Pudingos - tejfölös borzas

Tudtam én, hogy meg lesz a lazítás "böjtje". Itthon várt az őszibarack befőzés. Nem panaszként mondom, csoda szépek lettek a befőttek és a barackból még egy finom sütire is futotta. Első gondolatom egy túrós barackos süti volt, aztán nagyon gyorsan változtattam, és két sütiből - Borzas Katából és a Tejfölös pudingos sütiből - kreáltam egy egészen új sütit. Legalábbis nekem új, mert valahol, valaki már biztosan sütött ilyet, vagy valami egészen hasonlót. A lényeg, hogy nagyon jól sikerült, mindenkinek ízlett. Biztos lesz még folytatása,  mert valami más gyümölccsel is ki fogom próbálni. 

Hozzávalók:

Tésztához:

45 dkg liszt

1 sütőpor

10 dkg cukor

csipet só

20 dkg vaj vagy margarin

3 tojássárgája

1-2 evőkanál tejföl

Töltelékhez:

2 csomag vaníliás vagy tejszínes pudingpor

6 dl tej

5 evőkanál cukor

3 dl tejföl

3 tojásfehérje

1 csomag vaníliás cukor

1-2 őszibarack

A tészta száraz hozzávalóit - a lisztet, a cukrot, a sütőport és a sót - összevegyítjük, és elmorzsoljuk benne a vajat. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd szükség szerint a tejfölt.

Rugalmas tésztát készítünk belőle, és két részre osztjuk. A tészta egyik felét legalább félórára fagyasztóba tesszük, hogy könnyebben tudjuk majd reszelni.

Ez idő alatt elkészítjük a tölteléket. A pudingot összekeverjük a cukorral és a tejjel, majd tasakon található leírás szerint megfőzzük. Hideg vízbe állítjuk, és gyakori kevergetés mellett kihűtjük. Amikor teljesen kihűlt, hozzákeverjük a tejfölt és a tojások fehérjéből vert kemény habot. Legvégül óvatos mozdulatokkal elkeverjük benne a meghámozott, apró kockára vágott őszibarackot.

A maradék, fagyasztóban alaposan lehűtött tésztát a pudingkrém tetejére reszeljük.

A sütőt 170 fokra előmelegítjük és megsütjük benne a süteményt.

Csak akkor vágjuk kockára, ha már teljesen kihűlt.

Ha nincs kedvünk reszelni a tésztát simán ki is nyújthatjuk. A sütemény ízén semmit nem változtat, csak a külcsíny  lesz egyszerűbb, hiszen nem lesz "borzas" a tészta teteje.

Jó étvágyat kívánok hozzá! 

Diós rakott tészta

Sajnos nagyon szeretem a kifőtt tésztákat, ez megint a Gombóc Artúr jelenség. Csak én nem a csokival  - na jó, azzal is - hanem a tésztával vagyok úgy, mint ő. Nálam jöhet az édes, a sós, a fodros, a cső, a masni, a durum, vagy a tojásos. Nehezen tudok ellenállni egy jó tészta ételnek. Azt írtam, hogy sajnos, hát igen ...... a tésztákat háttérbe kell szorítanom, ezért nem is eszem belőle sokat, igyekszem tartani a mértéket, de be kell vallanom ez nagyon nehéz.  

Egy szónak is száz a vége, kedvet kaptam a Pozsonyi kocka készítéshez, az egésszel egyetlen probléma volt, hogy kevés volt az itthon fellelhető mák. A vásárláshoz annyi kedvem sem volt, mint egy mákszem 😃, így maradt a diós verzió. A diós rakott tészta érdekében feláldoztam az utolsó üveg tavalyi szilvalekvárt, ami igazából nem is volt áldozat, mert a 2019-es szilvalekvár projektet a múlt héten megoldottam. 

Hozzávalók:

10 dkg vaj

3 tojás

12 dkg cukor

3 dl tejföl

1 citrom héja

50 dkg fodros kocka tészta

15 dkg darált dió

kb. fél üveg szilvalekvár

A tojássárgáját a cukorral, és a lágy vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk, a tejfölt és a reszelt citromhéjat. A tojások fehérjét habbá verjük és óvatosan a tejfölös masszához keverjük, majd a kifőtt, alaposan lecsöpögtetett tésztát beleforgatjuk a habos masszába.

Egy 25x35 cm-es tepsit kivajazunk, és a tészta 1/3 részét beleöntjük, meghintjük a darált dió 1/3 részével és a szilvalekvárból kis halmokat teszünk rá. A következő tészta réteggel ugyanígy járunk el. Az utolsó tésztarétegre már csak kevés diót, és kristálycukrot szórunk.

170 fokra előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.
Jó étvágyat kívánok ehhez a finom tésztához! 

Grízes gyümölcspite

Ilyenkor, nyár közepén a sok friss gyümölcs folyamatos csábításnak tesz ki. Ha jól utána gondolok nincs olyan gyümölcs, amit ne szívesen fogyasztanék. Az hogy milyen formában, az is teljesen mindegy. Jöhet a nyers gyümölcs, a lekvár, a szörp, a süti, a gyümölcsleves. Most a hűtőszekrény aljában egy citrom, néhány szem barack, és szilva várta, hogy mi lesz a sorsa. ......Hát ez lett, egy finom gyümölcsös pitében dicsőültek meg. A receptet néhány éve kaptam, de eddig még soha nem készítettem el. Nézegettem az interneten is hasonló recepteket, amelyek általában kefirrel vagy joghurttal készültek, és mindenki ódákat zengett a finomságáról. Gondoltam, az én tejfölös változatom sem lehet rossz, maximum kicsit kalóriadúsabb lesz. És jól gondoltam nagyon finom lett.

Hozzávalók:

15 dkg gríz

15 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 nagy pohár (33 dkg) tejföl

3 tojás

1 citrom leve és héja

10 dkg vaj

12 dkg cukor

30 dkg gyümölcs

Az puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, a tejfölt, a citrom levét és héját, és ezekkel  is alaposan kikeverjük. A lisztet, a grízt és a sütőport összekeverjük, a tojásos masszához adjuk, majd 30-40 percig pihentetjük, hogy a gríz megszívja magát nedvességgel. Egy közepes (kb. 22x33 cm-es) tepsit kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a tésztát. 

A gyümölcsöt egyenletesen elosztjuk a tészta tetején és 170 fokosra előmelegített sütőben aranysárgára sütjük. Hústűvel ellenőrizzük, hogy teljesen át sült e a tésztánk. 

Amikor teljesen kihűlt kockára vágjuk. A tészta nem túl édes, ezért az édesszájúak nyugodtan porcukrozzák meg. 

Én szilvával sárga és őszibarackkal készítettem a sütit, de bármilyen idénygyümölccsel, vagy akár alaposan lecsepegtetett befőttel is finom.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Szilvaleves

Sok hókusz-pókuszt nem tudok hozzá írni, mert semmi különös történet, vagy emlék nem kötődik ehhez a leveshez. A családomban semmi hagyománya nem volt a szilvalevesnek , de én úgy gondoltam, hogy a többi gyümölcskrémleves mintájára ebből is valami finomság fog kikerekedni. És úgy is lett. Igaz, mindig csiszolgatom a receptet, egy kis ilyen-olyan fűszerrel próbálkozok, de most már úgy érzem, az egyszerű szegfűszeg, fahéj kombináció vált be a legjobban. 

Az idén sok szilvát adott az egyetlen szilvafánk, kézenfekvő, hogy az első nagyobb szüret alkalmával a befőtt mellett, egy jó levest is készítek belőle.

Hozzávalók:

1 kg szilva

1 darabka fahéj

4-5 szegfűszeg

2-3 evőkanál cukor

2 dl tejszín

1 nagy evőkanál tejföl

A szilvából félre teszünk néhány szemet, a többit egy kisebb fazékba tesszük, rászórjuk a cukrot, aláöntünk 2 evőkanál vizet és elkezdjük párolni. Egy teatojásba tesszük a fűszereket, hogy azoknak az íze is összefőljön a gyümölccsel. Amikor már puha a szilva, annyi vizet öntünk hozzá, hogy össze tudjuk mixelni. Ezután felöntjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk, és összeforraljuk. A tejfölt és a tejszínt összekeverjük, néhány kanál levessel simára keverjük, majd a forró leveshez öntjük. Amint ismét forrni kezd, elzárjuk alatta a tűzet. A maradék szilvákat kimagozzunk, kisebb darabokra vágjuk, és a forró levesbe keverjük (de már nem főzzük!).

Alaposan lehűtjük, és úgy kínáljuk.

Nagyon jó étvágyat kívánok hozzá!

Töklecsó

Gondolom ez a bejegyzésem nem fog csúcsokat döngetni, mert sokan, ha meglátják, hogy egy receptben tök szerepel, meg sem nézik. Sokakban van ellenérzés ezzel a zöldséggel szemben, de csak azért, mert még soha nem kóstolták meg. Nálunk, gyerekkoromban is rendszeresen jelen voltak a különféle tökös ételek, főleg a nyári időszakban, és azóta is gyakran készítem ezeket az ételeket,  Szezonban  még gyakrabban kerül a család asztalára tökfőzelék, töklecsó, töltött vagy rántott tök. Hála a  mélyhűtőnek, már télen is ehetjük a tökös finomságokat. Persze, ma már a zöldséges pultokon télen is van tök, cukkini, de azt gondolom, hogy mindent a szezonjában érdemes enni, arról nem is beszélve, hogy a magyar zöldségnek nincs párja.

Az összes tökös étel közül a  töklecsó a legnagyobb kedvencem. Biztos, hogy ti is sokan készítitek ezt az ételt, de tudok olyan vidékről, ahol egyáltalán nem készítik, nem ismerik. Most nekik kedveskedek ezzel a recepttel. 

Erre az ételre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás ..... én paprikával és sok tojással szoktam főzni, de kóstoltam már krumplival, és hasonlóan a hagyományos lecsóhoz, paradicsommal is. Nemrégiben, egyik unokatestvéremtől, olyan változatot hallottam, amelyik ugyan úgy készül, ahogy én is szoktam, de a végén nem tojás kerül rá, hanem tejföl. Azt hiszem legközelebb ezt a változatot is ki fogom próbálni ......

Ráadásnak egy kis érdekesség a tökről: azonkívül, hogy finom, érdemes figyelembe venni, hogy sok A-, és C-vitamin, valamint nátrium található benne, valamint gyulladás-,  és vércukorszint csökkentő hatása is jelentős.  

Hozzávalók:

2 db zsenge tök (kb. 1-1,2 kg)

4-5 paprika

1 nagyobb fej hagyma

zsír vagy olaj

2 mokkáskanál fűszerpaprika

ízlés szerint só

4  tojás

A hagymát félfőre vágjuk, és a zsiradékon megdinszteljük. A tököt hosszában 4-6 darabra vágjuk, és kb. 2 mm vastagra szeleteljük. Ha nagyon magvasnak találjuk a közepét, akkor azt vágjuk ki. A felaprított tököt összekeverjük a dinsztelt hagymával, megsózzuk és elkezdjük párolni, néhány perc múlva, amikor egy kicsit összeesett hozzáadjuk a feldarabolt paprikát és készre főzzük.

Amikor minden puhára főtt, megszórjuk a fűszerpaprikával, ha szükséges megsózzuk, és összeforraljuk. A tojásokat elhabarjuk, ráöntjük a kész lecsóra, és megsütjük. 

Az, hogy ki mennyire süti át a tojást, ízlés dolga, lehet szaftosabb vagy jól átsütött is. Aki kedveli a csípős ízeket a lecsóba tehet bátran egy-két erős paprikát, vagy csípős fűszerpaprikát. 
Anyukám mindig lesózza a tököt, kicsavarja és úgy teszi a hagymára. Én nem szoktam előre lesózni, mert véleményem szerint az értékes levét  nem szabad kicsavarni, inkább fedő nélkül főzöm, hogy a folyadék egy része elfőljön.

Lehet, hogy csak én érzem úgy, de a lecsó finomabb, ha a habart tojásba is teszünk egy kicsi sót. Természetesen, akkor a lecsóhoz kevesebbet sót kell előzőleg tenni, különben jól el sózhatjuk az ételt.  Ez alól egy mentség van, ha szerelmes a szakács vagy a szakácsné, mert akkor ugye elnézik neki ha egy kicsit sós az étel ..... ☺  

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Mandulás gyümölcs pite

Tegnap volt a fiam névnapja. A nagy családi névnapozást már néhány nappal korábban  megtartottuk, de azért a mai napra is kellett egy kis meglepetés, a drágámnak. Úgyhogy, hirtelen ötlettől vezérelve, délután szétnéztem a kertben, és a hűtőszekrényben, hogy milyen gyümölcsök vannak itthon. Roland nem rajong a krémes, habos sütikért,a délutánba már nem fért volna bele egy pepecselős süti, így kézen fekvő volt, hogy egy kevert sütit fogok sütni, amit a nyári gyümölcsök íz-, és színkavalkádja tesz ellenállhatatlanná. 
A gyümölcsösség, már az alaptésztában is fellelhető, hiszen a tésztában lévő citromhéj és citromlé kellemesen kiérződik a tésztából. A tészta rakományát idény, és kedvünk szerint variálhatjuk. Én most, az itthon található gyümölcsöket használtam fel. Hála a folyton érő epernek, egész nyáron szemezgethetjük ezt a finom gyümölcsöt, így néhány szem ebből is került a sütibe. Még málna is akadt a kertben, és nyári alma is kínálta magát az öreg almafáról. A baracknak és a nektarinnak pedig igazi szezonja van. De ha nincsenek ezek a gyümölcsök, akkor sem kell kétségbe esni, hamarosan érik a szilva, az őszibarack és a szeder, amik szintén nagyon jól passzolnak egymáshoz. Télen sem kell lemondani a gyümölcsös finomságról, mert olyankor ott vannak az örök kedvencek, az alma, a körte, esetleg kivi, és talán  őszibarackbefőtt is akad a kamrában.

A gyümölcsösség megkoronázása a süti tetejére kent baracklekvár, amitől szép fényes lesz,  finom ízt ad neki, és nem utolsó sorban, remekül rátapad a pirított mandulaforgács.

Hozzávalók:

5 tojás

22 dkg kristálycukor

20 dkg vaj

2 evőkanál tejföl

fél citrom leve és héja

30 dkg liszt

1 csomag sütőport

csipet só

15-20 dkg gyümölcs 

4 evőkanál sárgabarack lekvár

4 evőkanál szeletelt mandula

A vajat a kristálycukorral kikeverjük, majd egyenként hozzáadjuk az egész tojásokat, utána
 a citrom levét és héját, valamint a tejfölt. A lisztet összekeverjük a sütőporral, a sóval és részletekben a tojásos masszához keverjük. 

Sütőpapírral kibélelünk egy közepes méretű (kb. 22x33 cm-es) tepsit, és belesimítjuk a tészta masszát. A megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket a pite tetejére szórjuk, és 170 fokosra előmelegített sütőben megsütjük a tésztát. Közben a mandulát egy serpenyőben megpirítjuk. A kész sütit kiborítjuk a tepsiből, és még forrón megkenjük a lekvárral és megszórjuk a pirított mandulával.

Ez el is maradhat, akkor is finom lesz a sütink, esetleg ilyenkor kevés porcukorral gazdagíthatjuk a tetejét.

Amikor kihűlt a sütemény, hosszúkás szeletekre vágjuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Sárgabarackos kevert pite

A múlt hét végén megtörtént a nagy lekvárfőzés második felvonása. Két hete, a saját, kicsit beteges, öreg barackfánk adott 9 kg barackot, amit azon nyomban be is főztem. Aztán a múlt héten vettem újabb, nagy adagot, amiből készült befőtt és 20 kg felpucolt barackból lekvár. Amikor, ilyen sok finom barack van a háznál, akkor valami sütit is kell készíteni belőle. A választásom egy kevert sütire esett. A tésztája nagyon puha, szaftos, de nem szétázott. Érdemes kipróbálni, és utána ismételni, mert megunhatatlanul finom.

Hozzávalók:

6 tojás

25 dkg kristálycukor

1 csomag vaníliás cukor

20 dkg vaj

1 dl tejszín

30 dkg liszt

1 csomag sütőpor

csipet só

10-12 sárgabarack

A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral. Beletesszük a puha vajat és tovább keverjük. Amikor szép habos, beleszitáljuk a sóval és sütőporral elkevert lisztet, valamint a tejszínt és összekeverjük. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és kis adagonként, óvatosan a tésztához keverjük.

Egy 22x33 cm-es tepsit kibélelünk sütőpapírral vagy alaposan kivajazunk és kilisztezünk, majd beleöntjük a tésztát. A barackokat félbevágjuk és egyenletesen, a magházukkal felfelé, kirakjuk a sütemény tetejét.

170 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük (kb. 35 perc).

A süteményt a tepsiben hűtjük ki, majd kiborítjuk, és tetszőleges formára felvágjuk.

Porcukorral leszórhatjuk a süti tetejét, de nélküle is elég édes.

Jó étvágyat kívánok hozzá!