Ugye ti is emlékeztek gyerekkorunk vásári, piaci kókusztekercsére. Mai fejjel nem értem, hogy miért is imádtuk, hiszen olyan igazi "mű íze" volt, de mégis mindannyian odáig voltunk érte. Aztán ott volt, anyu kókuszosa, ami sokkal, de sokkal finomabb volt. Abból is jó sokat ettem kislány koromban, az elmúlt néhány évben azonban nem készítettem kókusz tekercset. Pedig annyira egyszerű és finom, arról nem beszélve, hogy imádjuk. Persze annyi finom süti létezik, hogy mindennap 2-3 félét kellene sütni, hogy a kedvencek gyakrabban sorra kerüljenek. Tényleg a bőség zavara van ilyen téren.
Sokféle kókuszos tekercset kóstoltam, de nekem ez a gyerekkori recept alapján készített a tökéletes. Lehet, hogy azért mert ez a gyerekkor íze .... nem tudom. Majd készítsétek el és osszátok meg velem a tapasztalatokat. A tésztát különösen finommá teszi a kávé, és a lekvár, de amiben a tekercs valódi finomsága rejlik az a vajas krém. Az egész süteménynek az a "lelke". Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy margarint vagy vajat használ, de ha rám hallgattok, akkor a kicsit ugyan drágább, de sokkal finomabb vajjal csináljátok a krémet.
Hozzávalók:
Tésztához:
50 dkg darált keksz
15 dkg porcukor
4 evőkanál kakaó
4 evőkanál lekvár
5 dkg vaj
1,5 dl tej
0,5 dl kávé
2-3 evőkanál rum
Krémhez:
15 dkg vaj
10 dkg porcukor
8-10 dkg kókusz reszelék
kevés rum
Tetejére:
A darált kekszet összekeverjük a porcukorral, a kakaóval, és elmorzsoljuk benne a vajat. Beleöntjük a langyos tejet, a kávét és a lekvárt, valamint a rumot. Ha nem áll össze a massza, kevés tejet kell még hozzáönteni.
A krémhez habosra keverjük a vajat a porcukorral és a rummal, legvégül beledolgozzuk a kókuszreszeléket.
A tészta alá fóliát teszünk, és azon, kb. 5 mm vastagra nyújtjuk, majd megkenjük krémmel és jó szorosan feltekerjük.
A krém elég kemény és sűrű, ezért nehezen lehet szét kenni, de ilyennek kell lennie!
A kész tekercset alaposan megforgatjuk kókuszreszelékbe és fóliába tekerve néhány órára hűtőszekrénybe tesszük. Csak tálalás előtt felszeleteljük fel.
Jó étvágyat kívánok hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése