Köszöntő

Kedves Olvasóm!

Nagy szeretettel köszöntelek oldalamon. Már régen tervezem, hogy elkezdem a sütős - főzős blogot, de mindig volt valami, ami miatt nem tettem meg.....de most gyermekeim "segítségével"végre elkezdem.

A konyhai ténykedés nem fáradtság számomra, hanem igazi kikapcsolódás. Szívesen kísérletezek az új ízekkel, de a magyaros, házias ételek állnak a igazán közel a szívemhez.

Remélem tetszeni fognak a receptek, amelyek közül jó néhány igazi "családi kincs". Igyekszem minél több receptet közzétenni, hogy sokan találjatok kedvetekre süti-főzni valót.

Jó nézelődést kívánok!

Gizus :)

2019. június 27., csütörtök

Túrós - meggyes lepény

Mindig várom a meggyszezont, egyrészt mert az egyik kedvenc gyümölcsöm, másrészt, mert rengeteg finom ételt készíthetek belőle, Legnagyobb kedvencem a meggyleves, a sütik közül viszont nem tudok különbséget tenni, annyira szeretem az összeset. 
Nem csak enni, de készíteni is szeretem, ezért sok meggyes sütemény receptjét találjátok, itt a blogon, és most további finom sütivel bővítem a kínálatot. 
Ezzel a recepttel nem csak a meggy imádóknak szeretnék kedveskedni, hanem a túrós sütik kedvelőinek is. A múlt héten már terveztem a túrós lepény sütését, de akkor elmaradt. Most a túrós és a meggyes lepény házasításából túrós - meggyes lepény készült. Mennyiségre a túró dominál ebben sütiben, de a meggy karakteres ízével kellemes harmóniát alkotnak. Készítsétek el, és majd meglátjátok, mennyire feldobja túrót a meggy piros színe, és  üde íze. 
Nagyon szeretem ezt a süteményt készíteni, mert másnapra sem szárad ki, és a túró töltelék remekül harmonizál a meggyel.


Hozzávalók:
Tésztához: 
6 tojássárgája
20 dkg vaj
5 dkg élesztő
2 dl tejföl
1 evőkanál porcukor
45 dkg liszt
Töltelékhez:
75 dkg túró
20-25 dkg cukor (ízlés szerint)
1 citrom reszelt héja
6 tojásfehérje
1+1 evőkanál gríz
2 evőkanál tejföl
40 dkg magozott meggy


A tejfölt egy kicsit meglangyosítjuk, elkeverjük  a porcukorral és felfuttatjuk benne az élesztőt.
A tojások sárgáját a puha vajjal habosra keverjük, bele tesszük a lisztet, majd hozzáöntjük a felfuttatott élesztőt, és lágy tésztát készítünk belőle.


A tésztát két részre osztjuk. Egy tepsit kikenünk zsírral és beletesszük az egyik, tepsi nagyságúra nyújtott tésztát. A lapot megszórjuk 1 evőkanál grízzel, és ráhalmozzuk a tölteléket, amelyhez az áttört túrót összekeverjük a cukorral, a tejföllel, a citromhéjjal, és maradék 1 evőkanál grízzel. A tojásfehérjéből kemény habot verünk és óvatosan a túróhoz forgatjuk. A túrótölteléken egyenletesen elosztjuk a meggyet, majd befedjük a második tésztalappal.
A süteményt 50-60 percig pihentetjük. Mielőtt betennénk a sütőbe megszurkáljuk a sütemény tetejét, hogy a sütés során keletkező gőz ne feszítse szét a tésztát. 
170 fokra előmelegített sütőben szép aranysárgára sütjük.


A tepsiben hagyjuk kihűlni, majd tetszőleges szeletekre vágjuk, és ízlés szerint porcukorral megszórva tálaljuk.


Jó étvágyat kívánok hozzá! 

2019. június 24., hétfő

Citromos álomsüti

Egyik kedves ismerősömmel arról beszélgettünk, hogy ebben a hőségben milyen praktikákkal próbáljuk meg áthidalni, hogy  órákig álldogáljunk a forró konyhában. Már én is bevetettem minden létező megoldást, a kora reggeli vagy késő esti főzést, a ventilátort, ripsz-ropsz ételeket, de az igazi megoldást még nem találtam meg. Persze vannak  napok, amikor valami gyorsan elkészülő étel kerül az asztalra, de mint már korábban is mondtam igazi konyha-bolond vagyok, és  egy finom étel vagy süti elkészítése érdekében fittyet hányok a melegre. Persze aztán panaszkodok, hogy mekkora a hőség, csak én vagyok ilyen őrült, hogy órákig a konyhában dunsztolódok. Ez azonban csak pillanatnyi önsajnálat, mert az alkotás öröme sokkal nagyobb bennem, mint a meleg elleni felháborodás.
De hétvégén tényleg egy olyan desszertet készítettem, amihez még csak a sütő közelébe sem kellett mennem. Inkább a hűtőszekrényé volt a főszerep.
Szóval, a múlt heti beszélgetésem során kedves ismerősöm említette az Citromos álomsütit. És akkor villant be, hogy ezt én is ismerem, és milyen régen csináltam. Ez tényleg igazi nyári desszert. Savanykás, hűsítő, könnyű, gyorsan elkészül. Minden olyasmi elmondható róla, ami az elkészítésére ösztökél. A hétvégi terv egyébként meggyes pite volt, - mert most nyakig vagyunk a meggy befőzésbe - ezt cseréltem le a citromos sütire. De nem bántam meg a cserét, és különben is majd a héten valami jó laktató leves mellé sütök egy jó nagy tepsi meggyes sütit...... úgyis jön megint a hőség...... 😄


Hozzávalók:
25 dkg babapiskóta
2 citrom leve
5 dl növényi habalap (Hulala) vagy tejszín
5 dl tejföl
ízlés szerint porcukor (5 evőkanál)


A tejfölbe belekeverjük a porcukrot és a citrom levét. A habot felverjük és összekeverjük a tejföllel. Megkóstoljuk, és ha úgy érezzük, tegyünk bele még cukrot. 
(Ha tejszínnel készítjük, akkor  2 csomag habfixálót és több cukrot kell beletenni. A növényi habok édesítettek, a tejszín viszont nem.)


Egy üvegtál, vagy tepsi alját rakjuk ki a babapiskóta felével és rákenjük a krém felét. Erre ismét egy sor piskóta, majd egy sor krém kerül, és már készen is van a fantasztikusan finom süti. Néhány órára tegyük hűtőszekrénybe, hogy a piskóta megpuhuljon, a krém pedig kellően besűrűsödjön.
A tetejét citromfű levélkékkel és citrom karikákkal díszítjük. (Még csinosabb, ha hagyunk egy kis krémet, és abból nyomunk rá, krémrózsákat.)


Jó étvágyat kívánok hozzá!


2019. június 23., vasárnap

Krumplis lángos

A múlt héten mondtam, hogy a régi krumpli maradékából lángost fogok sütni. Az eredeti terv az volt, hogy már a hét közepén el fogom készíteni, de végül csak tegnap került rá sor. Így legalább az egész család frissen ehette a finom lángost. Mindenki ízlése szerint ehette, simán vagy sajttal, tejföllel, fokhagymával.
A sütés már tegnap megvalósult, de a recept írásra meg csak ma jutott időm. 


A receptet anyukámtól származik, ő süti a legfinomabb lángost. Egyszer talán az enyém is lesz olyan jó, mint az övé. De ő nagyon profi ebben, hogy a nyomdokaiba lépjek, még nagyon sok lángost kell sütnöm. 


Hozzávalók:
50 dkg liszt
25 dkg főtt krumpli
1 dl tej
2 dkg élesztő
1 teáskanál  cukor
2 evőkanál só


A krumplit fél evőkanál sóval ízesített vízben megfőzzük, majd krumplinyomón átnyomjuk és teljesen kihűtjük. A langyos tejben elkeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt.
A lisztet összekeverjük a hideg krumplival, 1 evőkanál sóval  és a felfuttatott élesztővel. A tésztát alaposan kidagasztjuk és kb. 40 percig kelesztjük. Miután megkelt a tészta zsíros kézzel kis darabokat tépünk belőle és kis cipókká formázzuk. Liszttel meghintett konyharuhára tesszük a bucikat, és újabb 10-15 percig pihentetjük.
Egy edénybe olajat hevítünk, a tészta közepét egy kissé meghúzogatjuk, kialakítjuk a lángos formát, és meleg, de nem túl forró olajban mindkét oldalukat megsütjük.
Papírtörlőn lecsepegtetjük a lángosokat. Tejföllel, sajttal, fokhagymával kínáljuk.


Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!




2019. június 18., kedd

Babos - krumplis lecsó

Végre itt a lecsószezon, amit annyira vártam. Minden évben teszek el üveges lecsót, ami egész télen és tavasszal kielégíti a lecsó-imádatomat, de a friss zöldségekből készült lecsó azért egészen más. 
A lecsó minden fajtáját szeretem, a rizseset,  tojásosat,  tököset,  kolbászosat, tarhonyásat, krumplisat, és még sorolhatnám, de legjobban, a "sima" hagyma - paprika - paradicsom kombinációért rajongok. Jobban mondva eddig ez volt a kedvenc, és ezután is előkelő helyet fog elfoglalni, de most lett egy új kedvencem, a babos lecsó. Nem kell nagydologra gondolni, az alapja ennek is egy hagyományos lecsó, csak a legvégén vörösbab konzervvel felturbózzuk egy kicsit. Hogy fokozzam az élvezeteket, félfövéskor, vékonyra szeletelt újkrumplit is tettem  bele. Meg kell mondani ez sem rontotta el, sőt..... Apukám, aki az étkezésben nem rajong az újításokért - mert ő a hagyományok ember, és a lecsó az legyen  lecsó, maximum kolbász és rizs mehet bele -  még ő is elismerően nyilatkozott. Ha kérdezem bármi ételről, hogy ízlett e neki, és annyit mond:  "jó volt", akkor az annyit jelent: olyan, mint máskor, semmi extra, jól laktam vele, ennyi. De ha azt mondja, hogy "finom", és ráadásul még egy adagot kér belőle - ahogy jelen esetben is történt - na, az már nagy szó. Mert ez a finom, az ő szófukar nyelvéről lefordítva annyit jelent: kislányom ez valami pazar, csodás, ilyet máskor is csinálj.
Azt hiszem az ilyen elismerésekért érdemes a családnak főzni, a legegyszerűbb dolgokból csodát varázsolni az asztalra.   

Hozzávalók:
1 kg paprika
70 dkg paradicsom
2 doboz vörösbab konzerv
20-25 dkg újkrumpli
ízlés szerint só
3 mokkáskanál édes  pirospaprika
ízlés szerint csípős pirospaprika
2 nagyobb  hagyma
2 gerezd fokhagyma
3 evőkanál zsír
(Igen tudom, a jó lecsó arányai 1 rész hagyma, 2 rész paradicsom, 4 rész paprika, és nem kell bele fokhagyma. De a krumpli és a bab miatt kicsit több lére van szükségünk, ezért több a paradicsom. A fokhagyma pedig nagyon jól kiemeli a bab ízét.)


A hagymát félfőre vágjuk, és zsíron üvegesre dinszteljük, ekkor hozzáadjuk az apróra vágott fokhagymát. Ezzel csak egy pillanatig dinszteljük, majd rátesszük az apróra vágott paprikát. Amikor egy kicsit összeesik a paprika, beletesszük az összevágott paradicsomot. Amint a paradicsom is összeesett, beletesszük a vékony szeletekre vágott újkrumplit, megsózzuk és puhára főzzük. Amikor már szinte teljesen készen van, ízesítjük a piros paprikával, és beletesszük a babot. Egyet forralunk rajta, és friss kenyérrel már tálalhatjuk is. 


Zsír helyett olajjal is készíthetjük a lecsót, de a magyaros ételekhez a zsír az igazi. Jelen esetben szalonnazsírral főztem, és ettől még finomabb lett.


Jó étvágyat kívánok hozzá!

2019. június 14., péntek

Krumplis pogácsa, Anyukám receptje alapján

A pincében még van néhány kilóra való tavalyi krumpli. Természetesen még vígan ehető, de köretként már szívesebben fogyasztjuk az újkrumplit, ezért valami olyasmiben gondolkodtam, amire kiválóan fel tudom használni a régit. Krumplis tészta a múltkorában volt,  igaz most már itt lenne hozzá az isteni finom kovászos uborka, de mégis úgy döntöttem pogácsát sütök belőle. Forróság ide, vagy oda,  Anyukám-féle krumplis pogácsának nincs párja, ezért erre esett a választásom. Ez a recept nagyon régi, amikor kislány voltam, már akkor is ezt sütötte anyukám. Nekem a mai napig ez a a krumplis pogácsák "etalonja". A tésztája könnyebb, légiesebb, mint a többi pogácsának, inkább olyan, mint egy könnyű kalács. Tartalmas leves mellé, vagy után, és máris kész a kétfogásos ebéd. Most gulyáslevest készítettem mellé, és hogy tovább fokozzam az élvezeteket a pogácsák egy részének a tetejét megszórtam reszelt sajttal.  

Ahogy láttam a pince tartalmát, a jövő héten,  még egy jófajta krumplis lángosra biztos futja az "öreg" krumpliból. 



Hozzávalók:
40 dkg krumpli
50 dkg liszt
1 tojássárgája
2,5 dkg élesztő
1,5 - 2 dl tej
1 teáskanál cukor
10 dkg zsír
1 evőkanál só
Tetejére:
1 tojás



A krumplit sós vízben megfőzzük, és még forrón áttörjük krumplinyomóval, majd teljesen kihűtjük.
A tej felét meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, és felfuttatjuk benne az élesztőt.
A lisztbe belekeverjük a sót, elmorzsoljuk benne a zsírt. Beleütjük a tojást, és hozzáöntjük a felfutott élesztőt, és a hideg krumplit. Közepesen lágy tésztát kell készítenünk, és jól ki kell dolgoznunk, ha szükséges öntsük hozzá a maradék tejet. Langyos helyen 45-50 percig kelesztjük. Ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és 5 cm-es pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk a pogácsákat. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, megkenjük a felvert tojással és villával megszurkáljuk a pogácsák tetejét.



Újabb 20 percig pihentetjük a tepsiben, majd 170 fokosra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.



Jó sütést és jó étvágyat kívánok hozzá!

2019. június 5., szerda

Bodzavirágos palacsinta

Szokásomhoz híven, az idén is rengeteg bodzaszörpöt készítettem, és miközben a virágokat tisztogattam, azon elmélkedtem, mit készíthetnék még belőle. Emlékszem egy munkatársam - vagy ezer évvel ezelőtt - készített, sűrű palacsintatésztába bundázott bodzavirágot. Finom volt, de emlékeim szerint a virágszára zavart, furcsa volt. Gondoltam, ezt simán ki tudom küszöbölni, ha a virágokat lemorzsolom, és azokkal dúsítom  palacsinta tésztáját. És az ötlet bevált, ízletes, kissé pikáns palacsinták kerültek ki a sütőből. Mivel tejföl is van a tésztájában különösen finomak, puhák lesznek a palacsinták.
Tölthetjük lekvárral, krémmel, vagy amit éppen kívánunk. Én most egy kicsit időszűkében voltam, ezért töltöttem ezzel a "gyári"krémmel, de legközelebb  házi vaníliakrémmel fogom készíteni. Sőt, ahogy most írom a receptet, elképzelem milyen lehet zamatos eper lekvárral, vagy epres túrókrémmel. Ó Istenem, szinte érzem az ízét. hamarosan fogok eperlekvárt főzni, és biztos, hogy sütök majd néhány bodzavirágos palacsintát is, hogy ellenőrizzem valóban olyan e, ahogy elképzeltem.


Hozzávalók:
4 tojás
2 evőkanál cukor
csipet só
25 evőkanál liszt (kb. 40 dkg)
4 evőkanál tejföl
2 evőkanál étolaj
kb. 4 dl tej
kb. 4 dl szódavíz
1 marék száráról lemorzsolt bodzavirág
fél citrom reszelt héja


A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját kikeverjük a cukorral és a tejföllel, beletesszük a csipet sót, a lisztet, a citromhéjat, majd fokozatosan a tejet, és a szódavizet. Amikor szép sima, egynemű a tészta, hozzákeverjük a virágot és az étolajat. Legvégül laza mozdulatokkal hozzáadjuk a tojáshabot. Egy kicsit sűrűbb tésztát kell kapnunk, mint a szokásos palacsinta tészta. 


Megsütjük a palacsintákat, lekvárral, vaníliakrémmel és eper darabokkal töltjük, tejszínhabbal díszítjük. Ennek csak a fantáziánk szab határt.
A palacsintához megadott tej és szódavíz mennyisége csak irányadó, mert nagymértékben függ a liszt minőségétől.


Jó palacsintázást kívánok!