Igyekszem úgy vásárolni, és főzni, hogy ne kelljen semmit kidobni. Ha mégis keletkezik maradék, azt vagy lefagyasztom, vagy felhasználom valami más módon. Most a zsemle vásárlásával lőttem kicsit túl a célon. Ezzel nem is lenne baj, ha nem feledkezem meg róla, és nem a kétnapos, enyhén szólva is szikkad péksütik kerülnek elő. Persze, ez az én hibám, mert valami titokzatos megfontolásból nem a kenyértartóba, hanem a kamrában, a befőttes üvegek tetejére tettem a zsemléket. Az igaz, hogy remek zsemlemorzsát készíthettem volna belőle, de eszembe jutott a Zsemlefánk. A puha, porcukros, szilvalekváros nyalánkság, amit a nagymamám készített. Sajnos a nagymamám már régen nincs közöttünk, de az emlékét örökké őrizzük, a zsemlefánkja viszont méltatlanul feledésbe veszett. De most felélesztem, ezt a finom, és egyszerű édességet, ami lehet desszert, vagy második fogás egy laktató leves után.
Azt javaslom, hogy vegyetek nyugodtan néhány zsemlével többet, egy-két napig feledkezzetek meg róla, aztán készítsétek el belőle ezt a remek édességet.
Hozzávalók:
3 szikkadt zsemle
néhány kanál kemény szilvalekvár
Palacsinta tésztához:
2 tojás
2 dl tej
20 dkg liszt
1 evőkanál kristálycukor
csipet só
1 evőkanál rum (el is hagyható)
fél citrom reszelt héja
csipet só
Mártogatáshoz:
2-3 dl tej
1 csomag vaníliás cukor
Sütéshez:
étolaj
A zsemlékből kb. 1 cm vastag szeleteket vágunk, majd ezeket a szeleteket félig bevágjuk, és a zsebeket jó vastagon megkenjük szilvalekvárral.
A szokásosnál sűrűbb palacsinta tésztát készítünk. A tojásokat a csipet sóval, és cukorral habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, a tejet, a rumot és csomómentesre keverjük.
A lekvárral töltött zsemle szeleteket belemártjuk a vaníliás cukros tejbe, majd beleforgatjuk a palacsinta tésztába, és mindkét oldalát megsütjük a forró olajban. Papírtörlőre szedjük és megszórjuk fahéjas porcukorral.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése