet, mert egy csodás sütemény receptjével vagyok gazdagabb. Remélem Nektek is tetszeni fog, ez az egyszerűségében nagyszerű sütemény.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

10 dkg dió

17 dkg margarin

10 dkg porcukor

1 csomag sütőpor

2 tojás

4-5 alma

5-6 evőkanál lekvár

A lisztet összekeverjük a dióval, a porcukorral és a sütőporra, és elmorzsoljuk benne a margarint. Legutoljára beleütjük a tojásokat és tésztát gyúrunk belőle. A tészta 2/3 részét kinyújtjuk és kibélelünk vele egy alaposan kizsírozott 22x33 cm-es tepsit. A tésztát jó vastagon megkenjük lekvárral.  Az almákat meghámozzuk, vékony cikkekre vágjuk és kirakjuk velük a lekváros tészta tetejét. A maradék tésztát kinyújtjuk a sütemény ujjnyi vastagra nyújtjuk, ujjnyi széles csíkokat vágunk beőle és berácsozzuk vele a sütemény tejét. A sütőt 170 fokosra melegítjük és megütjük benne a sütit.

A tepsiben hűtjük ki, és amikor teljesen kihűlt kockára vágjuk.

Bármilyen lekvárral készíthetjük a sütit. Én most meggy lekvárt használtam, de maradék lekvárok keverékével is készíthetjük. Így a hűtőben várakozó, felbontott lekvárok a legjobb módon menekülnek meg az enyészettől. 

Jó étvágyat kívánok!