Almás - vaníliás krémes

Tavaly ősszel jócskán bevásároltunk almából, ami nem úgy fogyott, ahogy azt előre gondoltuk. Ennek az az oka, hogy nem igazán ízletes. Hogy nem menjen tökre, és mentsem a menthetőt, mostanában elég sok almás ételt és sütit készítek. Ezek sorába tartozik az Almás vaníliás krémes is. Igaz, hogy ez a fajta alma önmagában nem tartozik a kedvenceim közé, de ez a süti igen. Még ez a kicsit ízetlen alma is teljesen új életre kelt ebben a süteményben. A fahéj, a cukor, egy kevés  citromlé, és a vaníliakrém csodát művelt vele. Ha nektek is sok almátok van, akkor bátran készítsétek el ezt a mennyei süteményt.

És egy jó tanács!... nem kell, hogy kicsit fanyar legyen az alma, jó hozzá a zamatos, finom alma is. (Ez csak egy erőltetett "poén" volt😄)

Hozzávalók:

Tésztához:

60 dkg liszt

10 dkg zsír

20 dkg porcukor

3 tojás

1 csomag sütőpor

kb. 2-3 evőkanál tejföl  

Alma töltelékhez:

1 kg reszelt alma

15 dkg cukor

1 kávéskanál fahéj 

kevés citromlé (elhagyható)

Vaníliakrémhez:

1 liter tej

3 csomag vaníliás pudingpor

5+15 dkg porcukor

1 csomag vaníliás cukor

25 dkg vaj

A lisztet összekeverjük a porcukorral, csipet sóval, a sütőporral és elmorzsoljuk benne a zsírt. Hozzáadjuk a tojásokat, a szükséges mennyiségű tejfölt, és rugalmas tésztát gyúrunk. A kész tésztát négy részre osztjuk, és kb. 25x35 cm nagyságú sütőlapon, vagy tepsi hátoldalán, külön - külön, megsütjük a lapokat.

Amíg hűlnek a lapok, elkészítjük a töltelékeket.

A reszelt almát cukorral, fajhéjjal, és ha túl édesnek ítéljük, akkor kevés citromlével ízesítjük, és kissé megpároljuk. (Nem kell szétfőzni!)

A pudingport simára keverjük az 5 dkg cukorral, a tejjel és folyamatosan kevergetve sűrűre főzzük.

A vajat habosra keverjük a vaníliás cukorral és a maradék 15 dkg porcukorral.

Amikor teljesen kihűlt a puding, hozzáadjuk a vajkrémet, és az egészet simára keverjük.

Az első lapra rákenjük a krém felét, és ráteszünk egy lapot, erre kerül az almás töltelék, amit befedünk a harmadik lappal. Ezt a lapot megkenjük a maradék vanília krémmel és rátesszük az utolsó lapot. 

Szeletelés előtt egy napot, pihentetjük, hogy a töltelék megpuhítsa a lapokat.  

Jó étvágyat kívánok hozzá!

 

 

Fordított gyümölcs pite

A fagyasztóban ráakadtam egy csomag cseresznyére, amiről rögtön eszembe jutott, hogy tavaly tavasszal milyen finom Fordított cseresznyés pitét sütöttem. Az akkor annyira ízlett a családnak, hogy lefotózni sem volt időm. Az utolsó morzsáig elfogyott, mielőtt egy fotó is készült volna róla. Akkor a sütés folyamatáról sem készítettem képeket, de most legalább azt is pótoltam. 

A süti különlegessége, hogy sütés után az alja lesz a teteje, amelyet finom karamell réteg von be. Emiatt alig kívánkozik rá porcukor, én is csak egy leheletnyit hintettem rá, azt is csak a látvány kedvéért. Bármilyen gyümölccsel - különösen szederrel - nagyon finom. Amikor nincs friss gyümölcs, alaposan lecsepegtetett befőttel remekül pótolható. Fagyasztott szederrel próbálkoztam, de az nem igazán vált be, mert  eláztatta a tésztát. Az előre kiolvasztott gyümölcs pedig túl pölöttyet lett, úgyhogy abból inkább turmix készült.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg cukor

2 csomag vaníliás cukor

1 csomag sütőpor

3 tojás

1 dl étolaj

2 dl tej

csipet só

fél citrom reszelt héja

40-50 dkg gyümölcs

kevés (1-2 teáskanál) vaj

5 dkg barnacukor

Az egész tojásokat habosra keverjük a cukorral, és a vaníliás cukorral. Hozzákeverjük az étolajat, a tejet, majd a sütőporral, a reszelt citromhéjjal,  és a csipet sóval összekevert lisztet.

Egy közepes (22x33 cm-es) tepsit kibélelünk sütőpapírral és néhány percre betesszük a meleg sütőbe. Amikor átmelegedett a tepsi, a papírt megkenjük vajjal, és egyenletesen rászórjuk a barnacukrot. A kimagozott cseresznyét, vagy más gyümölcsöt a cukor tetejére szórjuk, és ráöntjük a tésztát. 

190 fokra melegített sütőben kezdjük a sütést, de 5 perc után 170 fokra mérsékeljük és kb. 35-40 perc alatt készre sütjük a sütit. Még forrón rácsra borítjuk a tésztát. Amikor kihűlt kockára vágva kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Sertésszelet hentes módra

Azt szoktam mondani, a férjemnek hagyományos  ízlése van, ő akkor a legelégedettebb, ha a vasárnapi ebéd húsleves, rántott hús, vagy pörkölt és nokedli. Én is szeretem ezeket az ételeket, de én szívesen kipróbálok új ízeket is. Amikor a Hentes szeletet először készítettem, és a férjem látta, amint csemege uborkát teszek az ételbe, eléggé elkerekedett a szeme. Láttam a hitetlenkedést a tekintetében, és szinte hallottam a gondolatait, "...már megint velem kísérletezik, inkább a jól bevált pörköltet főzné". Ám, mindezek ellenére ízlett neki az étel, és azóta gyakran készítem, mert a pörköltön és rántott húson túl is van ÉTEL!

Hozzávalók:

8 szelet karaj

só

bors

1 evőkanál paradicsompüré

2 evőkanál zsír

1 evőkanál liszt

5 dkg bacon vagy füstölt szalonna

15 dkg gépsonka

6-5 db csemege uborka

A  húst kiveregetjük, sóval és borssal fűszerezzük, majd lisztbe mártjuk, és kevés zsírban elősütjük. A visszamarad zsírban megpirítjuk a paradicsompürét, majd belekeverünk 1 evőkanál lisztet, és összekeverjük, majd felöntjük kevés vízzel, és kiforraljuk. Visszatesszük az elősütött húsokat, lefedjük az edényt, és puhára pároljuk. A párolás alatt többször öntsünk rá egy-egy kis vizet. Amíg a hús párolódik, elkészítjük a hentes ragut. A szalonnát, a gépsonkát, és az uborkát kb. 2 mm vastag metéltekre vágjuk. A szalonnát serpenyőben félig kisütjük, hozzáadjuk a sonkát, majd az  uborkát, és átpirítjuk. A ragut a húsra öntjük, megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel, és összeforraljuk. Burgonyával kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Vaníliás karika

Ti emlékeztek még az 1 kg-os, nagy dobozos Vaníliás karikára? Ha igen, akkor ez, azt jelenti, hogy ti is a múlt század második felének gyermekei vagytok, és azt, hogy mi még ettünk finom "gyári" kekszeket. Nagyon ritkán vásároltam süteményt, kekszet, mert inkább mindig megsütöttem. A vaníliás karika volt a kivétel, mert az annyira finom volt, hogy inkább megvásároltam. Soha nem tudtam neki ellenállni. Omlós volt a tésztája, szinte szétomlott az ember szájában, a csoki, tényleg csoki volt az alján, és nem csak a neve volt vaníliás, hanem az illata is. Meglehet, hogy csak az elmúlt egy - két, vagy akár három évtized szépíti meg az emléket, de néhány éve hiába keresem,  már nem találom a régi ízt. Mostanában nem is vásároltam ilyesmit. A közelmúltban találtam ezt a vaníliás karika receptet, de bevallom nem is gondoltam, hogy ez lesz az az íz, amit olyan régen keresek. 

Valami édességre vágytam, és a vaníliás karikára esett a választásom, mert a leírás alapján egyszerűnek, és gyorsnak tűnt az elkészítése. Már sütés közben éreztem a finom, édes, vanília illatot - de azt más vaníliás süti sütése közben is lehet érezni. Amikor  kihűlt és beleharaptam, tudtam, hogy ez az íz az, amit évek óta vártam. Igaz a csoki még hiányzott róla, így nem volt teljes az élmény, de már ez is sok jóval kecsegtetett. Csokiba mártva, és egy éjszakát pihentetve, pedig ugyan azt az íz élményt jelentette, mit  a régi keksz.

Hozzávalók: 

Tésztához:

40 dkg liszt

30 dkg margarin

15 dkg porcukor

2 csomag vaníliás cukor

csipet só

fél csomag sütőpor

2 tojássárgája

Mázhoz:

10 dkg étcsoki

1 evőkanál étolaj

A lisztet összekeverjük a porcukorral, a sütőporral, a csipetnyi sóval és elmorzsoljuk benne a margarint. Amikor kezd összeállni, beletesszük a tojássárgáját, és összegyúrjuk. Hűvös helyen legalább 30 percen át pihentetjük.

A tésztát 3-4 mm vastagra nyújtjuk, gyűrűformákat szúrunk ki,  és sütőpapírral bélelt sütőlapra tesszük, majd 170 fokra előmelegített sütőben világosra sütjük. A csokihoz öntjük az olajat, és gőz fölött felolvasztjuk. Amikor kihűltek a karikák, a talpukat az olvasztott csokiba mártjuk, rácsra tesszük és megszárítjuk.

Jó étvágyat kívánok!

Diós vagy kókuszos kifli (lyukas közepű kifli)

Gyerekkorom kedvenc sütije volt a "lyukas közepű kifli", becsületes nevén Diós vagy kókuszos kifli.

Az édes, porhanyós kiflikből képes voltam tetemes mennységet bekebelezni. Most is ugyanezt tenném, de már próbálok uralkodni a falánkságomon, ami ennél a sütinél elég nehéz.  A recept egy szomszéd nénitől származik, aki, mester fokon készítette ezt a sütit. Én is többször megsütöttem, a családom nagy örömére. Az elkészítéséhez  feltétlenül szükséges néhány kifli forma, amelyekben megformázzuk a sütiket, és néhány praktika, amelyeket a recept végén részletesen leírok.   

Hozzávalók: 

25 dkg porcukor

10 dkg liszt

15 dkg kókusz vagy dió

fél csomag sütőpor

12,5 dkg margarin

A liszthez hozzákeverjük a csipet sót, a porcukrot, és a kókuszreszeléket vagy darált diót, majd elmorzsoljuk benne a margarint. A tészta nem áll teljesen össze, inkább morzsalékos lesz. A morzsatésztát lazán belenyomkodjuk a kifliformákba és 170 fokra előmelegített sütőben, néhány perc alatt megsütjük. Világosra kell sütni. Ha kivettük a sütőből néhány percig a formákban hűtjük, csak azután szedjük ki.

Ha csinosítani szeretnénk, akkor csorgassunk rá olvasztott étcsokiból vékony csíkokat.

Néhány jó tanács, ami fontos a sikerhez:

- a receptben nem elírás a 25 dkg porcukor, és 10 dkg liszt, 

- a tészta nem áll össze teljesen, de nem kell hozzá semmi "kötő anyag" (tojás, több margarin, tej, tejföl),

- a formákat nem kell zsiradékkal kikenni,

- a tésztát  csak lazán kell belenyomkodni a  formákba, nem kell tömöríteni,

- a kész sütiket néhány percig pihentetni kell, forrón nem jön ki a formákból.

Jó sütést, és jó étvágyat kívánok!

Omlós dióshabos kifli

Tavaly, év végén, elhatároztam, hogy felelevenítem a számomra kissé feledésbe merült recepteket. Néhányat már elkészítettem, és a blogon megmutattam nektek is. Most az omlós dióhabos kiflire került sor. Évek óta nem készítettem ezt a sütit, pedig nagyon finom. A tésztája lehelet vékony, a töltelék légiesen könnyű. Nem túlzok, amikor azt mondom, szétomlik az ember szájában. Az elkészítése kicsi türelmet igényel, mert a kiflik tésztáját egyenként kell vékonyra nyújtani, ami jelen esetben 60-65 db tészta lapocskát jelent. De a  végeredmény annyira finom, hogy  megéri a ráfordított időt, és a fáradozást.

Hozzávalók:

Tészta:

50 dkg liszt

17 dkg zsír

4 tojássárgája

20 dkg tejföl

1 teáskanál porcukor

csipet só

Kenéshez:

kevés olvasztott zsír

Töltelék:

4 tojásfehérje

20 dkg porcukor

20 dkg dió

A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a csipet sót, a porcukrot, és lemorzsoljuk benne a zsírt. Hozzátesszük a tejfölt és a tojások sárgáját és rugalmas tésztát gyúrunk belőle. A kész tésztát 4 részre osztjuk. Az első tészta gombócot vékonyra nyújtjuk, és lekenjük olvasztott zsírral, majd feltekerjük, úgy, mint a bejglit. A további 3 tészta részel is ugyan így járunk el. A feltekert tésztákat legalább 1 órán keresztül hűtőszekrénybe tesszük.

Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölteléket, amelyhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük, több részletben hozzákeverjük a porcukrot, és a darált diót.

A pihentetés után, minden rudat kb. 15 egyenlő részre vágjuk, és mindegyikből vékony lapot nyújtunk. A tésztára 1-1 halom habot teszünk, feltekerjük, és kiflit formára hajtjuk. A kifliket sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük, és 180 fokra előmelegített sütőben, kb. 20 perc alatt virágosra sütjük.

 Forrón porcukorba fogatjuk.

Jó étvágyat kívánok!

Kelebiai gurulós fánk

Borbás Marcsi, Sűrűje című könyvébe  már egy ideje szemeztem a kelebiai gurulós fánkkal. Aztán nemrégiben a tv-ben is láttam, hogy miként készül, és úgy éreztem, a tettek mezejére kell lépnem. Elvégre farsang  van, illik valami fánk félét sütni. Soha remekebb alkalom a gurulós fánk sütésére. Persze nem csak farsangkor lehet sütni ezt a finomságot, én biztos nem csak akkor fogom, mert nagyon finom és ez a mostani remekül sikerült.  

Különösen vonzó volt  számomra az is, hogy 10 perc kelesztés után lehet sütni, az apró fánkokat. A "gurulóssággal" kapcsolatban a recept azt ígérte, hogy ha kellően bő olajban sütjük, akkor maguktól gurguláznak sütés közben. És így is történt, amikor az egyik oldaluk megsült maguktól megfordultak. Persze akadtak makacs kis gombócok, amelyeket villával kellett kényszeríteni a forgásra, de többségük teljesítette a feladatát. A recept ajánlójában az állt, hogy abbahagyhatatlanul finom, és ez is igaz. Ha eddig nem ismertétek ezt a receptet ajánlom figyelmetekbe, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

20 dkg simaliszt

20 dkg rétesliszt

2 tojássárgája

4 teás kanál olvasztott vaj

4 teás kanál porcukor

2 dl tej

2,5 dkg élesztő

0,5 dl szódavíz

csipet só

A langyos tejbe teszünk 1 teáskanál porcukrot és felfuttatjuk benne az elmorzsolt élesztőt. 

A liszthez adjuk a csipet sót, a maradék porcukrot, az olvasztott vajat, a tojások sárgáját, a megkelt élesztőt, és a szódavizet. Tésztát dagasztunk belőle. A tészta nem olyan lágy, mint a hagyományos fánk tésztája, de nem kell hozzá több folyadék! 10 percig pihentetjük, majd kb. 1,5-2 cm vastagra nyújtjuk. 3 cm-es szaggatóval kiszúrjuk a fánkokat és bő, forró olajban kisütjük. 

Kicsit lecsepegtetjük, és még forrón porcukorba forgatjuk.

A porcukrot ízesíthetjük dióval, fahéjjal, vaníliával. Ha igazán gazdaggá szeretnénk tenni, finom, házi barakclekvárt, vagy vaníliamártást is kínáljunk hozzá.

Jó étvágyat kívánok hozzá!