Vaníliás karika

Ti emlékeztek még az 1 kg-os, nagy dobozos Vaníliás karikára? Ha igen, akkor ez, azt jelenti, hogy ti is a múlt század második felének gyermekei vagytok, és azt, hogy mi még ettünk finom "gyári" kekszeket. Nagyon ritkán vásároltam süteményt, kekszet, mert inkább mindig megsütöttem. A vaníliás karika volt a kivétel, mert az annyira finom volt, hogy inkább megvásároltam. Soha nem tudtam neki ellenállni. Omlós volt a tésztája, szinte szétomlott az ember szájában, a csoki, tényleg csoki volt az alján, és nem csak a neve volt vaníliás, hanem az illata is. Meglehet, hogy csak az elmúlt egy - két, vagy akár három évtized szépíti meg az emléket, de néhány éve hiába keresem,  már nem találom a régi ízt. Mostanában nem is vásároltam ilyesmit. A közelmúltban találtam ezt a vaníliás karika receptet, de bevallom nem is gondoltam, hogy ez lesz az az íz, amit olyan régen keresek. 

Valami édességre vágytam, és a vaníliás karikára esett a választásom, mert a leírás alapján egyszerűnek, és gyorsnak tűnt az elkészítése. Már sütés közben éreztem a finom, édes, vanília illatot - de azt más vaníliás süti sütése közben is lehet érezni. Amikor  kihűlt és beleharaptam, tudtam, hogy ez az íz az, amit évek óta vártam. Igaz a csoki még hiányzott róla, így nem volt teljes az élmény, de már ez is sok jóval kecsegtetett. Csokiba mártva, és egy éjszakát pihentetve, pedig ugyan azt az íz élményt jelentette, mit  a régi keksz.

Hozzávalók: 

Tésztához:

40 dkg liszt

30 dkg margarin

15 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

csipet só

fél csomag sütőpor

2 tojássárgája

Mázhoz:

10 dkg étcsoki

1 evőkanál étolaj

A lisztet összekeverjük a porcukorral, a sütőporral, a csipetnyi sóval és elmorzsoljuk benne a margarint. Amikor kezd összeállni, beletesszük a tojássárgáját, és összegyúrjuk. Hűvös helyen legalább 30 percen át pihentetjük.

A tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk, gyűrűformákat szúrunk ki,  és sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük, majd 170 fokra előmelegített sütőben világosra sütjük. A csokihoz öntjük az olajat, és gőz fölött felolvasztjuk. Amikor kihűltek a karikák, a talpukat az olvasztott csokiba mártjuk, rácsra tesszük és megszárítjuk.

Jó étvágyat kívánok!

Diós vagy kókuszos kifli (lyukas közepű kifli)

Gyerekkorom kedvenc sütije volt a "lyukas közepű kifli", becsületes nevén Diós vagy kókuszos kifli.

Az édes, porhanyós kiflikből képes voltam tetemes mennységet bekebelezni. Most is ugyanezt tenném, de már próbálok uralkodni a falánkságomon, ami ennél a sütinél elég nehéz.  A recept egy szomszéd nénitől származik, aki, mester fokon készítette ezt a sütit. Én is többször megsütöttem, a családom nagy örömére. Az elkészítéséhez  feltétlenül szükséges néhány kifli forma, amelyekben megformázzuk a sütiket, és néhány praktika, amelyeket a recept végén részletesen leírok.   

Hozzávalók: 

25 dkg porcukor

10 dkg liszt

15 dkg kókusz vagy dió

fél csomag sütőpor

12,5 dkg margarin

A liszthez hozzákeverjük a csipet sót, a porcukrot, és a kókuszreszeléket vagy darált diót, majd elmorzsoljuk benne a margarint. A tészta nem áll teljesen össze, inkább morzsalékos lesz. A morzsatésztát lazán belenyomkodjuk a kifliformákba és 170 fokra előmelegített sütőben, néhány perc alatt megsütjük. Világosra kell sütni. Ha kivettük a sütőből néhány percig a formákban hűtjük, csak azután szedjük ki.

Ha csinosítani szeretnénk, akkor csorgassunk rá olvasztott étcsokiból vékony csíkokat.

Néhány jó tanács, ami fontos a sikerhez:

- a receptben nem elírás a 25 dkg porcukor, és 10 dkg liszt, 

- a tészta nem áll össze teljesen, de nem kell hozzá semmi "kötő anyag" (tojás, több margarin, tej, tejföl),

- a formákat nem kell zsiradékkal kikenni,

- a tésztát  csak lazán kell belenyomkodni a  formákba, nem kell tömöríteni,

- a kész sütiket néhány percig pihentetni kell, forrón nem jön ki a formákból.

Jó sütést, és jó étvágyat kívánok!

Omlós dióshabos kifli

Tavaly, év végén, elhatároztam, hogy felelevenítem a számomra kissé feledésbe merült recepteket. Néhányat már elkészítettem, és a blogon megmutattam nektek is. Most az omlós dióhabos kiflire került sor. Évek óta nem készítettem ezt a sütit, pedig nagyon finom. A tésztája lehelet vékony, a töltelék légiesen könnyű. Nem túlzok, amikor azt mondom, szétomlik az ember szájában. Az elkészítése kicsi türelmet igényel, mert a kiflik tésztáját egyenként kell vékonyra nyújtani, ami jelen esetben 60-65 db tészta lapocskát jelent. De a  végeredmény annyira finom, hogy  megéri a ráfordított időt, és a fáradozást.

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg liszt

17 dkg zsír

4 tojássárgája

20 dkg tejföl

1 teáskanál porcukor

csipet só

Kenéshez:

kevés olvasztott zsír

Töltelék:

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg dió

A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a csipet sót, a porcukrot, és lemorzsoljuk benne a zsírt. Hozzátesszük a tejfölt és a tojások sárgáját és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. A kész tésztát 4 részre osztjuk. Az első tészta gombócot vékonyra nyújtjuk, és lekenjük olvasztott zsírral, majd feltekerjük, úgy, mint a bejglit. A további 3 tészta részel is ugyan így járunk el. A feltekert tésztákat legalább 1 órán keresztül hűtőszekrénybe tesszük.

Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölteléket, amelyhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük, több részletben hozzákeverjük a porcukrot, és a darált diót.

A pihentetés után, minden rudat kb. 15 egyenlő részre vágjuk, és mindegyikből vékony lapot nyújtunk. A tésztára 1-1 halom habot teszünk, feltekerjük, és kiflit formára hajtjuk. A kifliket sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben, kb. 20 perc alatt virágosra sütjük.

 Forrón porcukorba fogatjuk.

Jó étvágyat kívánok!